DR. HASZNOS MIKLÓS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Mondhatnám úgy is, hogy kibõvített környezetvédelmi bizottsági ülés...
Bevezetõben szeretném megköszönni miniszter úr korrektségét; szimpatikusnak tartottam azon gesztusát, hogy elismerését fejezte ki az elõzõ ciklus környezetvédelmi tárcájának és parlamenti környezetvédelmi bizottságának azért az erõfeszítésért, hogy megalkossák ezt a törvényt, és egy kevés átdolgozással magáévá tette és magáénak vallotta ezt a törvényt. Hogy ez nemcsak egy szónoki fogás volt, hadd bizonyítsam a közvélemény elõtt is: miniszter úr a bizottsági ülésen is azzal kezdte, hogy ezt a törvényt mostohagyermekének ismeri el. Tehát ez a gesztus valóban korrekt volt és szimpatikus, ezért a magam részérõl cserében - mint ellenzéki képviselõ - azt tudom ajánlani, hogy mi, kereszténydemokraták hasonlóan korrekt módon, konstruktív ellenzéki magatartást szeretnénk ezzel a törvénnyel kapcsolatban tanúsítani, és azt szeretnénk, ha ez a törvény erõsödne és javulna, és megszületne megerõsödve és javítva.
Amirõl ma beszélünk, a környezetvédelem tulajdonképpen két fogalom: magának a környezetnek a fogalma és a környezetvédelemnek a fogalma. Sokan próbálták jogi oldalról magyarázni és közelíteni, de hadd szakítsak ezzel a gyakorlattal; ne csak jogi aspektusból vizsgáljuk, ne csak esetleg a VITUKI álláspontját vagy a Jogtudományi Intézet álláspontját fogadjuk el, hanem nézzük meg egyszer, hogy mit mond az Akadémiai Lexikon, a magyar tudomány meghatározása arról, hogy mi a környezet: "A környezet a térnek az élõlények csoportjait körülvevõ, körülhatárolható része, amely a szervezet életfolyamataira közvetve vagy közvetlenül elõnyös vagy hátrányos hatással van. A környezet hatásaihoz a szervezetek alkalmazkodnak, ugyanakkor vissza is hatnak környezetükre, azzal állandó anyag- és energiaforgalmi kölcsönhatásban vannak."
A környezetvédelemrõl pedig azt mondja, hogy "elsõdleges célja az ember egészségének és fennmaradásának biztosítása a megfelelõ életkörülmények kialakítása, védelme, illetve a környezet fejlesztése révén. A mesterséges környezet - például település - védelmével is foglalkozik, célja elsõsorban a környezeti ártalmak, hulladék, zaj, káros sugárzás, por s a többi kiküszöbölése, másodsorban a környezetszennyezések megszüntetése. Feladata a természeti kincsekkel - víz, levegõ, energiaforrások - való ésszerû gazdálkodás is."
A természetben nincs még egy olyan élõlény, amely tudatosan rontaná és pusztítaná saját környezetét úgy, mint ahogy azt az ember teszi. Folyókat terel el, gyárakat telepít, zöldterületeket, erdõket kipusztít, vizet, levegõt szennyez, gátakat épít - és mindezt a mûszaki haladás, a civilizáció sikerének tekinti, mondván: legyõztük a természetet. Akik ezt a gyõzelmet hangoztatták évtizedekkel ezelõtt, azokat most oda kellene vinni azokra a helyszínekre, ahol a természet ezt a pirruszi gyõzelmet megbosszulta.
Ott, ahol az állam maga már nem gazdálkodik, nem önmagát ellenõrzi, nem a mindenáron való költségtakarékosság a célja, hanem ténylegesen a közjó szolgálata, ott már több évtizede felismerték a környezetvédelem jelentõségét, és elismert hatáskörrel és eszközökkel rendelkezõ tárca irányítása alatt áll. Nálunk több évtizeden át berögzõdött megítélés van, mely szerint a környezetvédelem szükséges rossz és mostohagyerek; valami kispolgári, ellenzéki okoskodás, amely legfeljebb csak egyéni vagy csoportérdeket szolgál, és nem szolgálja a társadalmi érdeket, aminek a létét pedig a mindenkori politikai hatalom jeleníti meg.
