DR. KERESZTES SÁNDOR (KDNP): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A szûkre szabott idõ miatt csak néhány kérdést szeretnék a tisztelt képviselõtársaimnak megemlíteni és a miniszter úrnak, aki talán hasznosítani tudja felvetéseimet feladatának teljesítése közben.
A második világháború után azt az európai konstrukciót, amely felé mi most közeledünk, pártunk eszmeiségét valló három kiváló politikus: De Gasperi, Adenauer és Schuman alakították ki egy közös koncepció alapján. E koncepció alapján fejlõdtek ki ezek a szervezetek és az ezeket szabályozó jogintézmények. Mi ide törekszünk. Ezek a szervezetek azonban az alapító és az azóta hozzá csatlakozott tagoknak a politikai, gazdasági érdekeit képviselik. Éppen ezért támasztanak velünk szemben bizonyos követelményeket, amelyekrõl már bõven hallottunk, de amelyek nem mindig teszik lehetõvé érdekeink szerint a teljesítést, illetve nehézségeink vannak ezzel kapcsolatban.
Egy tagország jól értesült személyisége azt érzékeltette, hogy az Európai Unió nem szeretné, ha újabb országok közötti feszültségek nehezítenék belsõ életét. Kerülni kívánta azonban a látszatát is annak, hogy a feszültségek rendezése elõfeltétele lenne az új tagok felvételének. Azt, hogy az Európai Unió mely országokat vesz fel tagjai sorába, számos körülmény mérlegelése alapján döntik majd el, s ezek között a jószomszédi viszony csak egy, és nem döntõ fontosságú tényezõ.
Azt is elmondta, hogy a franciák szuggerálni szeretnék, hogy ez a rendezés történjék meg még márciusig, az európai stabilizációs egyezmény megkötése elõtt.
(12.50)
Az elõbb említett személyiség ehhez hozzátette, hogy ilyen értelmû közösségi állásfoglalás nincs, csak abban van egyetértés, hogy a konferenciának a jószomszédi viszonyok megteremtését kell elõmozdítania. Tehát bizonyos fokig ez reményt nyújt arra, hogy ebben a kérdésben segítséget is várhatunk, annál inkább, hiszen mi a csatlakozási törekvéseinket ugyanolyan eszmeiség alapján, a szubszidiaritás és a szolidaritás eszméje alapján szeretnénk megfogalmazni, elérni és a szomszéd országokkal a bizonyos áhított kiegyezést vagy megegyezést ezen elvek alapján szeretnénk, nem a rivalizálás, hanem a korrekt partneri viszony megteremtése útján.
Természetesen ismerjük a nehézségeket, amivel ezek a célkitûzéseink szembetalálkoznak. Ahhoz, hogy a partnereink, akikkel meg kell egyeznünk, elfogadják a mi álláspontunkat, sok nézetüket kell megváltoztatniuk. Így le kell mondani a nemzeti állam önmeghatározásáról. El kell fogadniuk a nemzetiségeik kollektív jogait, be kell illeszteniük ezeket a jogrendszerükbe. Autonómiát kell biztosítaniuk, elismerve önkormányzati jogaikat. Ezek azok a feltételek, amelyeket a határokon kívül élõ magyar testvéreink igényelnek, s amelyeknek az érvényesítése nélkül alapszerzõdést kötni céltalan. Annál inkább, mert ezelõtt két-három évvel úgy nézett ki, hogy Európa legnagyobb nemzetisége mi vagyunk, és a kívánságainkat úgy lehetett értékelni, hogy ez valami speciális magyar óhaj. Azonban azóta a Szovjetunió szétesett, bekövetkeztek a balkáni események, és ezek a kisebbségi kérdést Európa kérdésévé tették. Minden bizonnyal a probléma nem oldható meg anélkül, hogy az így felmerült, nálunk még nagyobb számú kisebbségek - mint az orosz, vagy esetleg a szerb - kérdéseit hasonló elvek alapján meg ne oldanák.
Románia állandóan hivatkozik alkotmányos rendelkezésére, nemzetállam voltára. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban ismertessek önökkel egy olyan dokumentumot, amely lehet, hogy ezen a pulpituson egyszer már elhangzott '18- ban, nevezetesen a gyulafehérvári román nagy nemzetgyûlésnek a határozatát. Ebben a román nép ünnepélyesen kötelezettséget vállalt egy olyan politikai koncepció mellett, amely lehetõvé tette azután számára a trianoni békeszerzõdés elõnyeinek megkapását.
Azt mondja ez a nyilatkozat: "Ehhez kapcsolódóan az új román állam felépítésének alapvetõ elveiként a nemzetgyûlés az alábbiakat hirdeti meg. Elõször: teljes nemzeti szabadság valamennyi együtt élõ nép számára. Mindegyik nép saját anyanyelvén fogja képezni és igazgatni önmagát. Saját anyanyelvén bíráskodik a kebelébõl választott egyének által, és mindegyik nép képviseleti jogot kap a törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában az õt alkotó egyének számának arányában. Másodszor: egyenlõ jogosultság és teljes felekezeti autonóm szabadság az államban létezõ valamennyi felekezet számára. Harmadszor: valódi demokratikus rendszer hiánytalan megteremtése a közélet minden területén, községenként arányos, általános, közvetlen, egyenlõ, titkos szavazás mindkét nembeli 21 évesek számára, községi, megyei, illetve parlamenti képviselet esetében. És negyedszer: teljes sajtó-, társulási és gyülekezési szabadság, minden emberi gondolat szabad terjesztése."
Ezek a vállalt elvek nem egyeztethetõk össze a nemzetállam kategóriával és azzal a politikával, amit folytattak. Az azóta eltelt idõben - azt hiszem - a tapasztalatok azt mutatták, ezek soha nem érvényesültek és amikor a háborút követõen létrejött Erdélyben a magyar autonóm tartomány, amelyet késõbb elkereszteltek Maros Magyar Autonóm Tartománnyá, majd megszüntették. Ismerjük ezt a folyamatot. Tehát leépülés van ezen elvek teljesítése terén és amikor most az RMDSZ ezeknek az elveknek az érvényesítését kívánja, akkor semmi olyan kívánsága nincs, amit a román nép egyszer már ünnepélyesen el nem fogadott volna. Köszönöm szépen. (Taps.)