KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! A magyar jogrendszerben - egyébként nagyon helyesen - a belügyminiszter konkrét, egyedi ügyekben nem rendelkezik utasítási jogkörrel, ebbõl aztán az következik, hogy a szeptember 27-i válaszomban nem mondhattam azt, hogy utasítani fogom bármire is a Fõvárosi Önkormányzatot - megnéztem az akkori beszélgetésünket, valóban nem mondtam ilyet -, következésképpen nem adhattam utasítást a Kassák Lajos utca 78. szám alatti lakóépület bérlõinek lakásmegoldására sem a Fõvárosi Közgyûlés számára, hanem tájékoztathattam az Országgyûlést mindarról, amit a Fõvárosi Közgyûlés ebben az ügyben számomra tájékoztatásként eljuttatott, nevezetesen arról, hogyan kívánja a jövõben megoldani az átmeneti lakásokban élõk lakáshelyzetét.
Ahogy azt szeptember 27-én is elmondtam, nyilvánvaló volt, hogy a megoldás hosszabb idõt vesz igénybe, hiszen a Fõvárosnak nemcsak a kérdéses XIII. kerületi épületben lakók elhelyezésérõl kell gondoskodnia, hanem több száz család vár elhelyezésre. A Fõváros a valós helyzetnek megfelelõen tájékoztatott engem annak idején arról, hogy az elhelyezéseket csak folyamatosan és a megüresedõ lakások függvényében tudják teljesíteni. Ugyanakkor a Fõváros - érezve a különbözõ épületek lakói helyzetének tarthatatlanságát - 1994 májusi közgyûlésén kötelezte a lakásosztályt, hogy az készítsen felmérést a helyzetrõl. Ennek a felmérésnek lett az eredménye a FIMÜV feladatainak felülvizsgálata és a lakások bérlõinek elhelyezésérõl való döntés. A végrehajtást a Belügyminisztérium figyelemmel kíséri.
Tudjuk, hogy az elmúlt idõszakban mintegy hatvan lakás felajánlására került sor - ennyi esetben sikerült végleges megoldást találni -, ugyanakkor azt is tudjuk sajnos, hogy a lakbérmértékeket a Fõvárosi Közgyûlés nem vizsgálta felül.
(16.20)
Ugyanakkor azonban az is tény, hogy a lakbérmértékek felülvizsgálata kizárólag fõvárosi rendeletben történhet, errõl tehát kizárólag a Fõvárosi Közgyûlésnek van lehetõsége és joga döntést hozni.
Azt is érzékelem ugyanakkor, hogy az intézkedések dacára nagyfokú bizonytalanság alakult ki a lakók körében. Azt is gondolom, hogy nem indokolható minden évben újra és újra szerzõdésekkel újabb és újabb, egyre magasabb lakbérmértékeket megállapítani. Ezért kezdeményeztem újra a Fõvárosi Önkormányzatnál, hogy addig is, amíg a végleges lakásjuttatásokra nem kerül sor, vizsgálják meg a bentlakókkal kötött korábbi szerzõdéseket. Ennek során olyan szerzõdéseket kössenek, amelyekben elfogadható és indokolható lakbérek kerülnek megállapításra. Emellett természetesen folytatni kell az elhelyezéseket, a bérlõket errõl épületenként folyamatosan tájékoztatni kell.
Én bízom abban, hogy a fõváros vezetése és a közgyûlés a javaslatokat elfogadja, és ennek megfelelõen dönt az ilyen lakóépületben élõ családok sorsáról. Képviselõ úrnak át fogom adni annak a levélnek a másolatát, amelyet e tárgyban mintegy tíz nappal ezelõtt Demszky Gábor fõpolgármester úr részére küldtem. Valóban remélem, hogy a fõváros tesz annak érdekében, hogy legalább a bizonytalanság megszûnjön, miközben az is tény egyébként, hogy dacára annak, hogy határozott idõre kötik a szerzõdéseket, a még el nem helyezettek esetében ezeket a szerzõdéseket meghosszabbítják. Az utcára kerülés veszélye tehát senkit nem fenyeget, a bizonytalanságot pedig valamilyen módon valóban oldani kell. Köszönöm a figyelmet, kérem válaszom elfogadását. (Taps.)