Erre csak egyetlen példát mondok, hogy milyen szerepe volt a környezetvédelemnek Magyarországon az elmúlt évtizedekben. El tudnak-e képzelni az Elbától nyugatra, mondjuk, egy olyan környezetvédelmi minisztert, aki a saját parlamentjében amellett érvel, hogy az ország egyik legszebb természeti kincsét tegyék tönkre és veszélyeztessék Közép-Európa legnagyobb édesvízkészletét azért, hogy egy szomszédos állam energiagondjainak megoldását szolgálják?! Ennek a - környezetvédelmet szükséges rossznak tekintõ - szemléletnek a következménye az, hogy 1990 májusa óta most került a magyar Országgyûlés elé a környezetvédelmi törvény általános vitára. Ez, hogy úgy mondjam, szinte ötéves csúszást jelent.
S hogy közben a társadalmi háttér mi módon és milyen formában változik, engedjék meg, hogy a Gallup Intézet felmérésébõl néhány adatot közöljek önökkel. Éspedig: "Ön melyik kijelentéssel értene egyet: a környezetvédelem akkor is elsõdleges fontosságú, ha emiatt a gazdasági fejlõdés lelassul; vagy: a gazdasági fejlõdésnek van elsõdleges fontossága?" 1992 januárjában a környezetvédelem elsõdlegességét 28 százalék mondta, egyenlõ fontosságúnak 62 százalék tekintette. 1994 augusztusában a környezetvédelem elsõdlegességét 49 százalék vallotta, tehát a mintavétel majdnem fele, és egyenlõ fontosságúnak tekintette 28 százalék.
További nagyon érdekes adat: "Véleménye szerint a környezeti problémák az ön egészségét milyen mértékben befolyásolják, illetve befolyásolták?" Tíz évvel ezelõtti környezetvédelmi adat szerint: "meglehetõsen és nagymértékben" összesen 24 százalék mondta azt, hogy befolyásolta. Most, a '94-es felmérés szerint "nagymértékben" - mondja 16 százalék, "meglehetõsen": 39, tehát 55 százalék! Tehát több mint a fele mondja azt, hogy az egészségét nagymértékben befolyásolják a környezeti problémák.
És az utolsó nagyon lényeges kérdés: "A környezeti problémák mennyire fogják befolyásolni a következõ nemzedékek egészségét a következõ 25 év során?" Erre '92 januárjában 56 százalék válaszolt úgy, hogy "nagymértékben és meglehetõsen", '94 augusztusában pedig 68 százalék. Tehát ezek a számok mutatják azt, hogy a társadalom igenis fontosnak tekinti a környezetvédelem helyzetét és problémáit.
Rátérve az általános vita lényegi részére: nem akarom ismételni azt, amit az elõttem szólók elmondtak, de valóban egy sarkalatos kérdés az, hogy ha nem is kódexet akarunk, hanem alaptörvényt, akkor is végrehajtási rendeletek nélkül féloldalas marad a törvény. Miniszter úr utalt arra expozéjában, konkrétan már megmondta, hogy mely törvények, illetve rendeletek lesznek azok, amelyeknek a megalkotása a közeljövõben várható. Mi azonban úgy érezzük, sokkal nagyobb jogi garanciát jelentene az - és ezt javasolni fogjuk -, hogy ennek a törvénynek a mellékletében fel kell sorolni azokat a megalkotandó rendeleteket és azok határidejét, mert különben valóban nemcsak ellentétes a jogalkotásról szóló törvénnyel - amely kimondja, hogy a törvénnyel egyidejûleg a végrehajtási rendeletnek meg kell jelennie -, hanem végrehajthatatlanná is válik. Hadd mondjak egy példát: bármilyen gyönyörû és szép az alkotmányban az a deklaráció, hogy az állampolgárokat megilleti a gyülekezési szabadság, ha ugyanakkor nincs meg az a rendelet, amely azt szabályozza, hogy hol kell bejelenteni a gyülekezést, kell-e biztosítani rendezõket, milyen jogcímen lehet ezt egyáltalában megtiltani! Tehát ha nincs meg a végrehajtási rendelet, akkor csak írott malaszt és papír maradhat az alaptörvény is.
