DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A nemzeti szabványosításról szóló törvénytervezet kapcsán mind a nemzetközi gazdasági életben történõ integráció, mind a nemzetközi szerzõdéssel vállalt kötelezettségünk indokolja, hogy a tervezetben írt szabályozás új, korszerû formában nyerjen megfogalmazást.
1994-ig a szabvány egyértelmûen jogszabályként viselkedett. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény III. fejezete sorolja fel az állami irányítás egyéb eszközeit. Ezen fejezet 50. §-a szerint a miniszter és az országos hatáskörû szerv vezetõje a rendszeresen ismétlõdõ mûszaki, gazdasági és technológiai feladat megoldási módját, termék, termény vagy szolgáltatás jellemzõinek meghatározását állami szabványként állapíthatja meg. Ezen jogi megoldás eredményeként viszonylag nagy számú szabványkibocsátó igen sok, tízezres nagyságrendben mérhetõ szabványt bocsátott ki, mely szabványoknak nem elhanyagolható része hatósági engedélyhez kötötte a szabványtól való eltérést.
Ezen állapot egyrészt természetszerûleg megnehezítette - a több kibocsátóra figyelemmel - a szabványok közötti összhang megteremtését, másrészt ugyancsak megnehezítette az európai országokban folyó szabványosításhoz történõ csatlakozásunkat.
Fenti nehézségekre figyelemmel merült fel a szabványosítás egységes, európai normákhoz is igazodó újraszabályozásának kérdése. Az új szabályozás lehetõségét törvényi szinten a polgári törvénykönyv 1994. január 1. napján hatályba lépett módosítása tette lehetõvé. A fenti módosítás ugyanis létrehozta a polgári törvénykönyvben a köztestület jogintézményét. A törvény szabályozása szerint a köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkezõ szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület a tagságához, illetõleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy.
A szabványosítással kapcsolatos feladatokat ez idáig a Magyar Szabványügyi Hivatal végezte. Az új szabályozással vált lehetségessé a Magyar Szabványügyi Hivatal megszüntetése és Magyar Szabványügyi Testület néven köztestületté alakítása. Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy a polgári törvénykönyv fenti módosítását követõen tulajdonképpen a jelen tervezettel létrehozott Magyar Szabványügyi Testület az elsõ jelentõs feladat- és hatáskörrel rendelkezõ köztestület. Létrehozásának indoka az eddigi széles körû szabványügyi tevékenység összpontosítása, a nemzetgazdaság szereplõinek a piacképességhez szükséges korszerû mûszaki ismeretekkel való ellátása, továbbá a Magyar Köztársaság által kötött nemzetközi megállapodásokban vállalt szabványosításra vonatkozó kötelezettségek végrehajtása.
A tervezet egyrészt tartalmazza a nemzeti szabványosítás feladatait, különös figyelemmel a szabványosítás európai és piacgazdasági követelményeire, másrészt formájában eleget tesz a polgári törvénykönyvben szabályozott köztestületi forma követelményeinek is.
A jogszabály szükségszerûen törvényi formában kell hogy megjelenjen, miután köztestületet csak törvénnyel lehet létrehozni.
A törvényi elõírásnak megfelelõen a tervezet tartalmazza a szabványügyi eljárás részletes szabályait is. A régi és új szabályozás között az az alapvetõ különbség, hogy a szabvány a jogalkotásról szóló törvény 50. §-ának hatályon kívül helyezésével jogszabályi jellegét elveszti, és így a továbbiakban nem mint az állami irányítás eszköze mûködik.
Lényeges, hogy a tervezet átveszi a nemzetközi szabványügyi szervezetek által alkotott fogalommeghatározásokat, azokat tételesen felsorolja, így jelentõsen csökkenti a késõbbi jogalkalmazói bizonytalanságot.
Miután a fentiek szerint a korábbi országos és ágazati szabványok jogszabályi jellege megszûnik, az állam jogi szabályozásának támaszkodnia kell a nemzeti szabványokra. Ezért az államnak a kötelezettségek meghatározásával felhatalmazást kell adni e nemzeti szabványügyi szervezet számára a jogi szabályozáshoz kapcsolódó nemzeti szabályozási feladatok ellátására.
