DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Azon gondolkodtam itt, türelmetlenkedve az ügyrendi vitán, vajon hogyan is kezdjek hozzá. Azt tudom mondani, ez a röpke 20-25 perc igazán belefért, hiszen közel húszéves a hatályos környezetvédelmi törvényrõl, húsz éve volt, amikor utoljára a magyar parlament a környezetvédelem ügyérõl törvényt alkotott: az 1976. évi II. törvény volt ez.
Meg kell önöknek mondanom: az akkori törvény a hetvenes években jelentkezõ nemzetközi követelményeknek megfelelt, és megfelelt annak az elvnek is, hogy a környezet egyre súlyosbodó problémáit egy-egy országban a legmagasabb közjogi szinten, a parlamentben, törvényi erõvel szabályozzuk.
(9.30)
Ugyanakkor, bár szakmailag elfogadható ez a törvény, egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem tartalmazott garanciális szabályokat a társadalmi nyilvánosság, a társadalmi részvétel és a demokratikus ellenõrzés számára. Remélem, hogy ez az új törvény ebben is korrigálja majd a régit, mint sok más egyébben.
Nem vitatható az, hogy húsz év alatt rendkívül sokat változott a világ: összeomlott a kétpólusú világrendszer, egészen mások a társadalmi-gazdasági folyamatok manapság a világon mindenütt, átrajzolódott Európa térképe, és Magyarországon is radikális társadalmi és gazdasági átalakulás ment végbe az elmúlt idõszakban. Éppen ezért tartom rendkívüli fontosságúnak azt, hogy most a kormány általános vitára bocsátotta a környezetvédelmi törvényt és kéri a tervezet elfogadását. Az elõzõek talán indokolják az idõszerûséget és azt, hogy ez az idõszerûség egyúttal halaszthatatlan kötelesség is. Még egy dolgot mégis mindenképpen hozzá szeretnék tenni ahhoz, hogy miért tartom rendkívüli fontosságúnak a környezetvédelmi törvény vitáját.
A magyar külpolitika prioritásai között szerepel a nagy nemzetközi gazdasági integrációkhoz történõ csatlakozás, amely szintén jelentõs környezetpolitikai kihívásokat és követelményeket foglal magában. Így többek között utalnék az Európai Unióval megkötött társulási megállapodásra, valamint a jogharmonizáció követelményére és természetesen a környezetvédelmi törvényhozás ilyen irányú kötelezettségére, a kapcsolódó jogszabályok teljes megújítására.
Hadd mondjak egy példát önöknek! Mint a parlament számára ismert, a magyar kormány a közelmúltban nyújtotta be a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezethez, az OECD-hez a teljes jogú tagság igényét megfogalmazó memorandumot. A csatlakozásról szóló hivatalos tárgyalások megkezdõdtek. Amint az OECD képviselõi már több alkalommal egyértelmûen a tudomásunkra hozták, a csatlakozásra való alkalmasság megítélésének két kiemelt jelentõségû és egyforma súlyú feltétele van: az egyik a piacgazdasági országokkal konform gazdaságpolitika, a másik a konform környezetpolitika kialakítása. Ez a két követelmény világosan jelzi számunkra azt, hogy az az Európa, amelyhez tartozunk, egyforma súllyal és egyforma rangban kezeli a gazdaságpolitika és a környezetpolitika kérdéseit.
A gazdasági szerkezet átalakítása és a tulajdonosváltás során egyértelmûvé vált Magyarországon is, hogy a gazdasági szereplõk a környezetvédelem területén is rendezett és követhetõ szabályozást kívánnak a kormánytól, amely megtervezhetõvé, kiszámíthatóvá teszi beruházásaikat, piaci helyzetüket, és tisztázza környezeti felelõsségüket. Talán furcsa, hogy miközben mi ma még katonai laktanyák környezeti kárait számoljuk fel, miközben arról beszélünk, hogy a gazdaság szereplõi érdekeikben a környezeti érdekekkel ellentétes dolgokat fogalmaznak meg, aközben a Magyarországra törekvõ külföldi tõke elementáris igénnyel kéri a környezeti szabályozást, kéri a környezeti garanciarendszert, mert õk már ismerik, õk már tudják, tapasztalták, mit jelent, ha a környezeti szabályozás túl puha, milyen károkat jelent a gazdaság számára, ha a környezeti szabályozás nem kiszámítható, ha késõbb kell megfizetni a ma könnyen vett forintokat, ha ma tulajdonképpen a gazdaság rövid távú érdekének alárendeljük a fenntartható fejlõdés hosszú távú érdekrendszerét.