(12.30)
Van egy nagyon kényes része a Baráth Etele úr, a környezetvédelmi bizottság elnöke által említettnek. A környezetvédelmi bizottság igen széles körben próbált tudakozódni, különbözõ szakértõket kért föl, és ezek véleményét is meghallgatta. Amikor eljöttek ezek a kiváló jogi szakértõk, ott elmondták a maguk jogi szakvéleményét. A jogi szakvéleményre született egy úgynevezett észrevétel - csak nyomozás után tudtam meg, hogy a tárcától, mert ezt az észrevételt senki alá nem írta. Azt hittem, ez egy rezüméje, összefoglalása lesz annak, hogy mit mondtak az egyes szakértõk. Nem az lett, hanem ebben minõsítések is vannak, sõt, hogy úgy mondjam, ex cathedra nyilatkozatok és ítéletek is.
Külön gondot okozott számomra az, hogy ezek a minõsítések teljesen ellentétesek azzal, amit a miniszter úr az expozéjában mondott. Hadd olvassak föl csak egyetlen pici szakaszt belõle!
Többek között megállapítja, hogy melyik szakértõ mit mondott, utána jön a minõsítés: "A Magyar Köztársaság kormánya, ezen belül a környezetvédelmi tárca hatékony mûködésének egyik korlátja a számtalan, ombudsmanként fellépõ szervezet, a szélsõséges zöldmozgalmaktól a lakossági fórumokig, melyek indokolatlanul lassítják, esetenként megakadályozzák környezetvédelmi intézkedések megtételét." Én úgy emlékszem, a miniszter úr expozéjában azt mondta, pontosan az volt a hibája a régi környezetvédelmi törvénynek, hogy hiányzott a társadalmi részvétel. Nagyon szeretnék bízni abban, hogy a miniszter úr álláspontja az uralkodó álláspont a tárcán belül, és nem az a jogi szakvélemény, amit itt olvasok.
Ennek a jogi szakvéleménynek egy másik része azt mondja: "A törvénynek a végrehajtási rendelettel történõ együttes kihirdetése, bár törvényi elõírás, de a már említett okból a törvény parlamenti tárgyalását hosszú idõre elodázná, de mert ilyenek léteznek, nem is szükséges." Ez nagyon szép dolog, amikor egy jogász helyezkedik szembe a fennálló jogrenddel, és kinyilvánítja ex cathedra, hogy ezek nem is szükségesek.
Ugyanakkor a következõ oldalon pedig ilyeneket ír: "a kártérítéssel kapcsolatos megjegyzések helytállóak, de külön törvényi szabályozást igényelnek." 10. §: "helytálló, de alacsonyabb rendû jogszabályokkal rendezendõ". "Helytálló, de más jogszabályban kell megjeleníteni." Tehát õ is elismeri, hogy más jogszabályok is kellenek - akkor nem értem, mért kifogásolja az egyik jogi szakértõnek azt a véleményét, hogy igenis szükséges lenne ezek megalkotása.
Végezetül, mint jogász, hadd mondjam el: komoly aggodalommal tölt el, hogy ilyen minõsítések szerepelnek benne, mint 29. §: "szükségtelen javaslat"; 44. §: "felesleges"; 46. §: "félreértés"; 48. §: "nem helytálló"; 67. §: "elfogadhatatlan"...
Ezek után azt várom, hogy a következõ anyagban majd olyan jogi szakvélemények legyenek, hogy "nem szimpatikus", "nem akarom", "csak". Mert ha ilyen jogi indoklást kapunk, akkor ezzel nem tudunk mit csinálni. Nem tudom, ki készítette ezt a javaslatot - gondolom, a miniszter úr ki fogja deríteni - , de nagyon sajnálom az illetõt, mert 45 évvel ezelõtt kellett volna élnie és praktizálnia, akkor a Nezvál-féle Igazságügyi Minisztériumban óriási karriert futhatott volna be.
Most konkrétan a környezetvédelmi törvényrõl szólnék. Nem akarok olyan mélyrehatóan belemenni, szinte a részletes vita szintjén, azonban egy dolgot szeretnék - és itt utalnék két felszólalásra: mind a miniszteri expozéra, mind Nemcsók professzor felszólalására.
