KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vitában az alapszerzõdések ügyéhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfûzni.
Az alapszerzõdések problémájában, úgy látom, összesûrûsödnek külpolitikánk fõirányainak lényeges kérdései. Tartalmazza euroatlanti csatlakozási törekvéseink, a szomszéd országokkal való kapcsolataink rendezésének és a határainkon túl élõ magyarság érdekei képviseletének lényeges kérdéseit.
Nem bocsátkoznék bele a gondolat eredettörténetébe, de tény: az Európai Unióban és a NATO-ban világosan megfogalmazzák, hogy nem kívánnak területi vitákat, etnikai feszültségeket importálni. Ezért a szomszédokkal való viszony rendezése és ennek lehetséges módjaként a Szlovákiával és Romániával való alapszerzõdések megkötése szinte csatlakozási feltételként jelenik meg. Ezt a magyar kormány is hangoztatja. Egyfajta európai érettségi vizsgaként jelenik meg, amely bizonyíthatja alkalmasságunkat az integrációra.
Itt azonban véleményem szerint ki kell mondani azt is, hogy Nyugat-Európa is adós egy érettségi vizsgával, nevezetesen egy hatékony és stabil kisebbségvédelmi rendszer kialakításával és mûködtetésével. Továbbá meg kell fogalmaznunk azt a reményünket, hogyha megteszünk minden tõlünk telhetõt a szomszédsági viszonyaink rendezésére, de szomszédaink ebben nem bizonyulnak teljesen partnernek, akkor ez nem foszthat meg minket az európai integrálódás lehetõségétõl.
(13.30)
Hiszen csak azt kérjük szomszédainktól, hogy adják meg a magyar kisebbségeknek azokat a jogokat, amelyek abban az Európában általánosan elfogadottak, ahová együtt törekszünk. Természetesen azt is látni kell, hogy más-más az a távolság, az az út, amit a csatlakozásig meg kell tennünk. Úgy látom, kérhetünk Európától több türelmet és megértést. Ha ugyanis nem a problémák gyors szõnyeg alá söprését, ha nem üres deklarációkat akar, hanem valóságos és tartós stabilitást és minél teljesebb integrációt, akkor ne várja tõlünk, hogy minden áron és néhány hónap alatt rendezzünk olyan mély történelmi problémákat, amelyek megoldására - jobb feltételek között - évtizedek kellettek tõlünk nyugatabbra is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az alapszerzõdések ügye azonban súlyos belpolitikai kérdés is lehet - duplán is: egyrészt a hazai politikai erõk között, másrészt a határon túli magyarság szervezetei és a hazai politikai élet között. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy e lényeges kérdésben minden lehetõt megtegyünk annak érdekében, hogy nemzeti érdekeink érvényesítésében a maximális teljesítménnyel tudjunk együttmûködni: kormánykoalíció és ellenzék, valamint a határon túli magyarságot képviselõ szervezetek.
Ehhez, úgy látom, az elsõ lépés az lehetne, ha megkísérelnénk megegyezni a kisebbségi jogoknak abban a minimumában, amelynek garantált érvényesülése elfogadhatóvá, vállalhatóvá, megköthetõvé tenné az alapszerzõdéseket - határon belül és határokon kívül. Úgy látom azonban, hogy e pillanatban azt is ki kell mondani: az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményében foglaltak kevesebbet jelentenek ennél a minimumnál. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezménye - bármilyen fontos, jogi erejû dokumentum -, nem kérdõjelezi meg a korábbi kisebbségvédelmi dokumentumokat. Ha a nemrég aláírt keretegyezmény mellett a készülõ alapszerzõdések jogi érvényûnek ismerik el egyrészt az EBEÉ koppenhágai dokumentumát - hasonlóan a német-román alapszerzõdéshez -, másrészt az Európa Tanács 1201. számú ajánlását, amely továbbra is a parlamenti közgyûlés ellenõrzõ rendszerének hivatkozási alapja, akkor jogi szempontból elegendõ garancia lehet a határon túli magyarok számára, és egyidejûleg a nyugat-európai politikai erõk elõtt is képviselhetõ reálpolitikai álláspont.
E minimum meghatározásában, a politikai egyeztetésben a szocialista frakció nyitott partner kíván lenni. Ennek jegyében kezdeményeztük a határon túli hatpárti konzultációs bizottság létrehozását, és engedtük át az alapszerzõdésekkel foglalkozó albizottság elnöki szerepét az ellenzéknek - megegyezési kísérleteink sikerében és sorsában azonban közös a felelõsségünk.
Mindezeken túl, ha valamennyiünknek fontos az ügy, akkor tegyünk meg minden tõlünk telhetõt Európában, mindenki a maga pártcsaládjában - a konzervatív, keresztény, a liberális és a szociáldemokrata körökben - és a nemzetközi fórumokon, szervezetekben, hogy világossá, érthetõvé és elfogadhatóvá váljék álláspontunk, tárgyalási, megegyezési szándékunk, kisebbségvédelmi törekvéseink jogossága; hogy számukra is nyilvánvalóvá váljék, ami nekünk nyilvánvaló, hogy mi megtettük az út felét: kiegyezünk - akivel lehet.
Ehhez kívánok valamennyiünknek türelmet, bölcsességet és - ha nem túl merész - némi higgadtságot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)