IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az általános vitára bocsátás elõtt a sajtóban szétnézve, meglepõdve láttam, hogy milyen sok cikk foglalkozott a szabványosítással, ennek a kérdésnek a lényegével. Meglepve tapasztaltam, hogy már 1994. március 31-én "Jobb késõn, mint soha" címmel közölt útbaigazító cikket a Figyelõ - és egy év alatt végeredményben nem történt ezzel a törvénnyel semmi.
Mindenesetre talán segített abban eligazodni, a közvéleményben azt a félelmet eloszlatni, amely a cikkek során megjelenhetett az átlagpolgárban, hogy az úgynevezett jogharmonizáció útján mi érzékelhetõen nagyon szorosan kötve vagyunk az Európai Közösséghez, és úgy gondolom, ez a kényszerítõ erõ egy nagyon pozitív dolog. Azt viszont látni kell, hogy a szabványosítás és ennek jogszabályi kötöttsége az elmúlt negyven évben rendkívül sok negatív beidegzõdést is eredményezett, nagyon sok mindent vártunk a szabvány erejébõl eredõen. Ez a rendszerváltás óta fokozatosan felpuhult, fokozatosan vesztett jelentõségébõl, mert nem tudott mellette olyan sebességgel kiépülni az a gazdasági rend, az a törvényi háttér és az az intézményrendszer, amely végeredményben a méréstõl a minõségvédelemig a fogyasztó számára biztosítékot, védelmet jelentene.
Tehát az élet ment tovább, hamisították a szabványokkal védett paprikát, szõkítették a ki tudja, milyen kõolajszármazékokat, egy liter kifizetett benzinért továbbra is csak 0,9 litert kapunk a gépkocsi tankjába... Hát igen, mérni azt tudunk, és erre ne is oktasson senki, hiszen ehhez már csak értünk - mondja esetleg a benzinkutas.
Közben azért megalakultak a kamarák is kötelezõ tagsággal, ahogy a hegyközségek is alakulóban vannak kötelezõ tagsággal. Erre a jelen törvénytervezet megszünteti a szabványok kötelezõ jellegét, a közérdek képviseletét jelöli alapelvnek, a funkciókat szétosztja a Magyar Szabványügyi Testület és a Nemzeti Akkreditáció Testület között. Mi lesz ebbõl? - kérdezheti joggal bárki. Talán ismét mondhatjuk - mintegy védekezésül is -, hogy jobb késõn, mint soha, és kapaszkodjunk bele a szlogenünkbe: "Európába megyünk, a cél a fejlett szociális piacgazdaság". Ott minden mûködik? Hát ez elsõsorban a tényleges kivitelezésen múlik. Persze azért jó lenne valami logikát is látni benne, a törvények egymásra épülését, rendszerbe foglalását, az épülõ piac tényleges visszajelzéseit.
Az elõzõeket a leghatékonyabban talán egy konszenzus alapján elfogadott, valódi államháztartási reform szolgálná. Ez képes lehetne feloldani a szakminisztériumok pótcselekvéseit, tevékenységüket célirányossá tenni, a kiépülõ köztestületeket, önkormányzatokat a tényleges önállóságra szorítani.
Fel kell ismerni, hogy alapvetõ nemzetgazdasági cél az átmeneti idõszak lerövidítése, hatékonnyá tétele. Ezért a gazdasági törvénykezés gyorsítása, rendszerbe foglalása a kormányzat számára kötelezõ, ezt nem hátráltathatja semmiféle politikai huzavona.
(18.30)
Az ilyen jellegû és célú törvényre mind az iparnak, mind a szolgáltatásnak, mind a fogyasztóknak szüksége van. A mai piaci - elsõsorban kereskedelmi - anarchiában a minõség és megbízhatóság fontos kelléke a szabvány, amely a mûszaki tulajdonságokat, feltételeket egyértelmûen rögzíteni tudja. A magyar és az európai szabványok összhangja, azonossága nemcsak politikai és kereskedelmi kérdés: ez a közös technikai rendszerek, így a közös energiarendszerek kialakításának is feltétele.
A beterjesztett törvénytervezet fõ vonalaiban kielégíti az európai jogharmonizációt, az egyszintû szabályozást, a politikai függetlenséget. A részleteket vizsgálva azonban néhány kérdés tisztázásra, javításra vár. Az MSZT vagyonáról történõ rendelkezés a testület tulajdonába ad két üdülõt. A kérdés: köztestület és üdülõ - nem biztos, hogy így együtt szükséges.