Magában a preambulumban elöl nagyon szépen fel van sorolva az alkotmányos jogok érvényesítése. Mi nagyon boldogok lennénk, ha ebbe bele lehetne foglalni, hogy az alkotmányos jogok egyenrangú érvényesítése. Természetesen mindenki azt mondja, hogy az alkotmányos jogok mindenkit egyenrangúan illetnek meg. De a miniszter úr is azt mondta, hogy csak egységesen, a magyar gazdaságba integrálva mûködhet ez a törvény. Természetesen. De egyenrangúan kell a magyar gazdaságba integrálódnia - mint ahogy Nemcsók professzor is azt mondta, hogy a környezetvédelmi tövény nem lehet ellenfele az iparnak. Nem is kell, hogy ellenfele legyen: egyenrangú partnere legyen a környezetvédelmi szempontok érvényesítése szempontjából!
A szennyezettségi határérték fogalmánál van egy aggályunk. A hazánkban ismert vagy alkalmazott leghatékonyabb megoldás és ennek a tervezetbeni fogalma tulajdonképpen még a káros technikai megoldás számára is felmentést jelenthet, mondván, hogy hát, istenem, ennyire van pénzünk, eddig terjed a beruházási keret, és számunkra ez a hatékony megoldás. Nem lenne szabad, hogy így mondjam, eleve ilyen felmentéseket tartalmaznia.
A tájékozódás elvénél nagyon hiányzik a környezetvédelmi állami szervezet alapelvi szintû kötelezése a környezet állapotáról való tájékoztatás irányában. Ez alapkötelezettség is lehetne.
Hiányoznak a regionális tervek, eléggé megfoghatatlanul szerepelnek a tervezetben. Ezek ugyan nem önkormányzati tervek, de ha nem is központi tervek, akkor a kérdés az: ki lesz ezek gazdája? Ezt valahol rendezni kellene a törvényben.
A miniszter feladatai között jelenik meg az a bizonyos hatósági jogkör, ami önmagában nem baj és teljesen természetes lenne, ha a késõbbi fejezetek tartalmaznák azt is, hogy mi legyen a másodfokú hatósági jogkörökkel, ha az elsõ fok maga a felügyelõség? Itt egy hatáskör hiányzik.
Az Európa Tanács modelltervezete azt javasolja, hogy más minisztériumokban, országos hatáskörû szerveken belül magas rangú környezetvédelmi megbízott és biztos feladatkörének kellene szerepelni. Úgy érzem, itt a lehetõség, hogy ezt a feladatkört ebben a törvényben kezdeményezzük, hogy ne csak mindig egy tárca álljon ellentétben, hanem az adott tárcán belül is legyen magas rangú környezetvédelmi megbízott, aki környezetvédelmi aggályait már az elsõ menetben, a tárcánál ki tudja fejteni.
Az Országos Környezetvédelmi Tanácsnál hiányoljuk, hogy sem a létszámot, sem az arányokat, sem a megbízatás idejét nem jelöli meg, és nem beszél arról sem, hogy tulajdonképpen mely érdekképviseleti szervekre gondol maga a törvény.
Azt hiszem, az idõ elõrehaladtával módunk lesz még a részletes vitában nagyon sok mindent elõhozni. Egy valamit szeretnék rögzíteni, éspedig azt: mi nem tekintjük statisztika és népszerûség kérdésének, hogy mi, kereszténydemokraták, adjunk be javaslatokat, minél több strigula legyen, hogy minél több ilyen, környezetvédelmet javító módosító javaslattal szerepeltünk. Mi azt az utat szeretnénk járni, hogy a kereszténydemokraták a koncepciójukat és az álláspontjukat megpróbálják a bizottsági vitában érvényesíteni. Amennyiben ezt a bizottság akceptálja és ebbõl bizottsági módosító javaslat születik, akkor természetesen nem az a célunk, hogy mi szerepeljünk, hanem az a célunk, hogy a tövényjavaslat legyen jó vagy jobb.
Végezetül egy dolgot szeretnék már most elõzetesen mondani, hiszen a széles körû szakértõi meghívás keretében mi megkértük a Legfõbb Ügyészséget, megkértük a Legfelsõbb Bíróságot is, hogy az eddigi jogalkalmazás gyakorlatának megfelelõen adjanak tippeket és tanácsokat, mi lenne jó, amit érvényesíthetnénk ebben a törvényben. Két nagyon fontos szempont, mint javaslat, máris a kezemben van. Indokolt lenne az állam beavatkozásának erõsítése a környezetszennyezõ tevékenységtõl való eltiltás esetében, meg kellene adni az ügyész keresetindítási jogosultságát itt, ebben a törvényben, oly módon, hogy a Ptk. 341. §-a szerinti kereset megindítására az ügyész is jogosult legyen.
