DR. KOVÁCS PÁL népjóléti miniszter: Köszönöm szépen a szót, és köszönöm szépen a képviselõ úr kérdését, bár nem biztos, hogy eleget tudok tenni a kérésének, hogy bõvebben fejtsem ki, mert ahhoz több órára lenne szükség.
Teljesen igaza van a képviselõ úrnak abban, hogy elsõsorban gazdasági eredetû kényszerintézkedésrõl van szó, aminek az alátámasztására két adatot mondanék. Az utolsó öt évben a lakosság gyógyszerköltségei 2-rõl 20 milliárdra, a társadalombiztosításéi pedig 18,5-rõl 62 milliárdra növekedtek. Nyilvánvalóan eljutottunk oda, hogyha ez a növekedési tempó fennmarad, akkor ez a rendszer finanszírozhatatlan lesz. Ez kényszerítette ki azokat az intézkedéseket, amelyeknek csak egyik részjelensége a gyógyszer-alaplista, hiszen egy intézkedéssorról van szó, ami a gyógyszerek forgalmazását, gyártását, árrésképzést, receptellenõrzést, szakszerûségét és így tovább, sok mindent jelent.
Ebben természetesen nekünk is az a szándékunk, hogy amennyire mód van rá, a lakossági érdek preferálása mellett a hazai gyártást, a hazai gyógyszeripar fennmaradását támogassuk. Nem mindenáron, hanem olyan áron, amilyen lehetõséget ad az, hogy az elsõrendû érdek a lakosság gyógyszerhez jutásának érdeke. Megjelent ez a szándék az alaplistában, illetve az alaplista támogatásában is. Itt azonban két dolgot kell egyszerre megkísérelni érvényesíteni. Az egyik az, hogy vajon a magyar gyógyszeripar a mai szerkezetében alkalmas-e arra, hogy legalább a leggyakoribb betegségek kezelésére, gondozására alkalmas gyógyszereket elõállítsa. Sajnos ez nem így van. Tehát nem lehet azt elvárni, hogy visszatérjünk ahhoz, ami volt '89-ben, amikor a Magyarországon forgalmazott gyógyszerek 90 százalékát itt gyártották. De minden eszközzel szeretnénk ezt a gyógyszeripart megvédeni, fejleszteni - és természetesen nemcsak a Népjóléti Minisztérium eszközeivel. Köszönöm. (Taps.)