DR. KISS RÓBERT, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A környezetvédelmi törvénnyel kapcsolatos mondandómat három részre kívánom osztani, és három részben kívánom a frakciónk álláspontját kifejteni.
Azt hiszem, hogy akik az elõzõ ciklusban is itt voltak a parlamentben, most valamennyien úgy gondolnak erre a törvényre, hogy ez az a régen várt törvény, hiszen az elõzõ parlamentben is különbözõ változatokban és különbözõ módokon kaptunk néha ezekbõl a törvényekbõl, törvényjavaslatokból. Tegnap bizonyos mértékig kisebb vitát folytattunk azon, hogy hányadik változat ez, de nagyjából kompromisszumként kialakult az, hogy a kilencedik olyan környezetvédelmi törvényváltozat került az Országgyûlés elé, amely már esetleg azzal az eséllyel is kecsegtet, hogy el fogja fogadni az Országgyûlés.
Azt hiszem, hogy a kiindulási alap, amiért tulajdonképpen szükség volt erre a törvényre, az a korábbi környezetvédelmi törvény, az 1976. évi II. törvény. A különbözõ bizottsági elõadóktól itt is elhangzott, hogy ez a törvény megfelelõ volt, az akkori követelményeknek megfelelt. Ami problémát én láttam ebben a törvényben - és szeretném, ha ebben a törvényben ezt elkerülnénk -, ez valójában az, hogy ez is deklarációkat fogalmazott meg. Deklarációkat, de semmilyen következményt, semmilyen olyan megoldást nem mutatott, amelyek egyáltalán a környezet állapotát valamilyen módon javították vagy javíthatták volna. Erre lehet különbözõ példákat mondani, de például vannak olyan végrehajtási rendeletek, kormányrendeletek, amelyek csak néhány évvel vagy esetleg csak a törvény megjelenése után öt évvel késõbb jelentek meg, és még léteznek ma is olyan rendeletek, kormányrendeletek, amelyek nem jelentek meg tulajdonképpen, illetve ennek a törvénynek a végrehajtásáról nem rendelkeztek.
Az a kérdés, hogy mit szeretnénk. Nyilvánvalóan szeretnénk ezt elkerülni, és szeretnénk azt, hogy a jogalkotás azóta megváltozott rendjében ne kormányrendeletekben, hanem törvényekben jelenjék meg a környezetvédelem, a környezetvédelmen belüli különbözõ ágazati problémák megoldása, a különbözõ jogszabályok, mint ahogy ezt a törvényben fel is sorolják. Számomra ezzel kapcsolatosan az a probléma, hogy valóban felsorolták ezeket a törvényeket, de ezeket a törvényeket a késõbbiek során meg kell alkotni - de mikor és mikorra várható ezeknek a törvényeknek a megalkotása? Azt hiszem, legalább minimális célkitûzésként meg kellene fogalmazni, hogy esetlegesen ebben a választási ciklusban ezeknek a törvényeknek a többsége az Országgyûlés elé fog kerülni. Azt hiszem, ha ezt megfogalmazzuk, akkor már valamilyen konkrétum irányába el tudtunk mozdulni.
A másik szintén hasonló probléma ezzel a törvénnyel kapcsolatosan - ez szintén visszautalható az elõzõ törvényre -, amint már említettem az elõzõekben, hogy különbözõ felelõsséget állapít meg. Kimondja, hogy meg kell állapítani a környezeti felelõsséget. Megállapítjuk a környezeti felelõsséget - ennek a megállapítására korábban többször sor került -, csak az a kérdés, hogy mit értünk ezzel el. A magam részérõl éppen ezeknél az indokoknál fogva azon voltam, hogy olyan törvényt fogadjon el az Országgyûlés, amely esetleg keretében és összességében kisebb, de konkrétabb kört foglal magában; konkrétabb kört és olyan kört, amelyet már a törvény kihirdetése után lehet esetleg érvényesíteni; olyan problémáknak a megoldását fogalmazza meg, amely valódi és látható javulást idézhet elõ a környezet állapotában.
