DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Vezérszónokunk már elmondta a '75. évi II. törvénnyel kapcsolatos átfogó, általános érvényû álláspontunkat és kritikánkat, így én néhány konkrétabb kérdésre térek ki még most, az általános vitában.
Nagyon sokan elmondták, hogy hosszú évek óta csupán a törvény módosítása folyik és az országnak nincs egységes társadalombiztosítási törvénye. Ez való igaz, és az is igaz, hogy nagyon nehéz kiigazodni az ilyen sokszor módosított törvényen, bár azt gondolom, lényegesen korábban nem lehetett volna megtenni azt, hogy egységes törvényt hozzunk. Hiszen egy átalakulóban lévõ társadalombiztosítás esetén, ahol évrõl évre újabb és újabb lépések történnek, ahol fokozatosan történik a két alap szétválasztása, fokozatosan történik az újabb és újabb lépések beépítése, ott egy új törvénnyel is ugyanaz történne, mint a régivel. Évrõl évre a változó helyzethez kellene hozzáigazítani, tehát az a törvény sem lenne olyan szép és egységes, mint amilyennek megálmodjuk. Azt gondolom, hogy a régi törvény módosításával el kell jutnunk egy olyan szintig, amikor már az átalakulások egy megállapodott pontra jutnak el, akkor lehet majd egy valóban átfogó és egységes törvényt alkotni.
Most a törvénymódosítási javaslat néhány lényeges ponton ismét változtat az eredeti '75. évi II. törvényen. Ezek közül az egyik, legtöbbeket érintõ kérdés a táppénzrendszer változtatása. Az elsõ, amivel vitatkozni valónk van, úgy szól, hogy táppénzre jogosult az, aki a biztosítás tartama alatt, vagy annak megszûnését követõ elsõ-második-harmadik napon válik keresõképtelenné. A hatályban lévõ törvény szerint korábban 15 napig volt jogosult az, akinek a megbetegedését megelõzõen 180 nap vagy annál több biztosítotti jogviszonya volt. Ebbõl tehát láthatjuk, hogy itt egy szigorítás és szûkítés történik.
Elgondolkodtató azonban, mi lesz a helyzete annak az embernek, aki akár egy megbetegedés lappangási idejében kerül abba az állapotba, hogy megszûnik a biztosítotti jogviszonya. Vajon ez a három nap elegendõ-e arra, hogy utánajárjon, elintézze, megszervezze a másfajta ellátását? Nem kerülnek-e ezek az emberek, emiatt a rövid jogvesztõ hatály miatt, abba a helyzetbe, hogy átmenetileg éppen a betegségük idején ellátatlanok maradnak?
A következõ kérdés a nyugdíjak táppénzjogosultságának megszüntetése a járulékfizetés megszüntetésével. Itt már komolyabb jogi aggályaink is vannak. Arról szól a törvényjavaslat, hogy nem jár táppénz annak, aki 4 százalékos mértékû egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett, majd a másik paragrafusban kimondja, hogy a nyugdíjasok erre nem kötelezettek. Igen, de van itt egy alapprobléma! A jelenleg hatályos és a javaslat szerint továbbra is hatályban maradó törvény nem egészen így szól. A 15. § (1) bekezdésében kimondja: általában a biztosítottat, több egyéb dolog mellett, táppénz illeti meg. Táppénz pedig annak jár, aki keresõképtelen. S ki az, aki keresõképtelen? Az, aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni. Ezek a pontok minden biztosítottra egyformán vonatkoznak. Nem úgy szól az eredeti törvényben lévõ meghatározás, hogy csak azokra, akik járulékot fizetnek.
Ezek után a törvényjavaslat egy járulékfizetési kötelezettség megvonásával jogfosztást hajt végre. Azt gondolom, ez alkotmányosan is egy érdekes kérdés. Nem tudom, hogy az elõterjesztõk végiggondolták-e: most a nyugdíjas biztosított vagy nem. Biztosított, mert egészségügyi ellátásra továbbra is jogosult. Igen ám, de aki biztosított, az táppénzre is jogosult a törvény hatályban maradó paragrafusai szerint.
Világosan kirajzolódik elõttünk, hogy ebben az egyébként is nagyon áttekinthetetlen, vagy nagyon nehezen áttekinthetõ törvényben egy nagyon komoly inkoherencia fog keletkezni, nagyon komoly értelmezési problémák lesznek, ha ugyan nem alkotmányellenes a biztosítottak egy körének kizárása a biztosítási jogosultságból azon az alapon, hogy megszüntetem a járulékfizetési kötelezettségét. Azt gondolom, ezt a kérdést tisztázni kellett volna, mielõtt a parlament elé terjesztették, és azt is tudom, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat felvetette ezeket az aggályokat. Tartok tõle, hogy ebbõl az inkoherenciából és ebbõl az ellentmondásból a késõbbiekben komoly problémák származhatnak.
