KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a Tákisz nem követett el hibát, nem a törvényt értelmezte, hanem a törvénynek megfelelõen intézkedett akkor, amikor errõl értesítette az önkormányzatot.
Az 1995. évi költségvetésrõl szóló '94. évi CIV. törvény 6. § (3) bekezdése határozza meg azokat a feltételeket, amelyeket az Országgyûlés most elfogadott, amelyek alapján a kifizetések történnek.
A fõbb elvek a következõk: csak a közalkalmazotti tövény szerinti, kötelezõen járó illetmények és pótlékok összegére biztosít fedezetet azok részére, akik '94. december 31-én és '95. január 1-jén közalkalmazotti jogviszonyban álltak. A különbségképzés - vagyis a támogatási igény - alapjául az 1994. december 31-ei, megállapított tényleges illetményt és pótlékait jelöli meg. Ezt a tényleges összeget veti össze a '95. január 1-jei tövény szerint járó illetmény és kötelezõ pótlékok összegével, vagyis csak a kötelezõen járó illetménytõl elmaradók számára adható támogatási igény. A lehetséges F kategóriába való sorolás munkáltatói, helyi fenntartói döntésen múlik, törvény szerint tehát nem kötelezõ. A helyi döntéssel összefüggõen méltányosságból ide soroltak illetménykülönbözetének terheit nem vállalhatja magára a központi költségvetés.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy a KIÉT-tel folyó egyeztetés után a Munkaügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium megállapodása szerint amennyiben a költségvetésben e célra rendelkezésre álló 16,4 milliárd forintból maradvány képzõdik, akkor annak felosztása megtörténik. A felosztásnál ezeket az igényeket is figyelembe fogjuk venni a feszültségek enyhítése érdekében. A most alkalmazott gyakorlat azonban a költségvetési törvénynek megfelel. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)