A másik dolog, amit szintén szerettem volna elmondani, az pedig az Európai Közösség direktívái. Az európai közösségi direktíváknak már az ötödik nemzedékét éljük, és azt lehet mondani, hogy a most hatályos környezetvédelmi törvénnyel egy idõben fogalmazták meg az elsõ ilyen direktívát, hiszen 1977- tõl volt az elsõ ilyen európai közösségi direktíva, és amelyek a jelenleg is legaktuálisabb és legfontosabb szempontokat tartalmazzák, azok a közel tíz évvel ezelõtt megfogalmazott direktívák. Nem szeretném ezeket a direktívákat felsorolni, de azt hiszem, nagyon fontos néhány olyan szempontot kiemelni ezekbõl, amely a környezetvédelemre vonatkozik: egyrészrõl a környezetvédelem célkitûzései, másrészrõl pedig azok az elvek, amelyek a környezetvédelem területén mindenféleképpen érvényesítendõk az Európai Közösségben, így nyilvánvalóan Magyarország számára is, ha az Európai Unióhoz kívánunk csatlakozni az elkövetkezendõkben.
Engedjék meg, hogy néhány ilyen célkitûzést fölsoroljak. Az egyik: a környezeti politikának az a célja, hogy javítsa az élet adottságait és minõségét, a közösség lakosságának környezetét és életfeltételét. Azt hiszem, hogy Magyarországon is a tudatformálás területén kellene jelentõs mértékben átlépni azt a határt, amely néhány évvel korábban kialakult a környezetvédelemben, nevezetesen azt, hogy ez esetleg csak néhány embernek a hobbija, problémája és néhány társadalmi szervezetnek olyan problémája, amellyel igen gyakran kell foglalkozni, és igen gyakran foglalkoznak.
Azt hiszem, a legfontosabb - s ennek a törvénynek is talán a legfontosabb része az -, hogy hangsúlyt helyez a tudatformálásra és az oktatásra, s én úgy vélem, a környezetvédelem területén a jelenlegi gazdasági helyzetben az a legfontosabb, hogy ezt a két részét - a tudatformálást és az oktatást - fejlesszük olyan mértékre, amely az Európai Közösségben és az Európai Közösség országaiban már elfogadott.
(10.30)
Ezen célkitûzések között van még az is: elõ kell mozdítani, hogy az ember szolgálatát olyan környezet megteremtésével terjessze ki, amely a lehetõ legjobb életfeltételeket biztosítja, és ezt a kiterjesztést összebékítik a természeti környezet - tehát hangsúlyozva! - összebékítik a természeti környezet megõrzésének egyre parancsolóbb szükségszerûségével. És ugyanitt kerültek megfogalmazásra a környezeti politika célkitûzései is.
Ezek közül az egyik az, hogy elõzze meg, csökkentse és amennyiben lehetséges, szüntesse meg a szennyezést és az ártalmakat. Tartson fenn kielégítõ ökológiai egyensúlyt, és biztosítsa a bioszféra védelmét. Biztosítsa a készletekkel és a természeti környezettel való ésszerû gazdálkodást. Kerülje el ezek kizsákmányolását, ami jelentõs kárt okozna az ökológiai egyensúlyban. Továbbá: a minõségi követelményekkel összhangban irányítsa a fejlesztést, különösen a munka- és életfeltételek megjavításával. Biztosítsa, hogy a strukturális tervezés és a regionális fejlesztés során jobban vegyék számításba a környezet szempontjait. Keresse a környezeti problémák megoldását a közösségen kívüli államokkal is, különösen a nemzetközi szervezetekben és nemzetközi szerzõdésekben.
