GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Röviden reagálnék elsõsorban arra, amit az imént Kónya Imre képviselõtársam mondott.
Számomra a megszólalása a beismeréssel egyenértékû, amennyiben elismeri annak az erkölcsi sorrendnek a megalapozottságát, amelyet Mécs Imre mondott. Egyszersmind azt is közölte velünk, hogy az elõzõ, MDF vezette kormányzat az erkölcsi megfontolásokat félretéve, racionális meggondolásokból hozta meg a kárpótlási törvényeket úgy, ahogy meghozta. Tehát nem elsõsorban erkölcsi meggondolás, hanem politikai döntés volt emögött. Mert nem hiszem, hogy bármelyikünk vitatná - mert nem vitatható - azt a sorrendet, amelyet Mécs Imre elmondott, hogy elsõsorban azokat kellett volna kárpótolni, akiket az életüktõl, másodszor azokat, akiket szabadságuktól fosztottak meg, és utolsósorban azokat, akiket vagyonukban károsítottak meg.
A szocialista párt az akkori vitában is elmondta, hogy elismeri a kárpótlás erkölcsi jogosultságát, azonban a dolog politikailag nagyon nehezen kezelhetõ. Ez most bebizonyosodott. Nem akarom most megint rekapitulálni az esztendõkkel ezelõtt már elhangzott felszólalásokat, amelyekben az akkori szocialista felszólalók megjövendölték, hogy a kárpótlási jegyek értéküket vesztik, hogy ezáltal becsapják azokat, akiket kárpótolni akarnak, így tehát a törvény nem érheti el a célját. S most ennek az új kormánynak a feladata ezt rendbe rakni.
Mécs Imrének igaza lehet abban, hogy egyre-másra halnak meg azok az emberek, akik a kárpótlás életjáradékra váltásában részesülhetnének, és számuk egyre kevesebb lesz. Sajnos igaza van. Mindazonáltal, ha az Országgyûlés az elõttünk fekvõ két módosítást - amelyek az életjáradékra történõ átválthatást teszik lehetõvé - megszavazza, ez az elõzetes becslések szerint hozzávetõleg 100-150 milliárd forint pluszterhet jelent a költségvetésnek, elhúzódóan. Sajnos ez a helyzet, ezt mutatják a számítások.