DR. ROTT NÁNDOR, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem tudom megtenni, hogy egy elõzetes megjegyzést meg ne kockáztassak:.
Itt egy rendkívül érdekes, nagyon szétterjedõ elõadássorozatot hallottunk ma délelõtt, ahol a japán macskák halfogyasztási szokásainak változásától kezdve foglalkozhattunk az izraeli környezetvédelmi és a magyar biotechnikai fejlõdés számos olyan mozzanatával, ami nagyon gazdagította ismereteinket, de az elõttünk fekvõ törvényjavaslathoz a japán macskák táplálkozási szokásainak vagy az izraeli biotechnológiai eljárásoknak legalább olyan kevés közük van, mint a - egyébként általam is nagyon helyeselt - magyar borfogyasztásnak.
Nem véletlen, hogy ez így történt. Nem véletlen, hogy itt mindenki beszélt valamirõl, ami éppen eszébe jutott, mert errõl a törvényjavaslatról nagyon keveset lehet beszélni - értelmesen legalábbis nagyon keveset.
Még annyit elõre kell bocsátanom, hogy semmiféle pártpolitikai szempont nem vezet. Ugyanezt a beszédet mondtam volna el akkor is, hogyha ezt a javaslatot az elõzõ kormány terjeszti a Ház elé. És nyugodtan megtehette volna, csak a mandátumának a lejárta akadályozta meg abban, hogy ezt nem a múlt év közepe táján tárgyaltuk meg, akkor még a Boross-kormány égisze alatt. Na de hát, ez itt el is hangzott, hogy kölcsönösen köszöntgette egymásnak, a jelenlegi kormány meg az elõzõ kormány ennek a törvényjavaslatnak az elõkerülését. Hát, hogy ebben olyan sok köszönnivalójuk van-e egymásnak, azt majd önök el fogják dönteni...
Én, ha megengedik, most a törvényjavaslattal fogok foglalkozni, ami a ma délelõtti vita után kissé szokatlan lesz.
Én mindig meg szoktam említeni, hogy mennyi nyelvtani hiba, meg helyesírási hiba van egy törvényjavaslatban. Örömmel jelenthetem önöknek, hogy ebben már kevesebb van, mint amit az elõzõ kormányok alatt megszoktunk, de azért ebben is akadnak. Úgy látszik, ez az egybeírás, különírás nemigen megy még... Ebben a törvényjavaslatban is elõfordulnak helyesírási hibák. S azért ezeket én szeretném mindig szóvá tenni, biztatván önöket, hogy ha már magyar parlament vagyunk és magyar kormány, akkor legalább próbáljuk meg érvényesíteni a magyar helyesírást - és ez megint nem nacionalizmus, úgyhogy ezt, kérem, senki ne úgy értelmezze. Ha a franciák igyekeznek helyesen beszélni franciául, tán nekünk magyaroknak se árt.
Ugyanakkor azt is kénytelen vagyok megállapítani, hogy nyelvhelyességi szempontból ebben a törvényjavaslatban több a hiba, és nagyon zavaros a mondatszerkesztése, úgyhogy ezen a téren most tovább lehetne folytatni. Nagyon helyes, hogy a helyesírási hibákat félig-meddig kiküszöböltük, de ezen a másik területen is akad még javítanivaló.
Látszólag még mindig formai kérdés: a következõ apróságokra hívnám föl a miniszter úr figyelmét - sok munkája közben nyilván nemigen volt módja alaposan elolvasni ezt a törvényjavaslatot, így kerülhettek bele.
A 71. § (1) bekezdése arról szól, hogy mit kell tartalmaznia a részletes környezeti hatástanulmánynak. E felsorolás a) pontja kimondja: "a 69. § (2) bekezdés a)-h) pontjában foglaltak részletes leírását". Nosza, nézzük meg, mik is ezek - a 69. § (2) bekezdésének azonban csak a)-e)-ig terjedõ pontjai vannak, f), g), h) pontjai nincsenek. Így itt a jogalkotó lehetetlent kíván a jogalanytól, tudniillik egy olyan törvényhely alkalmazását, ami a törvényben valójában nem szerepel. No jó, kérem, tévedett a leíró - mert hiszen a jogszabály elõterjesztõjérõl ezt illetlenség feltételezni.
Igen ám, de mi történik a 82. § (1) bekezdés szerint, ahol az áll, hogy az érdekelt köteles változást bejelenteni a mûködési engedélyben, illetõleg a 66. § (2) bekezdés c) pontja szerinti döntésben alapul vett körülményekben. Sajnálattal közlöm, hogy semmi. Annyira semmi, hogy a 66. § (2) bekezdésének nincs is c) pontja.