Biztosítja a tervezet az újonnan létrehozott szervezet számára a hazai érdekeknek az európai és nemzetközi szabványügyi szervezetekben való képviselet jogát is. A törvényjavaslat átveszi és a nemzeti szabványosítás során követendõnek elõírja a szabványosítás nemzetközileg elfogadott alapelveit, így különösen az önkéntességet, a nyilvánosságot, a közérdek képviseletét, a különbözõ érdekcsoportok túlsúlyától való függetlenséget, a nemzeti szabványrendszer egységességét és ellentmondás-mentességét, és az alkalmazkodást a szabványosítás nemzetközi és európai rendjéhez.
A törvény egyik alapvetõ rendelkezése, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezõen alkalmazandónak nyilvánítja. Általános gyakorlat ugyanis, hogy a jogi szabályozás szempontjából kiemelt területeken - például az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem stb. - szükséges, hogy jogszabály által betartani rendelt követelményeket szabványban határozzanak meg. Ezen esetekben indokolt szabvány alkalmazását jogszabállyal kötelezõvé tenni.
A tervezetben szereplõ Magyar Szabványügyi Testületet mint köztestületet egyrészt az államhoz, másrészt a társadalmi, gazdasági élet egyéb köreihez is közvetlen kapcsolat fûzi. Így az alapszabály kötelezõ elõírása, hogy biztosítani kell a nemzetközi szabványosításban érdekelt körök, így különösen a központi közigazgatási szervezetek, gyártók, forgalmazók és fogyasztók, illetve ezek érdekképviseleti szervezeteinek kiegyensúlyozott részvételét a Magyar Szabványügyi Testület szerveiben.
A tervezet kitér a Magyar Szabványügyi Testület szervezeti egységeinek meghatározására, létrehozásuk módjára és fõ feladataira. Rögzíti a tervezet, hogy a Magyar Szabványügyi Testület felett a törvényességi felügyeletet a kormány által rendeletben kijelölt miniszter gyakorolja. A kijelölt miniszter ellenõrzi, hogy az alapszabály és a többi belsõ szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá hogy a Magyar Szabványügyi Testület szerveinek határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt vagy a többi belsõ szabályzatot.
Garanciális rendelkezése a tervezetnek, hogy egyrészt a jogszabály alapján gyakorolt miniszteri törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye, másrészt a jogrendünkkel összhangban a tervezet lehetõséget biztosít a felügyeletre kijelölt miniszter számára, hogy amennyiben a köztestület mûködésének törvényessége másképp nem állítható helyre, úgy a miniszter bírósághoz forduljon.
Végül, de nem utolsósorban a tervezet költségvetésre is kiható rendelkezést is tartalmaz. Egyrészt a tervezet a 2. számú mellékletben megjelölt vagyontárgyak tulajdonjogát, mely vagyontárgyak korábban a Magyar Szabványügyi Hivatal tulajdonát képezték, illetõleg azon ingatlanokat, illetõleg ingatlanilletõségeket, melyek korábban a magyar állam tulajdonában és a Magyar Szabványügyi Hivatal kezelésében voltak, a törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Magyar Szabványügyi Testület tulajdonába utalja. Ezen vagyontárgyakkal, illetõleg ingatlanokkal kapcsolatban a költségvetés ellátó kötelezettsége megszûnik. E körben fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a Magyar Köztársaság kormánya a korábbi Magyar Szabványügyi Egyesület valamennyi vagyonát a 3540/1948. számú rendeletével a magyar államkincstár tulajdonába adta.
(18.00)
A tervezet rendelkezésével tehát a fenti vagyontárgyak most oda szállnak vissza, ahonnan eredetileg is származtak.
De más vonatkozásban is tehermentesíti a költségvetést a tervezet, amennyiben elõírja, hogy az újonnan alapított köztestület mûködési költségeit csupán a nemzetközi együttmûködés körében igényelheti költségvetési forrásból, egyéb tevékenységi költségeit tagdíjból, nemzeti szabvány értékesítésébõl és egyéb szolgáltatási ellenértékbõl kell fedezni.
A fentiekbõl megállapítható, hogy a tervezet összhangban áll mind jogrendünkkel, mind a nemzetközi gyakorlattal, ezért kérem képviselõtársaimat a tervezet támogatására. (Taps a bal oldalon.)