Szeretném elmondani azt is, hogy az elmúlt években az egykori szocialista országok többségében már elfogadták az új környezetvédelmi törvényt, s ebbõl a szempontból Magyarország szinte megmagyarázhatatlan lépéshátrányba került. Feltétlen fontosságú tehát, hogy ezt a hátrányt leküzdjük, még akkor is, ha a környezetvédelmi törvény elfogadása és az ország környezeti állapota nem fedi ezt a különbséget. Remélem, hogy a tisztelt képviselõk asztalán lévõ nemzeti környezeti és természetpolitikai koncepció és az ebben bemutatott tárgyszerû mellékletek világosan megmutatják azt, hogy a környezeti állapot tekintetében Magyarország nincs semmilyen formában hátrányosabb helyzetben, mint a többi kelet-európai ország.
Szeretném elmondani a környezetvédelmi miniszternek és a minisztériumnak, valamint a magyar kormánynak azon meggyõzõdését, hogy a környezet védelme nem kezelhetõ a társadalmi-gazdasági élet fõ csapásirányától eltérõ, különleges kivételként, hanem csak a gazdasági és társadalmi folyamatok egészébe integrálódó részként, amely nélkül az egész sem létezik. Ennek megfelelõen a környezet védelmére vonatkozó jogi felfogásnak, filozófiának kell átalakulnia, de erre az átalakításra csak akkor kerülhet sor, ha a többi szabályozási terület - a mezõgazdaságtól az adózásig, a termékminõsítéstõl a vámszabályozásig - is magáévá teszi az új koncepciót. Amikor tehát törvényt alkotunk, erre kell gondolni. A környezet védelmére vonatkozó törvényalkotás tehát csak akkor nyer értelmet, ha nyitánya egy hosszabb folyamatnak.
A környezetvédelmi törvény 3. §-a kimondja, hogy az atomenergiáról, a bányászatról, az energiáról, az erdõrõl, az építésügyrõl, a termõföldrõl, a halászatról, a honvédelemrõl, a területfejlesztésrõl, a vadászatról, a vízgazdálkodásról, a hulladékokról és a veszélyes anyagokról, valamint a természet és a táj védelmérõl, az állatvédelemrõl, továbbá az állategészségügyrõl, a növényvédelemrõl, továbbá a növényegészségügyrõl, valamint a mûemlékek védelmérõl szóló törvényekben e törvény rendelkezéseivel összhangban kell rendelkezni. Nyilvánvaló, hogy ez egy nagyon hosszú távú munka.
Önök megkérdezhetik: na de mi a garancia? A garancia a magyar parlament, a magyar demokrácia, az, hogy ha ezt a törvényt majd elfogadja, nyilvánvalóan komolyan veszi a magyar parlament azt, hogy a többi törvényben a környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel összhangban kerülnek majd szabályozásra a környezetvédelemhez kötõdõ problémák. Ezt a garanciát én elég garanciának és fontos garanciának tartom.
Hosszabb folyamatról van tehát szó, aminek eredményeként a környezetvédelem ügye a magyar törvényalkotás napirendjérõl lekerülhet, és azt gondolom, olyan problémáról, amely ugyanakkor mindennap és minden órában és minden parlamenti ciklusban valamilyen formában ide, a tisztelt Ház elé kell hogy kerüljön.
Megmondom õszintén, hogy én magam, miközben arról beszéltem, hogy nyilvánvalóan elegendõ garanciának tartom a parlamentnek a további részletezõ törvényekre való ráfigyelését, szívesen fogadnék a magyar parlament részérõl egy olyan javaslatot, amelyik önmaga számára esetleg meghatározná ezen törvényi szabályozás idõkereteit és idõkorlátait. A kormány nyilvánvalóan nem tud erre ajánlatot tenni, de ha a tisztelt parlament úgy gondolja, hogy a környezeti jogalkotás valóban olyan súlyú, olyan felelõsséget kíván a tisztelt parlamenttõl, hogy a magyar kormányt idõrendben kötelezi ezen törvények benyújtására, én a magam részérõl szívesen vennék egy ilyen határozatot.