Mielõtt azonban elítélnénk a szegény c) pontot, hogy miért tüntet elmaradásával, mentsük fel, mert az a) és a b) pontok is hiányoznak. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)
Na most, hogy két paragrafussal odébb a törvény fogalmazói elfelejtették, hogy korábban mi volt, mi nem volt, ez technikai kérdésnek látszik. De én megmondom, én súlyosabb következtetést vonok le: ez a törvényhozói munkának, a parlamentnek a lebecsülését jelenti.
(12.00)
Annyira nem vigyáznak, hogy hibás törvényszöveget terjesztenek elõ. Ezt sértõnek találom.
Ezek után a formai kérdések után rátérek az érdemi részére a dolognak, ami - mindjárt ki fog derülni - nem is olyan könnyû feladat.
A törvényjavaslat tartalmának legfontosabb elemei arról szólnak, hogy ez a törvényjavaslat mirõl nem rendelkezik. A 3. § tizenhat olyan fõbb területet sorol fel - az erdõktõl a természeten, a tájvédelmen keresztül egész sort -, amelyrõl külön törvény fog rendelkezni. Ez még többé-kevésbé elfogadható is lenne, mert az egyes témák még önálló területeknek is tekinthetõk, bár több esetben vitatkozni is lehetne ezen. Ezt követõen azonban a javaslat negyvenkét helyen mondja azt, hogy az ott tárgyalt kérdést külön törvény, jogszabály, rendelet stb. szabályozza. Végül a 107. §-ban a (6) és a (7) bekezdés összesen tizenhét további jogszabály kibocsátására hatalmazza fel a kormányt, illetve a minisztert.
Mindezt figyelembe véve az általunk most tárgyalt javaslat valamiféle leltárnak vagy témajegyzéknek tekinthetõ, amelyben az elõterjesztõ felsorolja, hogy mi mindennek kellene szerepelnie a környezetvédelmi törvényben, és minden esetben azt mondja, hogy errõl nem itt és most, hanem más törvényben, jogszabályban stb. lesz majd szó. Másképpen fogalmazva: a javaslat egy hiányjegyzék. Azt sorolja fel, ami hiányzik ebbõl a törvénybõl.
Sokan itt azt mondották, hogy ez kerettörvény. Valóban kerettörvény. De - és itt most engedjenek meg egy személyes észrevételt - az elmúlt több mint négy év törvényhozói munkája során és megelõzõ kutatói tevékenységem évtizedei alatt több száz nyugat-európai és észak-amerikai törvényt olvastam el, ha úgy tetszik, tanulmányoztam. Még csak hasonló példával sem találkoztam, ahol a törvényhozó állandóan más meghozandó jogszabályokra hivatkozik. Amikor majd önök netán elfogadják - és nincsenek illúzióim, el fogják fogadni - ezt a törvényjavaslatot és ezt le fogják fordítani, mondjuk, angolra, s külföldi jogászok fogják olvasni, el sem tudják majd hinni, hogy ez valahol egyáltalán törvényerõre emelkedhetett. Lehet, hogy a külföldi befektetõk egy részének tetszeni fog, mert azt látszik deklarálni, hogy Magyarországon nincs komoly jogi alapú környezetvédelem. De az Európai Unió jogi szakértõi azt a következtetést fogják levonni, hogy vagy nem tudunk, vagy nem akarunk európai mintájú környezetvédelmi jogot alkotni.
Ebbõl a szempontból az ország és a kormány presztízse érdekében is a leghelyesebb lenne visszavonni ezt a törvényjavaslatot, és helyette egy tartalommal megtöltött törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé. Mert így - ahogy ezt többen is mondták - legjobb esetben egy törvényhozási programnak tekinthetõ ez a törvényjavaslat; de még ebben az esetben is egy olyan törvényalkotási programnak, amely az egyes meghozandó törvények esetében még csak határidõt sem tartalmaz, hogy azokat mikor terjesszék a Ház elé. E törvényjavaslat elfogadása esetén korlátlanul, akár 2010-ig is határidõt kap a kormány, hogy az itt felsorolt különféle törvényeket - amelyeket ez a törvényjavaslat is szükségesnek ismer el - elõterjessze.
