DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Belügyminiszter Úr! A közelmúltban a BM Mûvelõdési Házban, az ön jelenlétében tartott sajtótájékoztatón Móczár Péter autóversenyzõ és vállalkozó, a Police Magyar Közbiztonsági alapítvány kuratóriumának elnöke bejelentette az alapítvány létrehozását. Meghirdetett célja: a rendõri személyi állományt segítése és a szolgálat közben elhunytak hozzátartozóinak támogatása.
Ezek a tények mind a közvéleményt, mind pedig engem - mint a rendõrség jelenlegi súlyos anyagi helyzetéért aggódó országgyûlési képviselõt és magyar állampolgárt - örömmel töltöttek el. Végre akadt egy becsületes vállalkozó, aki anyagi eszközeit felajánlva segíteni akar a rendõrségen, noha ezt az állami költségvetésbõl kellene megoldani.
Mindezen jó érzések után elolvastam az újságokban "A száguldó fõkurátor", majd a "Meghallgattuk a fõkurátort is" címû cikkeket, ami után azonnal elmúlt a jókedvem, sõt aggodalom kezdett úrrá lenni rajtam.
Móczár úr ugyanis - miként azt miniszter úr azóta már bizonyára tudja - adós egy közlekedési kihágás következményeinek teljesítésével. Az említett újságcikkból kitûnõen ugyanis 1994. december 15-én a 2-es fõúton 100-120 kilométeres sebességgel száguldott, és a feltartóztatni szándékozó rendõrjárõr csak Göd belterületén tudta megállítani. (Derültség, általános zaj.)
Ellenõrzéskor kiderült, hogy a gyorshajtást olyan jármûvel követte el, amelynek nem volt érvényes mûszaki vizsgája, zöld kártyája, de volt - igaz, jogellenesen - kék lámpája. Amikor a tényállást jegyzõkönyvezték, Móczár úr, magasabb kapcsolataira hivatkozva - a hatósági figyelmeztetés ellenére -, a rendszám nélküli gépkocsival elszáguldott. Másnap visszament a helyszínre és - gondolom, a helyi rendõrök nagy örömére - lett rendszám, érvényes mûszaki vizsga, forgalmi engedély. Közlekedési kihágásért elsõ fokon - nem jogerõsen - elítélték, de az errõl szóló határozatot nem vette át, az "a címzett ismeretlen helyen tartózkodik" felirattal érkezett vissza az eljárást lefolytató budapesti V. kerületi rendõrkapitánysághoz.
Mindezen tények azt az érzést keltik a közvéleményben és bennünk, képviselõkben, hogy itt valami baj lehet a jogegyenlõséggel. Az állampolgári jogegyenlõség alkotmányos elvének megsértésénél is nagyobb aggodalmat kelt bennem, ahogy Móczár úr reagált az eseményekre. Nem vitatta a gyorshajtást, nem vitatta az okiratok hiányát sem, azonban felsõbb kapcsolatait rendszáma visszaszerzésére vette igénybe. Ennél az igénynél azonban nem állt meg, kijelentette, hogy az alapítványért cserébe, akik hajlandók a rendõrségnek segíteni a bajban - anyagi eszközökkel is -, több tiszteletet érdemelnek.
Ez a kijelentés már maga a kötelességteljesítés elmulasztására való felhívás, jó esetben út a korrupcióhoz vagy más célhoz?
(16.20)
Az elõadottak alapján kérdezem belügyminiszter úrtól, hogy a Belügyminisztérium számára elfogadható-e a Police Alapítvány, illetve kuratóriuma elnökének, tagjának Móczár Péter.
Másodszor: történt-e intézkedés annak megállapítására, hogy kinek az utasítására kapta vissza Móczár úr a rendszámát, közben érvényesítette forgalmi engedélyét és zöld kártyáját?
Harmadszor: történt-e az ügyben felelõsségre vonás, és mi az eljárás ilyen esetben egy közönséges állampolgár esetében?
Negyedszer: belügyminiszter úr szerint hogyan járjon el az intézkedõ rendõr a jövõben az alapítvány kuratóriuma tagjainak esetleges törvénysértõ magatartása esetén?
Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP padsoraiban.)