A következõ módosítás szintén a táppénzrendszert érintõen: nem hosszabbítható meg a táppénzfolyósítás idõtartama annak a biztosítottnak, akinek munkaképessége tartósan vagy véglegesen megváltozott, továbbá annak, aki rehabilitációs ellátásként járadékban részesül. Itt megint az a probléma vetõdik fel, mit jelent az, hogy munkaképessége tartósan megváltozott. Én mint orvos némiképp tudom, hogy ez milyen sokféle állapotot jelenthet. Mi történik ezekkel az emberekkel? Mikor, ki és hogyan fogja megállapítani, hogy milyen ellátásra jogosultak a továbbiakban? Rendben van, nem hosszabbítják meg a táppénz-jogosultságukat. De a munkaképtelenségük vagy a csökkent munkaképességük továbbra is fennáll! Mi történik velük? Milyen ellátást fognak kapni, amíg esetleg - ha ugyan jogosultak rá - valóban végigmennek a néha hónapokig tartó rokkantosítási eljáráson, amikor már megállapíthatnak nekik járadékot. Mi lesz ez alatt az átmeneti idõszak alatt? Milyen ellátásban részesülnek ezek az emberek? Hogyan biztosítható a megélhetésük?
(17.50)
A következõ, amirõl beszélnem kell, a nyugdíj-megállapítási szabályokban bekövetkezett változás, aminek egy jelentõs része nem most történik, hanem már megtörtént a tél folyamán, hiszen akkor módosítottuk ugyanezt a törvényt a nyugdíj-megállapításra vonatkozóan, mégpedig úgy, hogy a valorizációt - hogy ezzel a csúnya szóval mondjam -, tehát azt a szabályt, hogy a korábbi évek keresetét az infláció miatt egy szorzóval fel kell szorozni, nem változtattuk meg a korábbihoz képest. Annak ellenére nem, hogy egyértelmûen kimutatható: e miatt a szabály miatt az új, induló nyugdíjak alacsonyabb színvonalúak, mint a korábbiak.
Megváltoztattuk a degresszív skála határát: az alsót eltöröltük - ez a másik csúnya szó pedig azt jelenti, hogy a fizetés egy bizonyos részét már nem teljes egészében, csak bizonyos százalékban számítják be a nyugdíj kiszámolása esetén. Ez a középjövedelmûek számára jelentett ugyan valamelyes javulást, de az alacsony jövedelmûeknek semmit.
Most megjelenik a törvénymódosításban egy harmadik változtatás: az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj összege nem lehet több az ennek alapját képezõ havi átlagkeresetnél. Ez korábban a szociális járadék minimumát tartalmazta. Ez a szabály ismét az újonnan megállapítandó nyugdíjak színvonalát fogja csökkenteni, és tartósítja az alacsony nyugdíjak esetén komoly és hosszú távon jelentkezõ megélhetési gondokat és a szociális támogatások iránti igényt.
Még egy kérdésrõl szólok: a természetbeni juttatások járulékkötelessé tételének körérõl, melynek egy része már eddig is járulékköteles volt. Éppen miniszter úr említette azt a példát, hogy amikor egy cég a munkásai számára teniszpályát bérel, akkor ez is járulékköteles lesz. Én továbbgondoltam: mi van akkor, ha üdülõt bérel, hogy a dolgozói el tudjanak menni üdülni? Ez is 44 százalékos járulékkötteles lesz. De még tovább gondolkoztam: mi van akkor, ha az üzemi orvosi rendelõbe a saját pénzén új és új mûszereket vásárol? Ez természetbeni juttatás vagy nem? Tartok tõle, hogy annak tekintendõ. Ezek szerint az üzem által megvásárolt vadonatúj EKG-ra is ki kell majd fizetni a 44 százalékos tb-járulékot? Szeretném, ha majd a zárszóban erre választ kapnánk, mert a törvény megfogalmazásába ez mind belefér.
Tehát most a társadalombiztosításról szóló '75. évi II. törvény olyan újabb módosításait tapasztalhatjuk, melyek egyrészt jogbizonytalanságot teremtenek, másrészt a biztosítottak egy köre számára jelentõs hátrányokat fognak jelenteni a következõ évben. Nagyon jó lett volna, ha ezeket a kérdéseket egymással összefüggésben vizsgálja meg a kormány, és nagyon jó lett volna, ha a társadalombiztosítás, a nyugdíjbiztosítás és egészségbiztosítás önkormányzatainak véleményét a benyújtott törvényjavaslatban jobban figyelembe veszik. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)