Szükség volna erre, tekintettel arra, hogy lehetnek olyan környezetszennyezések, amelyek nem jutnak rögtön a minisztérium tudtára, vagy egy olyan területen, ahol nincs a környezetvédelmi felügyelõségnek észlelõ rendszere, talán csak sokkal késõbb jelennének meg, és nem biztos, hogy az állampolgárok tudnák azt a jogmenetet, mit lehet ilyen esetekben tenni - de el tudnak menni az ügyészséghez.
(12.40)
Az ügyészség a VIII. fejezet címével, "Az állampolgárok környezetvédelmi egyesülése" címszóval sem ért egyet. Ebben az esetben egyetértünk az ügyészséggel. Ugyanis az egyesülés lényegében gazdasági társaság, amelyet jogi személyiséggel rendelkezõ szervezetek alapítanak gazdálkodásuk elõmozdítására. Tehát a VIII. fejezet címe szerintünk nem az kellene legyen, hogy "Az állampolgárok környezetvédelmi egyesülése", hanem éppen "Az állampolgárok egyesülési joga alapján létrejött egyesületek". Tehát nem egyesülés, hanem egyesület.
Nagyon lényeges észrevétel, hogy a területrendezési terveket, területfejlesztési koncepciókat az önkormányzatok kötelesek elõzetesen a környezetvédelmi hatóságokkal véleményeztetni. De a legnagyobb hibát abban látjuk - és ebben egyetértek az ügyészségi észrevétellel -, hogy ha a véleményt egyszerûen figyelmen kívül hagyja és úgy dönt az önkormányzat, annak nincs semmi szankciója. Tehát ezt a helyzetet rögzíti a tervezet 27. és 48. §- a a jövõre nézve is. Ezért valamilyen formában indokolt lenne az önkormányzatot kötelezni arra, hogy ha egyszerûen figyelmen kívül hagyja, akkor szakmai érvvel próbálja megindokolni, hogy miért nem fogadja el a környezetvédelmi hatóság véleményét, és egy felsõbb szakmai szervhez kelljen elõterjeszteni a vita eldöntésére. Természetesen mi nem mondjuk azt, hogy a környezetvédelmi hatóság csalhatatlan. Lehet, hogy õ is téved, de azért ezt ne a helyi önkormányzat állapítsa meg.
Van még egy nagyon érdekes észrevétel, amely azt mondja, hogy a bírságok fajtáinak, mértékének és megállapítási módjának a meghatározására a törvény kettõs lépcsõt alkalmaz. Egyik pontja értelmében a kormány felhatalmazást kap a környezetvédelmi bírságok fajtáinak, mértékének és megállapítási módjának meghatározására - tehát ha a kormány kapta a felhatalmazást, akkor ez nyilván kormányrendelet -, ugyanezen jogszabályhely (7) bekezdés e) pontja viszont azt mondja, hogy felhatalmazást kap a miniszter a környezetvédelmi bírságolás sajátos szabályainak a megalkotására. A jogalkotásról szóló törvény azt is kimondja, hogy szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintû, és a bírságolást nem lehet két szinten szabályozni. Tehát itt célszerû lenne egy szintre hozni a bírságolás szabályozását, és akkor az egy egységes szabály lenne.
Végezetül azt írja a legfõbb ügyész helyettese - és ezzel én is egyetértek -, hogy a "sajátos" kifejezés jogszabályban nem használható, mert nincs konkrét tartalma. Ezzel a magam részérõl egyetértek.
Azt hiszem, hosszú vita lesz még errõl a törvényjavaslatról, mind a bizottságban, mind itt a plenáris ülésen. De arról biztosíthatom önöket, hogy bár a javaslat az általunk kifogásolt részeiben több sebbõl is vérzik, mi, kereszténydemokraták, nem az elfekvõbe akarjuk küldeni, hogy egyszer s mindenkorra felejtsük el, hanem szeretnénk meggyógyítani, hogy ebbõl egy olyan erõs, a környezetvédelem érdekeit valóban szolgáló törvény szülessen, amely annak a gondolatnak is megfelel, hogy '95 Európában a környezetvédelem éve. Ezért konstruktív módon állunk a kérdéshez és támogatjuk a törvényt, hogy végre legyen hatályos környezetvédelmi törvénye a Magyar Köztársaságnak. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)