DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy elõzetesen megjegyezzem azt, a Ház úgy döntött, hogy a részletes vita egyes pontjait összevonja és együttesen tárgyalja, ezért az egyes pontokhoz nyilván kicsit nehezebb hozzászólni. Az eddigi vitából is kiderült, hogy a hozzászólások általánosabbra sikerednek, mint ahogy az a Házszabály megalkotásakor célunk volt, de hát az ilyen döntéseknek vannak ilyen következményei, s akkor azt késõbb ne kérjük számon az egyes képviselõkön.
Az eddigi vita során a kormány és a kormánypárti képviselõk nemcsak szorosan a módosító indítványokról és a módosító indítványokhoz tartozó részekrõl beszéltek, hanem több egyéb kérdéskör is szóba került, ezért ezekrõl a kérdéskörökrõl a késõbbiekben nehéz nem beszélni.
Elhangzott egy olyan megfogalmazás is, amely azzal vádolt meg bennünket, hogy hozzászólásainkkal megpróbáljuk az idõt húzni, ami árthat a Szigetköznek. Nem hiszem, hogy az a hat elõre jelentkezett felszólaló - s a sorban én vagyok az utolsó -, akik legalább nyolc-kilenc nappal ezelõtt leadták jelentkezésüket, hogy a részletes vitában részt akarnak venni, azok akadályoznák meg azt, hogy a Szigetköz valamilyen módon vízpótlást nyerjen. Nem ez az egyórás vita az, ami erre alkalmatlan lenne. Azt gondolom, azért fizetnek bennünket, hogy ezt a kérdéskört megfelelõen és alaposan végigjárjuk, és ezek után hozzuk meg döntésünket. De ha a tisztelt kormánypárti képviselõk ezt az egy-két órát mégis meg akarják spórolni, akkor azt kérem, legyenek belátással és éljenek önmérséklettel, és ne szóljanak ennyi kétpercesben hozzá, hisz' volt olyan egy óra, amikor csak kétperces hozzászólásokat hallhattunk. Tehát ha gyorsítani akarják a vitát, annak ez a legmegfelelõbb módja; egyébként pedig hallgassák meg a hozzászólókat, mert akkor gyorsabban tudunk haladni.
(11.20)
Tehát mindezeket elõrebocsátva, mivel a sok elõttem elhangzó mondanivalót nem kívánom teljes mértékben megismételni, lerövidítve az eredetileg több mint egy héttel ezelõttre szánt mondandómat, azt kell mondjam, hogy az elsõ híres bõs-nagymarosi vita már több mint egy fél évtizede zajlott itt a parlament elõtt. Akkor én ezt otthon még a tévébõl néztem, és azt hiszem, igen sokak számára, az ország lakossága számára, sokunk számára nagyon emlékezetes vita volt, és mindig is visszacsengenek Szentágothai János vagy Király Zoltán felszólalásai. Az a bõs-nagymarosi vita egy nagyon kemény, egy nap alatt végighajtott vita volt. Az önök elõdpártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt külön frakcióülést hívott össze a vita elõtt. Az ország közvéleménye nem is volt tisztában azzal, hogy egy ilyen frakció létezik. Ez a frakcióülés arra volt hivatott, hogy biztosítsa a parlamentben a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselõinek a frakciófegyelmét és ezzel a bõs-nagymarosi szerzõdés megszavazását.
Részletes vitát tartunk, de mint elõzõleg mondtam, ha az egyik fél valamilyen módon nyilatkozik, akkor a másik oldalról is el kell mondanunk az érveket, tisztelt Baráth Etele, és az én nézetem szerint nem kellett volna a vitát összevonni, hanem a Házszabály-adta lehetõségekkel élve, az egyes pontokon kellett volna végigmenni a részletes vitában. Önök azonban nem így döntöttek, tehát ezt mi tiszteletben tartva megpróbálunk így beszélni. Lehet, hogy nem mindig sikerül, önöknek sem biztos, hogy mindig a legpontosabban sikerült, de hát már csak néhány perc van hátra, és utána megtörténhet a részletes vita lezárása, amennyiben újabb kétpercesek nem történnek.
Nos, abban a vitában még sikerült keresztülverni ennek az õrült ötletnek a megszavazását, azonban késõbb sikerült ezt az 1990-ben megválasztott új parlamentnek módosítani és felmondani azt a szerzõdést.
Konkrétan beszélnék arról a módosító indítványról, amit az 5. pont alatt Deutsch Tamás képviselõtársam nyújtott be. Ez arról szól, hogy a Szigetköz vízpótlását a fenékküszöb vagy keresztgát megépítése nélkül szükséges megoldni, ennek az érvrendszerérõl szeretnék néhány szót mondani, kifejezetten a hágai bírósággal kapcsolatban.
