DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Ez az elsõ olyan politikai vitanap, amelyet e parlament mûködése, a mostani ciklus során az ellenzék kezdeményezett. S ismerjük el, vannak talán égetõbb gondok, nagyobb ellentétek a kormánypártok és az ellenzék között, mint a külpolitika területe, ezek tárgyalására azonban több fórum áll rendelkezésre, s nyilvánvaló, hogy az ellenzéknek valamilyen hiányérzete van, szükségesnek tartotta, hogy itt ma a parlament egy viszonylag hosszú idõt szenteljen az ország külpolitikájával kapcsolatos vitának.
Mi lehet ennek a hiányérzetnek az oka? Többen szóltak már a konszenzus dolgáról. És valóban, pártjaink, parlamenti frakcióink között sok közös elem található, ami a külpolitikát illeti. Azonban azok a területek, amelyekben ez a közös külpolitika alakulhat és egymásra hathat, tulajdonképpen nagyon szûkösek. Úgy érzem, a pártok külpolitikai tevékenysége ennek az országnak közös értéke. S ahhoz, hogy valódi konszenzusról lehessen beszélni, nem elegendõ ezt a közös külpolitikát a parlament külügyi bizottságában mûvelni.
Több közös föllépésre is szükség lenne. Nemzetközi példákat szeretnék említeni. Gondolok például arra, hogy a közeljövõben, március elején lesz az ENSZ szervezésében egy szociális csúcs. Ennek a rendezvénynek a kísérõ rendezvényei között ott szerepelnek azok a nagy nemzetközi politikai szervezetek, a szociáldemokrata internacionálé, a kereszténydemokrata nemzetközi szervezet, világszervezet, valamint a liberális internacionálé is. E három szervezet egy közös rendezvényben tárgyalja meg a téma politikai vonatkozásait. Megemlítem, hogy itt nálunk a parlament hat pártja közül négy tagja nemzetközi szervezeteknek, s ezek közül kettõ az európai vezetésben is részt vesz: a Fidesz és a kereszténydemokraták. Ha ezeket az értékeket jobban használnánk, tovább jutnánk a konszenzus tekintetében.
Nagyon röviden legyen szabad azt elmondani, hogy az alapszerzõdések tervezett kötésénél miért van egyáltalán ez a vita. Tiltakoznánk az ellen, hogy a határkérdés emlegetése valamifajta vád elismerése legyen, hogy Magyarországon lenne olyan politikai erõ, amely agresszív határmódosítást akar; hibásnak tartanánk, ha az alapszerzõdés aláírása tudománytalan elméletekhez való csatlakozást is jelentene; nagyon rossz lenne, ha túlterjedne az alapszerzõdés a jelenleg érvényes nemzetközi szerzõdéseken; és végül: nagyon kívánjuk azt, hogy egy jogi testben történjék a kisebbségekrõl szóló megállapodás - hogy egy részletesebb kisebbségvédelmi szerzõdés köttetik, az egy egészen más kérdés.
Nem esett szó a miniszter úr expozéjában néhány dologról. Nyilvánvaló, hogy nem is eshetett, de én mégis a hiányérzet okából fölsorolom:
Nem hallottunk a gazdaságdiplomácia átszervezésével kapcsolatos tapasztalatokról és eredményekrõl. Egy szó se esett a kulturális diplomácia gondjairól. Hírünk a világban végül megemlítésre került, de azt hiszem, errõl sokkal többet kellene szólni. Végül nem esett szó bizonyos tervekrõl, hiszen hallottunk egy európai integrációs ügyekkel foglalkozó miniszteri poszt beállításáról, amit én a magam nevében - mert még nem kitárgyalt pártvélemény - helyes lépésnek tartanék.
(11.00)
Végezetül féloldalasnak éreztem miniszter úr következõ fogalmazását: feladatunk, hogy megértessük a határon túliakkal álláspontunkat, hogy kifejezzük szolidaritásunkat. Az érem másik oldala: feladatunk, hogy megértsük szempontjaikat, és kifejezzük készségünket azok képviseletére.
A kereszténydemokraták nem kívánnak nagy bevezetõ, átfogó elõadást tartani húsz percben az elején. A késõbbiek folyamán képviselõtársaim egy-egy konkrét kérdésben bõvebben kifejtik pártunk álláspontját.
A magam részérõl mindössze annyit kérek, hogy a konszenzus megteremtése, közös politika kialakítása - és nem csak mûvelése - érdekében gyakorlati lépéseket tegyünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)