POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én megszívlelem elnök asszony szavait. Azt gondolom, ahol most ülünk, az a magyar politika legfontosabb színtere. Ha valami közérdeklõdésre tart számot, akkor joggal várhatjuk el, hogy azt ebben a Házban megbeszéljük, megvitassuk, akár napirend elõtt hozzászólva.
Közel egy hete, hogy a Horn-kormány új pénzügyminisztere, Bokros Lajos úr - akit én is üdvözlök - letette elõttünk a hivatali esküt. Ez a tény - és az, hogy miniszter úr egyúttal közzétette nevezetes 25 pontját - késztet minket arra, hogy szót kérjünk napirend elõtt. S ez a kérdés valóban az ingatlanadó.
Azt nem kívánjuk megvitatni - mert nincs rá idõ -, hogy érvényes-e még a kormányprogram, van-e Békesi-program Békesi nélkül, illetve miért nincs, ha van; erre a szociál-liberális kormány frakciói nyilván kiválóbbnál kiválóbb magyarázatokat fognak adni.
Egyetlenegy dolgot kívánok aláhúzni: élesen elítéljük azt, hogy a kormány ötletszerûen, átgondolatlanul, elõször a vagyonadó, most pedig az ingatlanadó ötletével, annak bevezetésével fenyegetõzik. Megítélésünk szerint a vagyonadó sem és most az ingatlanadó sem lehet alap a költségvetés semmilyen problémájának a megoldására. Aki ma az országban ingatlanadót akar bevezetni, az nem ismeri a mai magyar ingatlanhelyzetet, az ingatlantulajdonosok jövedelmi helyzetét, teherbíró képességét. Nem vitatjuk, hogy egy szûk réteg létezik ebben az országban, amelynek nem lehet probléma ennek az új adónemnek a kifizetése, meggyõzõdésünk szerint azonban a döntõ többség erre képtelen.
(15.30)
Magyarországon az elmúlt negyven év lakáspolitikájának eredményeképpen az ingatlanérték és az ingatlanban lakó tulajdonosok jövedelmi helyzete elszakadt egymástól. Ez a fõvárosban és a falvakban egyaránt érvényes. Amikor kistelepüléseken kalákában, rendkívül sok egyéni erõfeszítéssel aránylag nagy ingatlanértékû épületet húztak fel, ez nem jelenti azt, hogy ezeknek a vagyoni helyzete alkalmas arra, hogy kifizessék a tervezett adó mértékét. Ezért ma véleményünk szerint az ingatlanadó bevezetése szociálisan rendkívül igazságtalan. Az elõzõ szocialista kormányok lakáspolitikája miatt ma a magyar lakásvagyon közel felében óriási összegû az elmaradt felújítás. Ez 1989-ben is jóval meghaladta a százmilliárd forintot. Ezért voltak kénytelenek eladni az önkormányzatok az önkormányzati tulajdonú lakásokat, hiszen nem tudták azokat felújítani, nem tudták az értéküket megõrizni. Ez ma az új tulajdonosokra hárul. Irreális ezektõl az új tulajdonosoktól elvárni, hogy most még az állam által korábban elmulasztott felújítás mellett ingatlanadót is fizessenek.
Ha belegondolunk, hogy elõször 1945 után az állam államosít, majd nem tudja, vagy nem újítja fel az általa elvett lakásokat, ezek negyven év alatt tönkremennek, ezért most eladja õket, majd miután eladta, adót vet ki rájuk. Azt hiszem, hogy erre mondja a viccben az Amerikából hazatért hazánkfia, hogy "ügyes".
Ma Magyarországon az ingatlan-nyilvántartás nem tükrözi a valós helyzetet. Nem tükrözi az ingatlanhelyzetet sem. Ennek csak részben oka ezen intézmények pénzhiánya. Ma az alapvetõ ok a kárpótlási folyamat óriási mennyiségû átírási terhe. Ezért az adókivetésének a technikai alapjai sem biztosítottak.
Élesen elítéljük az ingatlanadó tervét. Arra kérjük a kormányt és az új pénzügyminiszter urat is, hogy fontolja meg és vonja vissza az erre vonatkozó, nyilvánosság elõtt tett kijelentéseit.
Valamennyien ismerjük - akik errõl nyilatkozunk - az ön cikkét a Magyar Hírlapban, ismerjük a kétmillió forintos luxushatárra vonatkozó elképzelését. Gondoljunk bele, hogy hány lakás van ma, mondjuk ebben a városban, kétmillió forint alatt. Remélem, hogy Isépy Tamás képviselõtársam ötlete a füstadóról nem ad újabb ötletet a kormánynak, hogy a füstadót immár környezetvédelmi adónak elnevezve megfontolják. Kérem, hogy a kormány kezelje ezt valóban súlyának megfelelõen, és szociális szempontokat is figyelembe véve, vonja vissza az erre vonatkozó kijelentéseit. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)