CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több mint hét hónapja mûködik a baloldali kormányzat. A régi új vezetõknek ezen rövid idõ alatt sikerült kivívniuk a felelõtlen igérgetések kormánya címet. Néhány példát említve utalok csupán arra, hogy Horn Gyula tavaly július 15-én a kormányprogram vitájában Bõs-Nagymaros ügyében gyors döntést és gyors megoldást ígért még az év szeptemberéig. Ezzel szemben a mai napig nem történt elõrelépés.
A külföldi tõke nagyobb arányú beáramlását igérte a miniszterelnök az általa vonzónak ítélt kormányprogram alapján, de a valóságban visszaesés mutatkozott, és egyre csökken az érdeklõdés. A keleti piacok visszaszerzésével kecsegtetett, de még nem szakított idõt magának, hogy találkozzék ukrán vagy orosz vezetõkkel.
De a legsúlyosabb hiba az úgynevezett alapszerzõdések felelõtlen ígérgetése. Gyors és jó megállapodást helyeztek kilátásba Szlovákiával és Romániával. Ennek mai napig megoldatlan kulcskérdése az adott országban élõ magyarság kollektív jogainak biztosítása. Meciar Szlovákiájában és Iliescu Romániájában az alkotmánytól kezdve az érvényes kormányprogramokig a nemzetállam kiépítésén, egyetlen államnyelv védelmén, az anyanyelvû oktatás visszaszorításán, a többségi kultúra egyedülállóságán, a kisebbségi etnikai tömbök új közigazgatási határokkal történõ erõszakos, és a történelmi hagyományokat semmibe vevõ szétdarabolásán fáradoznak, miközben hallani sem akarnak semmiféle autonómiáról, sõt még a gondolat felvetését is hazaárulásnak tekintik. Márpedig a 600 ezres szlovákiai és a 2 milliós romániai magyarság az autonómiák valamilyen formájában gondolkodik. Megjegyzem, hogy a mai magyar kormány programjában ígéretet tesz ennek támogatására.
Ugyanakkor súlyos hibaként felróható, hogy ugyanez a kormányprogram az alapszerzõdések vonatkozásában csupán az Európa tanácsi és az EBEÉ-normák betartását tûzi ki célul. És minõ véletlen, Meciar és Iliescu ugyanezt ígéri.
Ez a helyzet egyfelõl azért elfogadhatatlan, mert ezek a normák csupán a minimumot tartalmazzák, másfelõl északi és délkeleti szomszédainknál még ezeket sem tartják be. Ehhez nem kell alapszerzõdést kötni, elég lenne a nemzetközi megállapodásokat betartani. Az alapszerzõdésekben ezeken túllépve a pozitív európai gyakorlatot kell célba venni, a dél-tiroli, a katalán, vagy a finnországi svéd példát. Ez ugyanis a határon túli magyarok vágya, és nem több. A magyar kormány csak olyan alapszerzõdést írhat alá, melynek kisebbségekkel foglalkozó részével az adott országban élõ magyarság legitim képviselõi egyetértenek. Errõl azonban a jelenlegi szlovák és román kormány hallani sem akar. Sõt, román kormánytényezõk egyenesen a 2 milliós magyarság legitim képviseletét, az RMDSZ-t kívánják betiltani, megszüntetni azt a pártot, mely állandó tagként egyetlen képviselõje Romániának az Európai Demokrata Unióban.
Ilyen körülmények között akarunk mi alapszerzõdést kötni? Miért kellett ennek a kormánynak felelõtlen módon illúziókat kelteni bel- és külföldön egyaránt? Ha tárgyaló partnereink nem változtatnak alapvetõen álláspontjukon, miután mi már elmentünk a legvégsõ engedményig, akkor nem írhatjuk alá ezeket a szerzõdéseket. Ebben az esetben Nyugat csalódni fog, miután alaptalanul felfokoztuk az elvárásokat, és ez az integrációs törekvéseinket is kedvezõtlenül fogja befolyásolni. Ha ilyen feltételek mellett aláírjuk, a nemzeti érdekeket adja fel ez a kormány, cserben hagyja a határon túli magyarokat, és ezzel idõzített bombákat helyez el a térségben. Az illuziókeltéssel olcsó sikert akart elérni a Horn-kormány külföldön, ezért most várhatóan súlyos árat kell fizetnünk.
A jelenlegi kormányprogram az alapszerzõdésekkel kapcsolatos rész kivételével az antalli külpolitika folytatását ígéri. A gyakorlat azonban ezzel szöges ellentétben áll. A korábbi hármas prioritás betartását ígéri, de háttérbe szorítja a határon túli magyarság ügyét, és felelõtlen kijelentésekkel megkérdõjelezi európai és euro-atlanti integrációs törekvéseink komolyságát.
Mert, tisztelt képviselõtársaim, ez a kormány a felelõtlen kijelentések kormánya is. A szakértõnek kikiáltott kormány tagjai nyilatkozatait állandóan helyesbíteni, magyarázni kell, sokszor szóértelmezésekre és fordítási hibákra is hivatkozva. Nincs most itt idõ arra, hogy valamennyit felsoroljam. Csupán egyetlen példát szeretnék kiragadni, a NATO-tagság kérdését.
(14.40)
Horn Gyula 1992-ben kezdeményezte, hogy Magyarország adja be tagfelvételi kérelmét a NATO-hoz, nem törõdve azzal, hogy még nem volt meg a fogadókészség. Ugyanakkor Kovács László arról beszélt, hogy a térség valamennyi államának egyszerre kell taggá válnia a Baltikumtól Albániáig. Késõbb ezt úgy módosította, hogy szomszédainkkal együtt, vitáink rendezése után. Ezzel erõsítette azok véleményét, akik a szervezet bõvítését ellenzik.
Horn Gyula február elején Brüsszelben azzal lepte meg a világot, hogy Magyarország már 1996-ban tagja lehet az észak-atlanti szervezetnek. Ugyanakkor Keleti György megszünteti a polgári ellenõrzést a hadsereg felett, ami a NATO-tagság egyik feltétele. Kinek hihetünk ezek után?
Tisztelt Képviselõtársaim! A sikeres külpolitika alapfeltétele a következetesség, megbízhatóság és kiszámíthatóság. Éppen ezek hiányoznak a mai magyar külpolitikából.
És még valami: hiteles nemzetpolitika, hiszen magyarként akarunk európaiak lenni. A kormányfõ nemzetinek tekinti a koalícióját, de egy kormány nem attól lesz nemzeti, hogy a választópolgárok egyharmada rájuk szavazott, hanem attól, ha a nemzeti érdekeket képviseli. A magyar nemzet pedig 15 millió lelket számlál, így csak az a kormány lehet nemzeti, amely 15 millió magyarban gondolkodik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)