DR. FODOR GÁBOR mûvelõdési és közoktatási miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem szót, tisztelt Ház, mert tegnap napirend elõtt Isépy Tamás frakcióvezetõ úr néhány ügyben hozzám szólt, és én akkor megígértem neki, hogy egy olyan ügyben, amirõl nem tudtam akkor pontos tájékoztatást adni, tájékoztatást adok. Ezt az ígéretemet szeretném most természetesen betartani.
A határon túli magyar fiatalok ösztöndíjáról volt szó - ha emlékeznek rá - ebben a tegnapi ügyben. Akkor elmondtam nagyjából, hogy mit gondolok errõl. Valóban úgy is van, ahogy tegnap mondtam; de hát azok az elképzeléseim voltak és nem pedig a tények. Most pedig a tényekrõl szeretnék beszélni.
Képviselõ úr sérelmezte azt, hogy kevés az az ösztöndíj, illetve nem kapnak ösztöndíjat többen, csak három vajdasági diák kapott a mostani, ez évi döntés alapján. Szeretném elmondani azt, hogy 1990-es és '91-es tanévtõl vannak itt középiskolások, határon túli magyar fiatalok Magyarországon. A '92-93-as tanévtõl a határon túli magyar ösztöndíjtanács dönt minden esetben az ösztöndíjaikról, amelyben - majd fogok errõl is beszélni, kik vannak ebben - pedagógusszövetségek vannak többek között, határon túli pedagógusszövetségek, és ezek már kezdetben jelezték azt, hogy szerintük veszélyt jelent, hogy a diákok Magyarországra áramlanak, és ezzel a határon túli anyanyelven oktató intézmények fognak elsorvadni.
Ezért például '93-ban a kárpátaljai magyar szervezetek a következõ állásfoglalást tették közzé: "A kárpátaljai magyarság egészének, mint népcsoportnak az érdekeit szem elõtt tartva, történelmi távlatokban gondolkodva, a következõket szeretnénk leszögezni: szervezeteink nem támogatnak olyan törekvéseket, amelyek kárpátaljai általános és középiskolás tanulók magyarországi taníttatását célozzák".
1994. február 11-én összegyûlt ez a tanács, és egyhangúlag hozta meg azt a határozatát, amely arról szól, hogy "általában a határon túliak magyarországi középfokú oktatását nem támogatjuk". Ezek után egyébként - ugye, a minisztérium csak egy adminisztratív funkciót lát el - minden esetben ez a tanács dönt a határon túli magyar fiatalok ösztöndíjáról, és gyakorlatilag és kizárólag e tanács döntései alapján folyósítunk ösztöndíjat.
Szeretném tájékoztatásul azt is elmondani, hogy ily módon a '94-95-ös tanévben 16 horvát, 70 jugoszláv, 16 román, 39 szlovák, 16 szlovén és 10 ukrán állampolgárságú, összesen 167 fõ kapott ösztöndíjat az elsõ félévben. Ez a tanács január 23-án ült össze, és akkor szavazott három vajdasági diáknak ösztöndíjat; így jelenleg ez a létszám 170 fõ.
Azt is elmondanám egyébként, hogy kik vannak ebben a tanácsban. Romániából: a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség, az RMDSZ, a katolikus egyház, a protestáns egyház; Magyarországról: a Mûvelõdési Minisztériumon túl a Magyarok Világszövetsége, a Határon Túli Magyarok Hivatala; a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége; aztán a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség, a VMDK - és sorolhatnám még tovább a résztvevõket. Egyébként ezt az állásfoglalást, amely arról szól, hogy nem támogatják az ilyen típusú ösztöndíjakat, több ismert határon túli politikus is aláírta. Csorba Bélát említhetném, de a hazai ismert, ugyancsak politikusok közül például Timkó Iván nevét említhetném, aki az MDSZ részérõl volt jelen ezen a tanácskozáson.
Tehát ezt a tájékoztatást szerettem volna adni. És úgy gondolom, ez az ügy is tanulsággal szolgál; nevezetesen azzal, hogy hasznos dolog az, ha a tényeket ismerjük - és nem hasznos dolog, ha a tények ismerete nélkül minõsítéseket mondunk bizonyos dolgokra.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a koalíciós pártok soraiban.)