A '77-es szerzõdésben benne van a fenékküszöb vagy keresztgát felépítése is, ami most megtörténik, és egy kicsit azt gondolom, hogy fura az a helyzet, amiben a Magyar Köztársaság a hágai bíróság elõtt állni fog. Bár az az emlékeztetõ, amit megkaptunk a tegnapi nap, kétféleképpen is beszél errõl. "A megállapodás ideiglenes jellegû lesz - idézek a szlovák tervezetbõl -, a felek fennálló jogait és kötelezettségeit, valamint a hágai nemzetközi bíróság elõtti pozícióit nem prejudikálja", amit a magyar tervezet így fogalmaz: "A megállapodás kizárólag az ideiglenes kárenyhítést szolgálja, a két fél pozícióját a hágai nemzetközi bíróság elõtt nem érintheti."
Én azt gondolom, sajnos ez nem így van. Ez lehet egy óhaj, hogy nem érinti a mi pozíciónkat a keresztgát vagy fenékküszöb megépítése, sajnos érinti. Azért érinti a pozíciónkat, mert míg a csehszlovák fél vagy késõbb a szlovák fél elég következetesen mindig az egész létesítmény teljes megépítése mellett érvelt, és a hágai bíróság elõtt is valószínûleg ezt fogja képviselni, addig a magyar viselkedés ebben a kérdésben meglehetõsen változó volt. '77-ben aláírjuk a szerzõdést, késõbb a parlament ezt ismét megerõsíti, majd a kormány felfüggeszti az építkezéseket, ezek után felmondjuk a szerzõdést a parlament által, illetve a kormány a parlament megerõsítésében, majd most újból egyes létesítmények üzemeltetését hagyná jóvá a parlament. Ilyen a keresztgát és a dunakiliti tározó ezzel összefüggésben indított mûködése.
Tehát úgy érzem, hogy ezzel lényegesen romlanak pozícióink a hágai nemzetközi bíróság elõtt. Valamint hiába döntene a hágai nemzetközi bíróság a késõbbiek folyamán arról, hogy az Öreg-Duna medrébe több vizet kell engedni és a hajózást ezen az alternatív útvonalon is biztosítani, amennyiben ott van a keresztgát, fenékküszöb, az nyilván ezt a hajózást kissé gátolni fogja. Ez nem ideiglenes létesítmény. Azt kell mondanom, nem ideiglenes létesítmény. Salamon László már utalt rá. Mi egy picit tartunk attól, amikor önök ideiglenességrõl beszélnek. Évtizedeken keresztül magyarázták nekünk, hogy a szovjet csapatok ideglenesen tartózkodnak az országban. A keresztgátat sem szeretnénk, ha ideiglenesen megépítenék, mert hosszú ideig lesz hivatva ott lenni.
A keresztgát elbontásáról szintén már többen beszéltek, hogy szlovák engedély szükséges, ezért támogatjuk Salamon képviselõ úrnak azt a módosító indítványában megfogalmazott célt, hogy a szerzõdés úgy köttessék meg a szlovák féllel, hogy amennyiben a magyar kormány az ideiglenességet tényleg komolyan gondolja, akkor egyoldalúan is képes legyen a keresztgát, illetve a fenékküszöb elbontására, és ehhez ne legyen szükséges beszerezni a szlovák fél engedélyét.
Elõttem többen beszéltek már felsõ politikai indokokról a keresztgát építése kapcsán. Ezek a felsõ politikai indokok úgy érzem, hogy többek között épp a szlovák-magyar alapszerzõdés ügye, ahol valószínûleg a szlovák kormány megfelelõ szorgalmazására próbáljuk ezt a keresztgátat megépíteni, amely az õ politikai igényeiket teljesítené. Azt gondolom, hogy amit a kormány csinál, az a nemzeti érdekek feladása a fenékküszöb esetén, s ebben egyszer álljt kell mondani. Ebben egyszer álljt kell mondani akkor is, ha tudjuk, önök megtehetik, mert önök a kormánytöbbség, s a kormánytöbbség természetes tulajdonsága az, hogy többen vannak, jóval többen vannak, mint mi az ellenzékben, és önök ezt meg fogják szavazni, efelõl nincsenek kétségeink. De azt gondolom, hogy nem szabad tudomásul vennünk azt, nem szabad elhinnünk azt, hogy ennek a megépítésével - úgy, ahogy a '77-es szerzõdés is tette - nekünk ennek minden következményét vállalnunk kell. A magyar ellenzéknek azt hiszem, jeleznie kell a szlovák félnek, a szlovák kormánynak is, hogy a mi ellenvetésünkre készül ez a fenékküszöb, és mi nem ismerjük el ennek a fenékküszöbnek a felépítését. Minden erre vonatkozó szándéknak ellent kívánunk állni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.l)