DR. BARÁTH ETELE, a környezetvédelmi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Miniszter Úr! Ahogy miniszter úr az expozéjában elmondta, a törvényhozás nem várhat tovább. Ennek szellemében tárgyalta a környezetvédelmi bizottság a törvény tervezetét.
A bizottság igyekezett nagyon nagy felelõsséggel felkészülni erre a tárgyalásra, illetve természetesen arra a folyamatra, ami még elõttünk van. Ennek a felelõsségnek részleteirõl csak annyiban számolok be, hogy az elmúlt hetek, szinte hónapok folyamán nagyon sok jogi szakértõt kértünk föl véleményezésre: felkértük az Akadémia jeles egyéniségeit, hogy alkossanak véleményt, megkerestünk társadalmi szervezeteket - köztük természet szerint a gazdaságban érdekelt szervezeteket -, önkormányzatok szövetségeit, képviselõit, nem utolsósorban a jogalkalmazók egy nagyon jelentõs területérõl az ügyészség és a bíróság képviselõit, ezen túlmenõen egy-egy nemzetközi gyakorlattal rendelkezõ neves jogászt is. Tesszük ezt azért, mert - bár gondolom, más bizottságok is mindig úgy érzik, hogy azokban az esetekben, amikor õk a kijelölt bizottság, akkor az a legfontosabb törvény - valóban úgy gondoljuk, hogy ez a fontosnál is fontosabb törvény. Tesszük ezt azért, mert bár a fogalma gyakorlatilag csak a környezet védelmérõl jelenít meg fontos mondanivalókat, de mi úgy érezzük, ennek a törvénynek a magyarság jövõjéhez rendkívül sok köze van. Mi úgy érezzük, ennek a tövénynek általános mondanivalója van minden társadalmi cselekvéshez, nagyon komoly mondanivalója van a gazdasági fejlõdéshez, és - ahogy miniszter úr mondta - a fenntartható fejlõdés, a fenntartható növekedés magyarországi bizonyításához, alkalmazásához.
Az is elhangzott, hogy ennek a tövénynek nagyon komoly elõmunkálatai voltak. Több év alatt - ez a szám nem hangzott el - mintegy huszonkilenc változatban készült el ez a törvény, amelynek egyfajta rezüméje, egyfajta - sajnos szinte azt kell mondanom - csontváza az a kerettörvény, amelyik most a parlament elõtt van. Nem véletlen tehát, hogy ennek a törvénynek csak a szövegében harminchét helyen van olyan utalása, hogy melyek azok a rendeletek, további törvények, amelyeken keresztül ennek a törvénynek érvényesülnie kell.
Elhangzott az is, és nagyon fontosnak tartjuk, enélkül - egy korszerû, európai színvonalú környezetvédelemrõl szóló, az ember és környezet viszonyát meghatározó törvény nélkül - elképzelhetetlen, hogy Magyarország igazi részese legyen szomszédságának, vagy részese legyen a sokat emlegetett Európának.
Ugyanakkor az is elhangzott, hogy ez egyfajta alaptörvény. Alaptörvény abban az értelemben, hogy az itt megfogalmazott mondanivalóknak nagyon komoly visszahatása van mindazokra a törvényekre - és ezen belül kiemelkedõen az alkotmányra is - amelyek a következõ idõszakban a parlament elé kerülnek. Tehát amikor képviselõtársaim, a tisztelt bizottságok itt véleményt formálnak, azt annak tudatában kell tenni - mondta bizottságunk -, hogy a következõ 1-3 év folyamán milyen módon tudják érvényesíteni azt a szemléletet és akaratot, amely mellett most kiállnak. Ezek között tehát rendkívül fontos: az alkotmányban meg szeretnénk fogalmazni azt, hogy az egészséges, lakható környezethez való jog alapvetõ emberi jog.
Természetesen ez a nagyon részletesen elkészített bizottsági ajánlás - mintegy négy oldalon foglalja össze az eddigi vitában elhangzottakat - még nem is térhetett ki elég mélységben azokra a gondokra, problémákra, amelyek a törvénnyel szemben, a törvénnyel kapcsolatban fölmerültek. Szakértõink között volt olyan, aki ezt a törvényt nemcsak alkalmatlannak, hanem károsnak is tartotta vitára bocsátani, és volt olyan szakértõnk, aki azt mondta, elengedhetetlen fontosságú, hogy minél hamarabb megszülessen ez a tövény, mert ez a törvény ugyan önmagában véve nem erõs törvény, de nélküle sokkal gyengébbek, szegények maradnánk.
(10.00)
Tehát igen ellentmondásos vélemények fogalmazódtak meg. Ebben az ajánlásban erre vonatkozóan is igyekeztünk kitérni.
Nagyon fontos - amire talán kicsit lazábbnak tûnõ fogalomhasználatomban már utaltam, s amivel talán hibát is elkövettem -, hogy ennek a törvénynek nem kizárólag védelemmel kell foglalkoznia. Ennek a törvénynek a múltra vonatkozóan rendkívül komoly feladata van, mégpedig épp a károk megszüntetése, felszámolása. Olyan jellegû környezetfejlesztési feladatai vannak, amelyek a hihetetlen módon károsodott magyar környezetet valahogy megpróbálják rehabilitálni és a jövõ számára alkalmassá tenni. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy olyan fogalmakat kell mindenképpen végigvitetnünk, mint a környezetgazdaság és ebbõl következõen a környezetgazdálkodás kategóriái, tehát a gazdaság, a társadalom, az épített és a természeti környezet viszonyaiból adódó különbözõ kategóriák.
Úgy érezzük, ennek a törvénynek pillanatnyilag rendkívüli hiányossága az, hogy ezeknek a társadalmi-gazdasági hatásoknak, ezeknek a viszonyoknak a részletesebb elemzésére, megbecslésére, bemutatására nem tudott vállalkozni. De - mint ahogy expozéjában miniszter úr is elmondta - rendkívüli együttmûködésrõl tett tanúbizonyságot a minisztérium már az elõkészítés folyamatában, a bizottsági ülésen is, és most is elhangzott az az ígéret, hogy mindezekkel a hiányosságokkal szembe tudunk nézni, és a következõ hetek vagy a következõ egy-két hónap folyamán ezek a kiegészítések mindenképpen megtörténhetnek. Mint bizottsági elõadó ezt annak ellenére mondom, hogy tudjuk, egy törvénytervezet fokozatos vitája, szétbombázása, szétszedése különbözõ bizottsági módosító indítványokkal nem mindig szokott egy adott törvény konzisztenciájának megfelelni és azt nagyon elõsegíteni, tehát ebben az esetben rendkívül óvatosan is kell dolgoznunk.
Befejezésül: a bizottság gyakorlatilag annak az igénynek megfelelõen - amely egyébként ellenzéki képviselõtársunk részérõl hangzott el -, hogy az alapvetõ kérdésekben lehetõleg hatpárti konszenzus alakuljon ki, annyiban is eleget tett, hogy ezt a javaslatot - az elõbb elhangzott kiegészítések fenntartása mellett - a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)