Véleményem szerint mindezek egyenként, de tételesen is megerõsítik azt a meggyõzõdést, hogy a törvényhozás nem várhat tovább, s új környezetvédelmi törvény megalkotása nem halogatható. Itt megállnék egy percig, azért, hogy köszönetet mondjak az elõzõ környezetvédelmi miniszternek, Gyurkó Jánosnak, akinek igen sok munkája fekszik abban, hogy ez a törvény önök elé kerülhetett. (Taps.) Köszönöm az õ munkáját. Köszönöm továbbá az elõzõ parlament környezetvédelmi bizottságának munkáját, akik megvitatták ezt a törvénytervezetet - nem rajtuk múlott, hogy már nem kerülhetett a parlament elé. (Taps a KDNP padsoraiból.)
Köszönöm a kormánykoalíciónak azt, hogy - akceptálva a környezetvédelmi miniszternek azt a döntését, amely szerint ebben a kérdésben legfontosabb az idõtényezõ, és hogy ennek a törvénynek a parlament elé kell kerülnie -, az egyébként jogos, szakmailag is indokolt javaslatait ebbe a törvénybe a parlamenti vitán keresztül próbálja majd beintegrálni, lehetõséget adva ezzel arra, hogy - bár szakmai kifogások vannak - a legfontosabb érdek, hogy a környezetvédelmi törvény megalkotódjék, ebben a parlamentben érvényre juthasson.
Kérem, engedjenek meg néhány gondolatot az új magyar környezetvédelmi törvény elõkészítésének kapcsán arra vonatkozóan is, hogy milyen típusú környezetvédelmi törvény készült el az elmúlt négy-hat esztendõben.
(9.40)
Az elsõ idõszakban komoly viták folytak arról, hogy egy általános kerettörvényre vagy inkább egy taxációs, egy kódexszerû jogszabályra van-e szükség Magyarországon a környezetvédelem érdekét tekintve. A jelen környezetvédelmi törvény inkább alap- és keret jellegû törvény, nem annyira kódex jellegû. Vita volt errõl a kezdeti szakasztól, vita van ma is a szakemberek között, és vita lesz véleményem szerint - és helyes, hogy vita lesz - a magyar parlamentben is errõl. Mégis úgy gondolom, hogy a mai körülmények között egy ilyen kerettörvény talán jobban szolgálja a környezetvédelem és a magyar társadalom ügyét, mint egy olyan, taxációkra alkalmazott jogszabály, amely bár pontosabb az eddigieknél, több garanciát adhat akár a környezetvédelem ügyének, de kevésbé társadalmasítja a környezetvédelem problémáját, kevésbé köti a környezetvédelmet a fenntartható fejlõdés egészének problémaköréhez, kevésbé illeszti szervesen a környezetvédelem problémakörét a magyar gazdaság problémái közé.
A törvényjavaslatnak alkalmazkodni kellett a kialakult jogrendszerhez és a közigazgatási szervezetrendszerhez is. Álláspontom szerint tehát a javaslat konform az alkotmánnyal és a hazai jogrendszerrel. Ugyanakkor felmerültek olyan igények, hogy már a jelen törvény is módosítson olyan alapjogszabályokat, mint az önkormányzati törvény például a kötelezõ feladatok tekintetében, vagy a büntetõ törvénykönyv a környezet védelmével összefüggõ cselekmények tekintetében.
A kormányzati egyeztetési eljárás során kialakult ez a tervezet, amely az említett törvényeket környezetvédelmi szempontból történõ módosításában nem érinti. A mi véleményünk az, hogy azon törvények - mint ahogy mondtam - generális módosításának idõpontjában indokolt ezeket a környezeti problémákat és környezeti garanciákat megszerezni. Mégis azt mondom, ha a parlament ilyen irányú módosító indítványokat tesz, a környezetvédelmi tárca ilyen irányú módosítások fogadására kész, a magam részérõl meg fogok szavazni minden olyat, amely a környezetvédelem ügyét elõreviszi, amely a szigorítás irányába mozdítja el a szabályozást.
