KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1980-as évek második felétõl felerõsödõ nemzetközi migrációs folyamatok nemcsak Európa gazdaságilag fejlett országai számára jelentenek egyre komolyabb kihívást, hanem hazánk számára is. A kelet-európai, illetve az afroázsiai országokból a jobb megélhetés reményében a nyugat-európai országokba bevándorolni kívánók tranzitországává és egyre növekvõ mértékben célországává vált a Magyar Köztársaság.
A hõn áhított úticélt ezen országok megszigorított befogadási politikája és idegenrendészeti gyakorlata miatt, az elõírt beutazási feltételek hiányában, nagyon sokan illegálisan próbálják elérni. Jelentõsen elszaporodtak a tiltott határátlépések, egyre aktívabbá és szervezettebbé vált az embercsempész- tevékenység.
(17.30)
Az illegális migráció egyik legjelentõsebb kelet-nyugati irányú útvonala Romániából, illetve Ukrajnából Magyarországon át vezet Ausztriába és a távolabbi nyugat-európai országok felé. Ausztria már hosszú ideje szorgalmazta, hogy magas szintû nemzetközi szerzõdésben szabályozzuk a közös államhatárt jogellenesen átlépõ személyek kölcsönös visszavételi kötelezettségét.
Az illegális migrációval foglalkozó, 1991-ben Berlinben, majd 1993-ban Budapesten megtartott európai miniszteri konferenciákon elfogadott ajánlások is elõirányozták az ezeken részt vevõ államok közötti két-, esetleg többoldalú toloncegyezmények létrehozását. Ezen egyezmények alapvetõ rendeltetése az, hogy az illegális migránsok tartózkodása ne váljon idült társadalmi problémává, illetve hogy a külföldiek mielõbb visszajussanak származási országukba.
A kormány, a kérdéskört megvizsgálva, mindenekelõtt hazánk érdekeire, az alkotmányban foglaltakra, belsõ jogi szabályozásunkra, valamint a hatályos nemzetközi szerzõdéseinkbõl eredõ kötelezettségeinkre figyelemmel alakította ki a toloncegyezmények létrehozására irányuló stratégiáját és taktikáját. Alapvetõ elvként az nyert megfogalmazást, hogy a Magyar Köztársaság nem válhat a részint keleti és déli irányból beáramló, részint a nyugati és északi szomszédaink, illetve a velünk nem közvetlenül szomszédos államok által visszaadott illegális bevándorlók gyûjtõhelyévé, ilyen tekintetben puffer szerepet pedig még átmenetileg sem vállalhatunk. Ugyanakkor határozott álláspontunk, hogy a toloncegyezmények nem szolgálhatnak alapul és eszközül migránsoknak a származási országukba történõ tömeges visszaszállításához.
A kormány tehát nem vállalhat szerzõdéses kötelezettséget az illegális határátlépõk más országoktól való átvételére, amíg nem biztosított az ilyen külföldiek keleti szomszédainknak történõ továbbadása. Az egyes kétoldalú szerzõdések létrehozásának, megerõsítésének és hatálybalépésének sorrendje is ennek megfelelõen került kialakításra.
Idáig kilenc állam kormányával került aláírásra kétoldalú toloncegyezmény. A Romániával megkötött ilyen egyezmény '94. október 30-án, az Ukrajnával megkötött pedig '94. június 5-én - kölcsönös megerõsítésüket követõen - hatályba lépett.
A most önök elõtt lévõ, megerõsítésre váró toloncegyezmények személyi hatálya - az imént említett román és ukrán egyezményhez hasonlóan - a saját állampolgárok és az állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezõ, harmadik állambeli külföldiek formalitások nélküli visszavételére, harmadik államnak a közös államhatárt jogellenesen átlépõ polgára visszavételére, valamint harmadik állam jogellenesen tartózkodó állampolgárának hatósági kísérettel történõ átszállítására terjed ki. A Svájci Szövetségi Tanáccsal aláírt egyezmény a személyi hatályt tekintve annyiban tér el ettõl, hogy - közös államhatár nem lévén - nem tartalmazza harmadik államok államhatárt jogellenesen átlépõ polgárainak visszavételét.
A most megerõsítésre beterjesztett egyezményeken kívül, a kormány felhatalmazása alapján, a Cseh Köztársaság kormányával létrehozott toloncegyezményünket az elmúlt év november 2-án, a Lengyel Köztársaság kormányával létrehozottat november 25-én írtam alá, a Francia Köztársaság kormányával megkötésre kerülõ azonos tárgyú egyezményünk szakértõi elõkészítése pedig folyamatban van.
Tisztelt Országgyûlés! A napirenden lévõ egyezmények megerõsítése és hatálybalépése összhangban áll hazánk érdekeivel. Ezáltal a Magyar Köztársaság is jelentõs lépést tesz annak érdekében, hogy kialakuljon az Európa jelentõs részét lefedõ kétoldalú toloncegyezmények mûködõ láncolata.
A kormány nevében kérem a megerõsítésre beterjesztett egyezményekre vonatkozó határozati javaslatok elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)