DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Ház! Kétségtelen, hogy korántsem beszélhetünk arról, hogy a privatizációt érintõ jogi környezet különbözõ szabályai homogének lennének és ezek egységes egészet alkotnának. Természetesen ennek az eredõi különbözõ jellegûek és az elmúlt idõszak - a közelmúlt, a távolabbi múlt - gyakorlati példái is nagyon jól mutatják, hogy sokszor milyen ellentmondásos szabályozás érvényesül ezen a területen és ebbõl milyen problémák származnak. Ön ezt bizonyára nagyon jól ismeri, képviselõ úr és ez motiválhatta kérdését.
A villamosenergia-ipari társaságok privatizációja sem tartozik a jogilag egyszerû feladatok közé, nem beszélve a gazdasági összefüggésekrõl, amelyekrõl nekem nem tisztem véleményt formálni az interpellációja kapcsán. A kormány - ahogy ezt ön is említette - az 1992-ben elfogadásra került és hatályban lévõ törvény alapján járt el, aminek ezt a részét, tehát azt, hogy a tartós állami tulajdon körét kormányrendeleti úton lehessen változtatni, mozgatni, az akkori ellenzék elég hevesen ostromolta. Emlékszik képviselõ úr arra, hogy milyen viták kísérték ezt a hatályos szabályozást.
Az is kétségtelen, hogy a kormány 1994. november 11-én beterjesztette a Ház elé az új privatizációs törvényt, amely már az Országgyûlés kompetenciájává emeli a tartós állami vagyon körének változtatását és abban az állami tulajdon mértékének meghatározását.
Tehát az ön felvetésére azt tudom válaszolni, hogy a kormány a hatályos jogszabály alapján járt el, és ha nem teszi meg ezt a lépést, könnyen lehet, hogy tisztelt képviselõ úr azért interpellál az ipari vagy a pénzügyminiszterhez, hogy a kormány miért lassítja a privatizációt, miért nem tesz olyan elõkészítõ lépéseket, amelyek a kormányprogramban megjelölt privatizációs folyamat gyorsítását kívánják támogatni. Ez az a motívum és ez az az érdek, ami a kormányt arra kényszerítette, hogy az általa már beterjesztett, egyébként nyilvánvalóan ennél fogva nem hatályos törvényjavaslattal ellenkezõ megoldásként a hatályos jogi megoldást alkalmazza. Ennek üzenete számomra korántsem az, ahogyan ezt ön formulázta. Így azt tudom válaszolni kérdésére, hogy nem is állt szándékomban a kormányt figyelmeztetni a kettõ közötti esetleges konfliktusra, hiszen az üzenet éppen az, hogy a kormány szeretné tovább gyorsítani és elõkészíteni a privatizációs folyamatokat.
(15.50)
Utolsó kérdése kapcsán: nyilvánvalóan lehetnek anomáliák a beterjesztett törvényjavaslat, annak melléklete és esetleg a kormányrendelet szövege, melléklete között, de ebben az esetben én annak a klasszikus jogelvnek az érvényesülésében bízom, amelyet úgy formuláztak a rómaiak, hogy "lex posterior derogat legi priori" - tehát a hatályban késõbbiekben érvényesülõ törvény lerontja a korábbit. A módosító indítványokkal a privatizációs törvény tárgyalásánál egy teljesebb összhangot lehet kialakítani.
Ez az álláspontom, képviselõ úr. Kérem, értse meg érveimet, és fogadja el. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)