A másik az oktatás kérdése. Az alapelvekben nagyon helyesen rögzíti a törvénytervezet a közérdek képviseletét, az alkalmazkodást a tapasztalatok általános eredményeihez. Ezek helyes megállapítások - azonban a jelenlegi gyakorlattól ehhez nagyon nagy távolság választ még el bennünket. A lakosság széles körébõl - tehát mûszaki és természettudományos szempontból képzetlen vagy csekély tudású személyek - is naponta rendszeresen és tömegével kerülnek szembe a mérésügy szakterületére tartozó elnevezésekkel és mértékegységekkel. Ilyenek: a liter, a kiló, a súly, a vérnyomás jellemzésére megadott számsor vagy hasonló nagyságú szám, ami minden elemi fizikakönyv szerint nonszensz, mert egy fizikai mennyiség mérõszám plusz mértékegység formájában adható meg. Ennek ellenére ezen egységek és fogalmak használata a napi gyakorlatban elterjedt, és annyira rögzõdött, hogy megváltoztatásuk nehéz, ha nem kilátástalan feladat.
Nyugodtan leszögezhetjük tehát, hogy a közismert, gyakran több emberöltõn átívelõ gyakorlat nyomán rögzült fogalmak használata közérdeket képvisel, illetve alkalmazkodik a tapasztalat általános eredményeihez. Ezek - mint említettem - szintén rögzítve vannak az alapelvekben. Ellenük fellépni tehát, és például kiló helyett grammot, súly helyett tömeget erõltetni egyrészt reménytelen, másrészt az idézett paragrafus két említett pontjába ütközik.
A mai gyakorlat azonban a lakosságra próbál kényszeríteni teljesen fölösleges változtatásokat, amelyek ugyanakkor károsak is, mivel zavart keltenek. Az eddigi gyakorlat a lakosság széles körében olyan fizikai fogalmakat és mértékegységeket kívánt meghonosítani, amelyek a fentiek szerint kifogásolandók. E káros gyakorlat gyökere magában az elmúlt totalitárius rendszerben volt, mely az élet minden területén diktatúrára törekedett.
A helyes megoldás a következõ: amennyiben új definíciót kívánnak bevezetni valamely fizikai fogalomra, illetve ennek nyomán új elnevezést kívánnak meghonosítani, illetve más mértékrendszert vezetnek be - például a közelmúltban az SI-mértékrendszert -, akkor a kötelezõvé tételt két, egymástól élesen elváló szférára, eltérõ elvek szerint kell megtenni. A szakterület számára - például fizikai laboratóriumok, kutatóintézetek - indokolt lehet a kötelezõvé tétel. A nem szakember nagyközönséggel szemben sokkal toleránsabbnak kell lenni. Általában nem célszerû réginek minõsített mértékegységek használatát tiltani, és az újonnan bevezetett használatát kötelezõen elõírni. Ha egy új és célszerûbbnek vélt mértékegységet akarnak meghonosítani, akkor is hosszú türelmi idõt kell adni, és kötelezõ elõírás helyett is csak javasolni szabad.
Úgy gondolom, ezeket a feltételeket az oktatásban, a képzésben szem elõtt kell tartani. Vélhetõen nagyobb elfogadottságot és a minõségvédelmet is szolgálja azáltal, hogy a nevezett köztestület nem járatja le magát olyan erõltetett módosításokkal, amelyeket a lakosság nem vagy csak nagyon hosszú idõ alatt tud elfogadni.
A javaslat alapját képezõ szemléletnek van egy igen szerencsés vonása is: az, hogy a szabványalkotás indítványozásakor javasolna egy adott szabvány kidolgozását, szakembereket, embereket kérne fel a javaslat elkészítésére, a javaslatot tárgyaló szakértõi összejövetelek megszervezésére stb. Tehát ez nem egy szabványügyi hivatalnok személyére van bízva, hanem egy olyan testületre, amelynek nem fûzõdik jelentõs anyagi, illetve erkölcsi érdeke ahhoz, hogy minél több szabvány készüljön. Pontosabban szólva a javaslat szerint várhatóan a jövõben nem fogják a mindenáron való több termelést erõltetni a szabványosítás terén. Azonban a javaslat esetleg mégis módot adhat ilyen szemlélet fenntartására, ha ennek megfelelõ végrehajtási utasítás nem áll útjában.
Talán mondandóm lényege is vonatkozna arra, hogy a törvény szelleme, maga a tervezet elfogadásra javasolható; mindenképpen szükséges, ha késve is, a minél elõbbi átalakítás ezen a területen, a szabványosítás új rendszerének a bevezetése. De tovább kell figyelni ezen folyamatot, hogy a végrehajtási utasítások, a tényleges megvalósítás a helyes úton maradjon a szabványban, a szabványtervezetben rögzítetteknek megfelelõen, és hogy ez a testület valóban függetlenül és a többi társadalmi szervezet, intézmény, és nem utolsósorban közvetlenül a kormány, a szakminisztérium támogatását milyen formában élvezi, és ez a támogatás ténylegesen támogatás, ne önkényes beavatkozás legyen, hogy valóban, a magyar piacgazdaságnak egy olyan mûködõ alrendszere épülhessen ki, amely az állampolgár általános megelégedésére szolgál.
Ennek reményében a Kereszténydemokrata Néppárt is támogatja és elfogadásra javasolja - természetesen a megteendõ módosító javaslatokkal együtt - a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)