A kormány által beterjesztett törvényjavaslat átfogja a környezetvédelmi jogterület alapvetõ intézményeit, természetesen a részletszabályok nélkül. Erre nézve külön törvényi és végrehajtási rendeletcsoport kidolgozása szükséges, amely az elkövetkezõ évek környezetvédelmi jogalkotására vár.
A törvénytervezet kidolgozásánál alapvetõ követelmény volt, hogy a jövõ környezetvédelmét csak olyan törvényi szabályozás képes garantálni, amely társadalmi konszenzuson alapul. A konszenzus kialakítása során különféle vélemények találkoztak, az egyes tárca-, illetve ágazati érdekeket is tartalmazó észrevételek a törvénytervezet vitája során ütköztek a társadalom különbözõ érdekvédelmi szervezeteinek véleményével. Ezek közül is kiemelkedõk a "zöld" mozgalmak, amelyek ugyan nem rendelkeznek az állam felelõsségével, de a rendszeres eszmecserék során nem a mindenáron való tagadás, hanem a közös nevezõre hozás bölcsessége vezérelte õket. S jelen pillanatban azt mondhatom, hogy bár közöttük is vannak viták a törvényrõl, alapvetõen a környezetvédelmi mozgalmak támogatják ennek a törvénynek a megszületését. Remélem, a parlamenti bizottságok nyitottak lesznek arra, hogy az általuk benyújtott módosítások szintén a parlament elé kerülhessenek.
A törvénytervezet véleményem szerint korszerû, a fejlett piacgazdaságú országok által az elmúlt húsz év alatt elfogadott alapelvekbõl indul ki, mint például a "szennyezõ fizet" elve, a megelõzés elve, "a környezet és a környezeti elemek integrált védelme" elve vagy például a társadalmi részvétel biztosítása.
Véleményem szerint ennek a törvénynek az egyik legfontosabb értéke, hogy biztosítja a környezetvédelem ügyének társadalmasítását. Ez a törvény egy intézményteremtõ törvény; olyan intézményeket teremt, amelyeken keresztül lehetõségük lesz Magyarország polgárainak, önkormányzatainak arra, hogy egyrészrõl bekapcsolódjanak a környezetvédelem ügyébe, másrészrõl pedig világosan lássák a különféle intézmények, a magyar parlament, a magyar kormány, a magyar önkormányzatok, a környezetvédelmi miniszter, a környezetvédelmi bizottság felelõsségét és jogköreit. Rendkívül fontos abból a szempontból, hogy tehát nem kódex jellegû a szabályozás, de az információkhoz való hozzájutás garanciája révén igenis magában a magyar társadalomban és a civil szervezõdésekben és a magyar nyilvánosságban keresi azokat a garanciákat, amelyek a környezetvédelem problematikáját a magyar társadalomba szervesen illesztik be, amelyek nem szankció jellegûek, hanem egy olyan típusú összefogás politikai, gazdasági, intézményi kereteit teremtik meg, amelyen keresztül valóban elõrelendülhet a magyar környezetvédelem ügye, még akkor is, ha mindez természetesen nem menti azt a felelõsséget, hogy bizonyos körülmények között szankcionálni kell, bizonyos körülmények között határozottan és keményen kell föllépni a környezetszennyezõkkel szemben.
Alapvetõ társadalmi, gazdasági és politikai érdek fûzõdik ahhoz, hogy végre a környezetvédelemmel összefüggõ jogi és gazdasági döntések elõkészítõje elõzetesen vizsgáljon meg és értékeljen minden olyan tényezõt, amely vizsgálat az ország gazdasági-társadalmi terveinek kialakításánál és a regionális jelentõségû fejlesztéseknél is alapvetõ fontosságú. Lehetõséget ad majd ez a tervezet erre a megelõzõ intézkedésre, amit azért tartok nagyon fontosnak, mert a környezetvédelem ügyében Európában ma már minden tekintetben a megelõzés a legfontosabb alapelv.
