LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselõtársaim! A szóban forgó törvényjavaslat 2. pontjával kapcsolatban szeretnék egy-két dologra kitérni.
Mint ismeretes, a Duna egyoldalú elterelésébõl eredõ vízhiányokkal kapcsolatban már nem ez az elsõ parlamenti vita, ez már szép történelmi múltra tekint vissza: már 1992-ben, '93-ban, az Antall- és a Boross-kormány idejében is szóba került. A fenékgát megépítését az akkori parlament egyértelmûen nem tartotta helyes megoldásnak: elvetette, és a szivattyúval történõ vízpótlást helyezte elõtérbe.
A szivattyúzás - nem lehet tudni, miért, de valószínûleg volt benne egy kis lobby is a vízügy részérõl - nem túl sikeresen mûködött a dízelszivattyúk megoldásával. Felhívnám azonban a szíves figyelmet arra, hogy az eredeti terv, amely 1992-93-ban a fenékküszöb helyett elõtérbe helyezte a szivattyúval történõ vízpótlást, elektromos szivattyúval történõ vízpótlást jelentett volna: szivattyútelepeket létesítettek volna a szükséges helyeken.
Megértem a regionális képviselõ urak igényét, hogy minél elõbb vizet kell juttatni annak a térségnek, hisz' ez a víz életet jelent, és az ott tönkrement természet és kultúra mindenáron követelné a vízpótlást, ezért nagyon sürgetik ezeket a megoldásokat. Hadd hívjam fel azonban a figyelmet arra, hogy ez a fenékgát nem old meg mindent. Nem vagyok vízügyi szakember, de tájékozódásom szerint az elektromos szivattyúteleppel sokkal hatékonyabban és elõbb lehetne vízhez juttatni ezt a térséget. Nem is beszélve arról, hogy a fenékgát építése durván 800 millió, a bontás 1,2 milliárd forintba kerülne, ami összesen 2 milliárdot jelent, ugyanakkor az elektromos szivattyútelep létesítése - amely megfelelõ vízmennyiséget juttatna a szükséges helyekre - 4-500 millióból megoldható lenne.
Továbbmenve: ezek a szivattyúk a késõbbiekben máshol is felhasználhatók lennének. Amikor megoldódik a vízellátás, elõkerül a megfelelõ vízmennyiség a Dunából azokban a térségekben, ahol erre nagy szükség van, akkor ezeket a szivattyúkat fel lehetne használni öntözésre vagy más célra - tehát a felhasználhatóságuk biztosított. Ezen túlmenõen itt magyar gyártmányú szivattyúkról lenne szó, amiket a Ganz-gyár tudna csinálni, magyar munkaerõvel - és ez sem elhanyagolható körülmény.
Befejezésül azt szeretném még elmondani, hogy bár a különbözõ dokumentumokban mindenütt azt olvasom, hogy ez a hágai perünket nem befolyásolja, attól teljesen független, mert ez ideiglenes jellegû, mert egy ilyen gát szétbontható - bár szerintem az ideiglenességet itt meg lehet kérdõjelezni -, azonban véleményem szerint ez az egyértelmû nyilatkozat ma már erõsen vitatható. Több olyan jelzés érkezik, hogy bizony, meg kell vizsgálni, bizony, át kell nézni, hogy érinti-e, mégpedig kedvezõtlenül érinti-e a mi hágai bíróság elõtti perünk döntését. Erre is nagy figyelmet kellene fordítani.
Természetes, hogy a vízpótlás szükséges, természetes, hogy vízre van szüksége annak a térségnek, de vizsgáljuk meg, vajon miért nem is került szóba ez a szivattyús megoldás, vajon milyen lobbyk játszanak itt közre, vajon kinek az érdeke ennek a fenékgátnak a megépítése, és a vízügy miért áll egyértelmûen e mellé a megoldás mellé. Nem az én dolgom elvitatni, mindenesetre elgondolkodtató, és a tisztelt képviselõtársaimnak is gondolkodást javaslok ezzel kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)