ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Kedves Képviselõtársaim! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Az õrzõ és védõ kft.-k az elmúlt években hazánkban gomba módra elszaporodtak. Míg az 1990-es évek elején harminc-negyven személyi és vagyonvédõ cég volt ismert hazánkban, napjainkban - tudomásom szerint - ezer-ezerötszáz között van a számuk. Csak összehasonlításul: úgy tudom, hogy Ausztriában az õrzõ-védõ cégek száma százhatvan-százhetven körül van, s Németországban számuk nem éri el a négyszázat.
Természetesen tudom, hogy az elszaporodást elõsegítette, hogy az õrzõ-védõ kft.-knek csak vállalkozói engedélyt és csak cégbírósági bejegyzést kellett szerezni, s csak az után, hogy 1994. április 20-án megjelent a rendõrségi törvény, amely 1. §-ának h) pontjában egy rövid mondatban úgy rendelkezik, hogy a rendõrség engedélyezi és felügyeli a személyi és a vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet, ez után kellett csak rendõrségi engedélyt is beszerezni.
Mi történt ezután? Sok az eszkimó és kevés a fóka. Ha nincs munka, akkor munkát kell találni. Elég egy somogyi kisközségben elhíresztelni azt, hogy egy állampolgár szerencsés volt, talált 25 millió forintot. Egy kis faluban az ilyen hír természetesen gyorsan terjed, mindenki tud róla, s pár nap múlva megjelennek a magukat õrzõ-védõ kft.-hez tartozónak valló urak, felajánlják a személyi védelmet neki és családjának óránként ezer forintért. Szegény állampolgár kapálózik és mondja, hogy egy fillért se talált... (Az elnök kikapcsolja a képviselõ mikrofonját. A képviselõ hangosítás nélkül folytatja.).., de az urak természetesen nem hiszik el, és azt mondják, nem baj, azért megvédik õt és családját. (Derültség a bal oldalon.)