A környezetvédelem jelentõs gazdasági erõfeszítéseket igényel a károk elhárítása érdekében. Mivel a környezeti károk döntõ része a termelés és a fogyasztás folyamatai során keletkezik, kulcskérdés a környezeti szempontok érvényesítése a gazdaságban. A tervezet az Európai Unió irányelveinek megfelelõen meghatározza a terhek viselésének alapelveit a környezethasználó, valamint az állam és az önkormányzatok között. Megjegyzem, hogy az utóbbiak egyre meghatározóbb szerepet játszanak a környezeti problémák megoldása terén is, és ez a törvény alkalmat ad számukra arra, hogy keményebb és erõsebb szankciójú környezeti szabályokat határozzanak meg egy-egy önkormányzat területén akár, mint az ország egész területén. Kellõ szabadságot, kellõ rugalmasságot ad tehát az önkormányzatok számára ez a törvény, partneritást kínálva nekik a kormányzat és a Környezetvédelmi Minisztérium szintjén.
A környezeti problémák sokfélesége változatos eszközrendszert igényel. A piacgazdaság kereteinek a környezeti szempontokat is tükrözõ kialakítása mellett szükség van speciális környezetvédelmi, gazdasági szabályozó eszközökre és korszerû megoldásokra. Ilyen intézményként a központi és önkormányzati környezetvédelmi alapok, valamint a környezet használata után fizetendõ díjak, környezetterhelési díj, igénybevételi járulék, termékdíj, betétdíj kerültek meghatározásra. Rendkívüli fontosságúnak tartom ezen alapok meglétét, törvény általi garanciáját. Ezek az alapok adják meg ugyanis a környezetvédelmi társadalmasítás gazdasági hátterét. Ezek az alapok teszik önjáróvá a környezetvédelem finanszírozását, választják le az ország költségvetésének általános problémájáról, és adnak egy olyan típusú biztonságot, amely valamennyiünk számára létérdek, amely valamennyiünk számára azt üzeni, hogy igenis, bár kevés az a forrás, amely ma Magyarországon a környezetvédelem ügyének rendelkezésére áll, de ez a forrás tervezhetõ, ez a forrás rendszeresen rendelkezésre áll, ezt a forrást mi magunk teremtjük meg a járulékok által, és mi magunk fogjuk számon kérni a végrehajtás szintjén.
Szeretném elmondani azt, hogy a környezetvédelmi tárca és a kormány szerint a környezetvédelem ügye tehát a fenntartható fejlõdés kereteibe foglalható, és szeretném cáfolni azt a hiedelmet, amely szerint a környezetvédelem prioritása, a környezetvédelem markáns megjelenítése a magyar piac, a magyar mezõgazdaság, a magyar ipar ellenérdekében fogalmazódik meg. Téves nézet ez; igenis a környezetvédelmi prioritás ezen szférák egyértelmû érdekét jeleníti meg, ezáltal a környezeti szabályozás által válhat versenyképessé a magyar ipar és a magyar mezõgazdaság.
A bizottsági vitákon elhangzottakhoz néhány gondolatot fûznék az expozé keretében. Elõször is, több helyen felmerült kérdésként az, hogy a jogi szabályozás a környezetvédelmi törvény életbe lépésével egyidejûleg milyen garanciákat ad a képviselõk számára. Szeretném önöknek elmondani, hogy a környezet védelmérõl szóló törvény végrehajtásához szükséges jogszabályok tekintetében a következõre készül a környezetvédelmi tárca és a kormány:
(9.50)
A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a következõ kormányrendeletek fognak megjelenni:
a települési önkormányzat polgármesterének és jegyzõjének részletes környezetvédelmi államigazgatási hatáskörérõl, figyelemmel az önkormányzati törvényre;
a környezetvédelmi felügyelõségek feladat- és hatáskörérõl;
a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köre és a tevékenységek körének szükség szerint, de legalább kétévenkénti felülvizsgálatának kötelezettsége, valamint az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályai;
a környezetvédelmi engedélyezési eljárás során a biztosítékadási kötelezettség, valamint a céltartalék-képzési kötelezettség szabályai.
Miniszteri rendeletek:
a környezetre súlyos veszélyt jelentõ anyagok és termékek elõállítása, behozatala, forgalmazása, valamint technológiák alkalmazása, minõsítése és engedélyezése részletes szabályai;
a környezetvédelmi bírság fajtái és mértéke, megállapításának módjai;
a környezetvédelmi szempontból minõsítendõ anyagok, termékek és technológiák köre, szabályai, valamint a minõsítõ hatóságok és intézményeik minõsítési rendje;
a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételei.
