DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A kárpótlás befejezésével 1800 köztisztviselõ sorsa válik bizonytalanná. Õk azok, akik az elmúlt években végrehajtották a magyar államigazgatás egyik legnagyobb vállalkozását: kétmillió határozatot hoztak, negyedszázezer árverésen körülbelül 600 ezer árverési vételt regisztráltak.
A magyar közigazgatás számára nem lehet közömbös ezeknek a lelkes és szakképzett embereknek a sorsa. Én tudom, hogy a jelenlegi kormányzat nem tekinti szívügyének a kárpótlást, de ez az ellenszenv nem áramolhat át a végrehajtó szervezetre.
Az elmúlt idõszakban olyan riasztó jelenségek történtek, hogy a megyei kárrendezési hivatalokban megjelentek földhivatali dolgozók, akik - úgymond - leltárt készítettek, kiket és miket lehet majd használni a megyei kárrendezési hivatalokból. Kijelentették, hogy néhány embert átvesznek, a kiválóan képzett megyei hivatalvezetõkbõl legfeljebb földhivatali osztályvezetõk lehetnek, de a többség sorsa az elbocsátás, a munkanélküliség lesz. Ez joggal kelt riadalmat a kárrendezési hivatalokban, és én azt hiszem, ha megindul egyfajta szakképzettmunkaerõ-elvándorlás a hivatalokból, nem lehet majd határidõre befejezni a kárpótlást.
Véleményem szerint a megyei kárrendezési hivatalok és a földhivatalok egyesítésével az egyenjogúság alapján létre lehetne hozni egy olyan új szervezetet, amely méltó és szakképzett lenne arra, hogy a korszerû ingatlan- nyilvántartást Magyarországon meg lehessen honosítani, és véglegesen megszûnjenek azok az áldatlan állapotok, amelyek a jelenlegi földhivatali nyilvántartást jellemzik.
Ezért kérdezem az államtitkár urat, mi errõl önnek a véleménye. Köszönöm. (Taps.)