Higgyék el, kisebb presztízsveszteség visszavonni, mint kényelmes koalíciós többség szavazógépével elfogadtatni, s közhírré tenni jogalkotási dilettantizmusunkat - és ez még nagyon enyhe és finom megfogalmazása a tényeknek.
A keretjelleg mellett a törvényjavaslat tele van olyan, jogalkotásra vonatkozó deklaratív elemekkel, amelyek tartalmilag teljesen üresek. Példával illusztrálom:
A 6. § felsorol dicséretes elveket, szempontokat. Ilyen bölcs mondások szerepelnek benne: "A környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni." Kérem, ez egy olyan közhely, hogy az embert az különbözteti meg más élõlényektõl, mondjuk, legközelebbi rokonunktól, a majomtól, hogy hatékonyan tud cselekedni. Azért kár volt lejönni a fáról, hogy ezt törvénybe is iktassuk.
A 7. § azt mondja: "A 6. §-ban foglaltak érvényesítése érdekében jogszabály elõírhatja a környezethasználat feltételeit, illetõleg korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket állapíthat meg." A törvényjavaslatnak ez a helye végsõ soron felhatalmazást az Országgyûlésnek, hogy kérem, ha önök a környezethasználatról majd törvényt fognak hozni, akkor önök korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket állapíthatnak meg. Kérem, ennél üresebb tartalmat, mint ami itt van..! De sorolhatnám - összeszámoltam: harminc ilyen hely van a törvényben!
Ilyen valódi tartalom nélküli, üres szövegrész például - tovább folytatva - a 31. § (1) bekezdése, amely azt mondja: "A környezetvédelem jogi szabályozását..." - kérem, ezt figyeljék! (Közbeszólás: Figyeljük!) - "... az állam és a helyi önkormányzat szervei látják el." Azért kár volt ide törvényjavaslatot terjeszteni, hogy ebben kimondjuk azt: a jogi szabályozást törvény és helyi önkormányzati rendelet útján kell csinálni. Alapvetõ jogi ismeretek szintjén megfogalmazott tételek hemzsegnek ebben a törvényjavaslatban! Ezek valamiféle általános iskolai tankönyvbe kívánkoznak, és annyira általános érvényûek, hogy éppenséggel vonatkozhatnak a környezetvédelemre, de ugyanígy vonatkozhatnak az élet bármely más területére, mert annyira igazak és annyira általánosak.
Ilyen például a 31. § (2) bekezdése: "Az állampolgári jogok biztosításában és a nemzetközi szervezetekkel kötött egyezmények érvényesítésében deklarálja az állam feladatát a környezetvédelem területén." Az államnak feladata a nemzetközi szerzõdések biztosítása minden területen. Most ebben a törvényjavaslatban kimondjuk, hogy a környezetvédelem területén a nemzetközi szerzõdések megtartatása az állam feladata! Magyarázzák meg nekem, hogy ilyen közhelyek jogszabályba foglalásának van-e egyáltalán értelme?!
(12.10)
De nem kevésbé felesleges tautológia a 38. § c) pontja - idézem: "A környezetvédelem állami feladatai..." - és jön tovább a szöveg az e) pontban - "... a környezetvédelem államigazgatási feladatainak ellátása". Itt megállapítjuk azt, hogy az állam feladata az államigazgatási feladatok ellátása, no, éppenséggel a környezetvédelem területén. De az államigazgatási feladatok ellátása az állam feladata az ipar vagy a kereskedelem területén is! Most minden törvényben leszögezzük, hogy az államigazgatás irányítása az állam feladata? Tessék mélyen elgondolkodni ezeknek a felismeréseknek a mélységén az állam feladata és az államigazgatási feladatok ellátása terén...
Ugyanakkor a jogalkotó, amint letér ezeknek a tautológiáknak az útjáról, tévedést is deklarál. Például az i) pont alatt a környezetvédelem állami feladatai között szerepel a környezetvédelem gazdasági-pénzügyi alapjainak biztosítása. Amennyire azoknak az üres kijelentéseknek a megfogalmazása nonszensz volt, annyira nonszensz ez a megfogalmazás is. Így általában kimondani, hogy a környezetvédelem gazdasági-pénzügyi alapjainak biztosítása az állam feladata, teljes értelmetlenség. Az X.Y. gépgyárnak is vannak üzemi, gyári környezetvédelmi feladatai. Azoknak csak nem a magyar állam fogja a pénzügyi fedezetét biztosítani? Tehát az egyik oldalról semmitmondóak ezek a meghatározások, a másik oldalról pedig olyan pontatlanul megfogalmazottak, hogy jogász számára értelmezhetetlenek.