Ezeket a rendeleteket, jogszabályokat követõen a következõ kormányrendeletek tervezi még a tárca:
a környezetvédelmi felügyelõségek illetékességi területe;
a termékdíjfizetési kötelezettség alá tartozó, elhasználódott termékek visszagyûjtésére és megfelelõ kezelésére vonatkozó elõírások, összefüggésben a termékdíjról szóló törvénnyel;
a környezetkímélõ megkülönböztetés feltételrendszere;
a környezetvédelmi felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményei;
a felülvizsgálat végzéséhez szükséges jogosultság szakmai feltételei és a feljogosultság módja;
a hatósági nyilvántartás vezetésének részletes szabályai.
Miniszteri rendeletként tervezem a környezetvédelmi bírságolás sajátos szabályainak, valamint a környezetvédelmi megbízott képesítése feltételeinek kiadását.
Természetesen nyitott vagyok minden olyan további felvetésre, ami a bizottsági vitákban vagy a parlament nyilvános ülésein fölmerül arra vonatkozóan, hogy a tisztelt képviselõtársak milyen egyéb jogszabályi garanciákat szeretnének kapni a most elfogadandó környezetvédelmi tövény hatályosulásához.
Több helyen felmerült a hatpárti egyeztetés igénye. Ezzel kapcsolatban le kell szögeznem - nem elvetve a javaslatot -, hogyha ilyenre sor kerül, azt nem a környezetvédelem pártpolitikai jelentõsége, hanem a környezetvédelem társadalmi súlya miatt kell megtartani. Azért tartom ezt rendkívüli fontosságúnak, mert az én véleményem szerint a környezetvédelem ügye nem pártpolitkai ügy, még csak nem is kormánypárti és ellenzéki, hanem összkormányzati, összparlamenti és össztársadalmi ügy kell hogy legyen - másképp esélyünk sincs arra, hogy azt a környezetvédelmi szabályozást, amelyrõl ennek a törvénynek az alapelvei szólnak, a gyakorlatba, a társadalmi jogkövetés elvei szerinti gyakorlatba átvigyük.
Szeretném elmondani azt is, hogy a törvényt - mint jeleztem - tulajdonképpen a maga módján két kormány készítette, ezért, ha úgy tetszik, ezáltal többpárti törvénynek tekintem. Azt mondom, és azt szögezem le: véleményem szerint kísérletet kell tennünk arra, hogy a szakbizottságban, ahol is a szakmai prioritások az irányadók, lehetõség szerint hatpárti egyezséget tudjunk kimunkálni. Azért tartom fontosnak a hatpárti megfogalmazást elsõ körben a szakbizottsághoz kötõdõen megjeleníteni, mert - még egyszer mondom - a környezetvédelem ügyét elsõsorban szakmai kérdésként szeretném kezelni.
Itt is jelzem azonban: abban az esetben, ha a környezetvédelmi vagy a többi bizottság keretében minden nyitottságunk ellenére fölbomlani látszik ez a konszenzus, akkor én a magyar kormány nevében kezdeményezhetek, jogom van kezdeményezni és, ha önök indokoltnak látják, szükségesnek tartom kezdeményezni, hogy a szakmai tárgyalásokat esetleges hatpárti tárgyalásokkal elõmozdítsuk. Mindennél fontosabbnak tartom, hogy ezt a törvényt most a lehetõ legszélesebb társadalmi konszenzussal fogadjuk el. Ezért emeltem be a bizottságba a hat parlamenti párt mellé a zöldmozgalmak és egyéb társadalmi szervezetek, esetleg az önkormányzatok képviselõjét. Nem azért, mert a pártok prioritását akarnám csökkenteni, nem azért, mert esetleg ki szeretném játszani a kormánypárttal, a zöldekkel és az önkormányzatokkal az ellenzéket, hanem azért, mert hiszem azt, hogy lehetõség van ma Magyarországon arra, hogy ezt a környezetvédelmi törvényt minél szélesebb elfogadással és hatpárti konszenzussal hozza meg a magyar parlament.
Én, miközben kérem önöket arra, hogy módosító javaslataikkal segítsék ezt a törvényt, a vita utolsó napjáig reménykedni fogok abban, hogy ez a hatpárti konszenzus létrejön. A magam részérõl mindent meg is teszek ezért. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)