DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Röviden szeretném figyelmüket igénybe venni.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy utolsó munkanapomon miniszterként elköszönjek a tisztelt Országgyûléstõl. Az elmúlt több mint hét hónap alatt a kormány gazdaságpolitikai munkáját és benne a pénzügyminiszter tevékenységét fájdalmasan kevés eredmény és annál több kritika övezte. Nap mint nap meg kellett küzdeni bizalmatlansággal, meg nem értéssel. Munkámat terméketlen viták, meg nem értés, idõnként rossz kompromisszumok hátráltatták. Gyakorta kerültem éles gazdaságpolitikai viták centrumába, és idõnként durva demoralizáló személyes támadások is értek.
Mindezek együttesen vezettek ahhoz a végsõ elhatározáshoz, hogy levonjam a következtetéseket. Természetesen lemondásom önmagában nem oldja meg a magyar gazdaság súlyos gondjait és nem kíméli meg a tisztelt Házat, a kormányt és minden szereplõt, aki alakítja a magyar gazdaság sorsát a jövõbeni gazdaságpolitikai vitáktól sem. Van azonban egy pozitív üzenete is. Esélyt teremt arra, hogy a kormányfõ, a kormány és a parlament nagyobb bizalmát élvezõ új pénzügyminiszter eredményesen lássa el munkáját. Ez pedig nem személyes cél, ez mindannyiunk érdeke.
Szeretném az alkalmat megragadni, és õszinte köszönetet mondani azon képviselõtársaimnak, akik ebben a nehéz periódusban is támogatták munkámat.
Köszönöm azoknak a jószándékú kritikáját is, akik javító szándékkal bírálták tevékenységemet. Megértéssel fordulok azokhoz, akik súlyosan támadták tevékenységemet vagy személyemet, hiszen ezzel is hozzájárultak ahhoz, hogy a végsõ következtetést határozottan tudjam levonni.
Szeretném az alkalmat megragadni, hogy szívbõl gratuláljak utódomnak, kívánjak neki az enyémnél sokkal több eredményt, és egyben kérjem önöket, támogassák munkáját, hiszen itt nem a kormány, nem a pénzügyminiszter, hanem az ország jövõjérõl van szó. Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó nagy taps.)