A javaslat, miközben - mint említettem - összesen több mint 70 helyen utal a törvényben, vagy a tágabb értelmû jogszabályban történõ rendezésre, tág teret nyit a kormányrendelet keretei közötti szabályozásra. A 36. § például kimondja, hogy a környezeti elemek védelmére, a környezetet veszélyeztetõ hatások elleni védelemre vonatkozó részletes szabályokat a kormány rendeletben állapítja meg. A törvényben foglaltak alapulvételével a szabályozásnak egy egész hatalmas területe kormányhatáskörbe, illetve tárcahatáskörbe kerül.
Amikor egy ilyen kerettörvénnyel kerülünk szembe, akkor két magyarázat kínálkozik. Az egyik az, hogy a jogalkotó megfeledkezett a nyugat-európai jogalkotás normáiról, és nem akart tartalommal megtölteni egy jogszabályt. Ez az egyik feltételezés. Ha ezt a feltételezést fogadjuk el, akkor a jogszabályalkotó dilettáns. De elképzelhetõ egy olyan feltételezés is, hogy errõl nem dilettantizmusból feledkezett meg a jogalkotó, hanem valami hátsó szándékkal biztosított ilyen - szinte parttalan - parttalan lehetõséget a rendeleti kormányzásra a kerettörvényben. A rendeleti kormányzásnak egy ilyen, parttalan kiterjesztése régebbi idõszakok nagyon keserû gyakorlatát idézi. Én nem tételezem fel a jelenlegi kormányról, hogy egy ilyen rendeleti kormányzásra kíván teret biztosítani a maga számára, de rendkívül veszélyes precedens lenne, ha ezeket a területeket, amelyek az állampolgárok igen széles körét a szó legszorosabb értelmében vett életfeltételeiben érintik, és amelyek igen súlyos pénzügyi terhekkel járnak az érintettekre nézve, rendeleti szabályozásnak vetnénk alá.
Meg kell mondanom, a nyugat-európai jogrendszereknek - és méltóztassanak ezeket egy kicsit tanulmányozni - általános elve, hogy a polgárok széles körét érintõ, az életkörülmények vitális elemeit képezõ és jelentõs anyagi következményekkel járó ügyeket nem szokás rendeleti úton szabályozni, hanem törvényvben kell. Ezért az a rendkívül széles felhatalmazás, amit a kormány és a minisztérium kapna, nagyon alapos revízióra, nagyon alapos felülvizsgálatra szorul. Ismétlem, én nem tételezem fel a kormányról, hogy ez a szándék vezeti, de nehogy ezt a szándékot lehessen belemagyarázni ebbe a törvénybe - mert ez szemléletében nem felel meg az európai joggyakorlatnak és az európai jog követelményeinek.
Felmerült az, hogy javaslatokkal, módosításokkal ezen a törvényjavaslaton javítani lehet, elfogadhatóvá lehet tenni. Engedjék meg, hogy én kétségeimet fejezzem ki. Nem lehet ezt a törvényjavaslatot elfogadhatóvá tenni, mert olyan sok helyen, olyan lényegesen, olyan alapvetõen kellene átdolgozni, hogy az parlamenti kollektív munka keretében sajnos reménytelen feladat. A legjobb esetben is egy össze-vissza toldozott-foldozott valami jönne ki belõle. Jártunk úgy az elõzõ ciklusban, hogy a módosításokkal így telespékelt törvényjavaslatról aztán utólag derült ki, hogy teljesen hiányzik belõle az összhang.
Nem akarom e törvényjavaslat készítõinek se a jó szándékát kétségbe vonni, se azt, hogy mindent megpróbáltak, de higgyék el: nem sikerült. És kisebb hiba ezt most belátni és visszavonni, mint egy semmitmondó törvényt alkotni, vagy egy olyan törvényt, amelynek az állandó módosítása elkerülhetetlen lesz, amelynek a révén beláthatatlan jövõbe és meghatározatlan sorsra kerülnek fontos, jogilag rendezendõ területek.
Tehát csak azt tudom javasolni, hogy ezt a törvényjavaslatot vonják vissza és kezdjük elölrõl. Ha ráértünk várni rá négy évet, akkor még egy évet kibírunk. Talán egy év alatt, a jelenlegi tanulságok levonásával, össze lehet hozni egy tartalommal rendelkezõ és egy összefüggõ, jogilag koherens és a nyugat-európai jogi elveknek megfelelõ törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)