DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a múltkor, amikor elnök úr - éppen talán személyesen Salamon alelnök úr - kellemetlen helyzetbe került, mert méltatlanul támadta a kisgazda frakcióvezetõ, akkor a Ház rendje érdekében elnök úr védelmére keltem, ha tetszik - bár nem szorul elnök úr védelemre.
Most kénytelen vagyok tájékoztatni elnök urat, hogy a miniszterek általános felhatalmazással rendelkeznek, hogy egy adott területen a kormány ügyeit vigyék. Az a magyarországi gyakorlat, hogy ha egy miniszter megszólal, akárhol a kormány nevében, a saját mûködési területét illetõen, akkor nem ül elõtte össze a kormány és hatalmazza fel a minisztert. Ez az egyik megjegyzésem.
(9.20)
Úgy értelmezem - és az elõzõ parlamenti ciklusban is úgy értelmeztem -, hogy a miniszterek saját mûködési területükön általános felhatalmazással rendelkeznek: ha megszólalnak a parlamentben, akkor a kormány nevében szólalnak meg. Természetesen a miniszterelnöknek joga van a kormány nevében ezen túlmenõen nyilatkozatokat tenni. Ha akarja, elhatárolódhat saját minisztereitõl, de ez nem szokás, nem gyakorlat.
A másik megjegyzésem: tegnap a kereszténydemokrata frakcióvezetõ úr feltett egy valóban közérdekû kérdést az illetékes miniszternek. A miniszter a parlament nyilvánossága elõtt elhangzott kérdésre - úgy tûnik - szakszerû tájékoztatást adott. Szerintem ennek nem az a befejezése, hogy akkor majd a folyosón intézzük el a további ügyeket. Az lenne a szakszerû befejezése, hogy ha a frakcióvezetõ úr esetleg nem elégszik meg a tájékoztatással, akkor a továbbiakban is a nyilvánosság elõtt hangozzék el még egyszer az, hogy mondjuk a 170 ösztöndíjnak hárommal való növelése nem mond ellent annak, hogy eddig 170 ösztöndíjat adott a - egyébként nem a minisztériumi döntési jogkörbe tartozó, hanem a minisztériumtól független - testület a határokon túli magyar fiataloknak.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)