DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm szépen a tájékoztatást, elnök úr, de ismerem a Házszabályt. Úgy érzem azonban, két reflexiót nagyon röviden el kell mondanom.
Az egyik: Mécs Imre képviselõtársam ne úgy próbálja meg beállítani, hogy az 1990-94 közötti Országgyûlés mellõzte a politikai üldözöttek érdekeit, és hatodlagos dolognak tartotta annak a kárpótlási törvénynek a meghozatalát. De elõször biztosítani kellett a kárpótlás gazdasági alapját, rendezni kellett a tulajdonviszonyokat. Az 1991. évi XXV. törvénynek a címében is szerepel, hogy "a tulajdonviszonyok rendezése érdekében" - hogy ennek az országnak a gazdasága el tudjon indulni a magánosítás útján. Mert mindaddig, amíg törvényi szinten nem történt meg annak kimondása, hogy attól lehet majd megvenni az üzemet, a vállalatot, a földet, a házat, aki a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos, addig politikai üldözöttek esetében sem lehetett szó kárpótlásról, mert nem volt meg a gazdasági alapja. Ez volt az egyik mondanivalóm.
A másik pedig: ismételten arra kérem képviselõtársamat, hogy jogászokkal együtt tanulmányozza a kétfajta életjáradékot. Két különbözõ jogintézmény olyan szabályairól van szó, amelyeket nem lehet összegyúrni, mert számtalan különbözõsége miatt a kettõ egymástól eltér. Aki politikai üldözött volt, arra az 1992. évi XXXII. törvény életjáradéki szabályai vonatkoznak, a vagyoniakra pedig az 1992. évi XXXI. törvény szabályai. Két külön törvényrõl van szó! A kormány javaslata az 1992. évi XXXI. törvény módosítására önállóan állja meg a helyét; ez viszont szintén önálló, és a jogosultak számára a politikai üldözöttek kárpótlási lehetõségeit próbálja bõvíteni.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)