Azt hiszem, hogyha a környezeti politika ezen célkitûzései megjelennek a törvényben - vagy legalábbis jelentõs mértékben megjelennek a törvényben -, akkor már elfogadható és elfogadható lesz ez a törvény.
Néhány elvet is megemlítenék még ebbõl a direktívából.
Az egyik - és a legelsõ - ilyen elv: a legjobb környezeti politika abban áll, hogy a szennyezést vagy az ártalmat már keletkezésének forrásánál megelõzi, és nem utána fut, hogy ellensúlyozza hatásukat.
Minden mûszaki tervezésnek és döntési folyamatnak a lehetõ legkorábbi szakaszban számításba kell venni a környezeti kihatását. A környezet nem fogható fel olyan külsõ közegnek, amely zaklatja és támadja az embert, inkább az emberi haladás szervezése és elõmozdítása lényeges tényezõjének kell tekinteni. Ezért szükség van arra, hogy minden nemzeti vagy a közösség szintjén elfogadott és az e tényezõket érintõ intézkedésnek az élet minõségére és a természeti környezetre gyakorolt hatását értékeljék.
A természeti kincseknek vagy a természeti környezetnek minden olyan hasznosítását el kell kerülni, amely jelentõs kárt okozna az ökológiai egyensúlyban.
Még egy dokumentumról: az ENSZ stockholmi környezetvédelmi konferencián elfogadott nyilatkozata szerint gondot kell fordítani arra, hogy az egyik államban végzett tevékenység ne okozza egy másik állam környezetének leromlását.
És végül még egy elv, ami szerintem a legfontosabb, és azt gondolom, hogy az elkövetkezendõkben a jelenlegi gazdasági helyzetben is a legkönnyebben megvalósítható: a környezet védelme a közösségben mindenkinek ügye, ezért a közvéleményben tudatosítani kell a jelentõségét. A környezeti politika sikere feltételezi, hogy a lakosság minden rétege és a közösség minden társadalmi ereje hozzájárul a környezet védelméhez és megjavításához. Ez azt jelenti, hogy minden szinten folyamatos és részletes oktatási tevékenységet kell folytatni úgy, hogy a közösségben minden egyes személy megismerje a problémát, és teljes mértékben vállalja a jövõ nemzedékei elõtt a felelõsséget.
Ezeket a célkitûzéseket és elveket azért olvastam föl, mert azt hiszem, ezeknek a célkitûzéseknek és elveknek egy ilyen keret jellegû és átfogó elveket tartalmazó törvényben, mint a környezetvédelmi törvény, mindenféleképpen meg kell jelenniük. Akkor lehet mondani, hogy ez egy kiindulás - mint ahogy az egyik képviselõtársam itt elmondta -, a törzse lehet a környezetvédelmi jogszabályoknak, amelybõl a különbözõ környezetvédelmi jellegû törvények majd a késõbbiekben fognak kiágazni.
Még egy - most már a harmadik - olyan kérdéscsoport, amirõl szólni kívántam: mi várható az elkövetkezendõkben e törvény elfogadása kapcsán, illetõleg az elfogadása után?
Azt hiszem, hogy ugyanúgy, mint más törvényeknél és a többi környezetvédelmi jellegû törvénynél, itt is nagyon sok módosító javaslat fog fölmerülni. Én remélem, hogy a módosító javaslatokkal elkészült és egységet alkotó környezetvédelmi törvény - amely szerintem a tizedik változat - már valóban olyan törvény lesz, amelyet az Országgyûlés elfogad. És amit legfontosabbnak tartok, tekintettel ennek a kerettörvénynek a jellegére, hogy minél elõbb beterjesztésre kerüljenek és minél elõbb elfogadásra kerüljenek a különbözõ környezetvédelmi jellegû törvények, amelyek ezeknek, a környezetvédelmi törvényben foglalt elveknek a végrehajtását és a konkrétumait tartalmazzák. Köszönöm szépen. (Taps.)