DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Cogito ergo sum - gondolkodom, tehát vagyok. Ez a descartes-i mondás lényegre törõen és kifinomult eleganciával fogalmazta meg az ember egyik leglényegesebb tulajdonságát, amelyet egyesek Istentõl, mások a természettõl származtatnak. Azt tudniillik, hogy az ember a szellem erejével képes arra, hogy gondolati úton - a világ tapasztalati tényeit megvizsgálván - újat tudjon alkotni. Az alkotás nagyszerûsége, az új létrehozásának lehetõsége, az ember teremtõképessége az, amely immár évezredek óta formálja az emberiség történelmét.
Az ember a szellem erõforrásainak felhasználásával õsidõktõl kezdve képes arra, hogy uralma alá hajtsa a természetet. Az emberiség történelmét úgy is tanulmányozhatjuk, mint a mûszaki fejlõdés folyamatát. Fõként a polgári társadalmak megjelenése óta egyre nagyobb szükségként jelentkezett az úgynevezett szellemi tulajdon jogának elismertetése, modern szóhasználattal élve a szerzõi- és az iparjogvédelmi jogintézmények kialakításának, majd továbbfejlesztésének igénye.
Nem vitás, hogy ez az igény társadalmilag indokolt volt - hisz ki vitatná el a feltalálónak azt a jogát, hogy hosszú és keserves feltalálói munkája gyümölcsét élvezhesse. S ahogy a tárgyiasult tulajdon tekintetében társadalmilag elítélendõ, ha valaki más tulajdonát jogosulatlanul használja, ugyan miért ne lenne elítélendõ az, ha valaki másnak a szellemi tulajdonát használja jogosulatlanul? Ezért a polgári társadalmak már kezdettõl fogva felismerték, hogy a szellemi tulajdon különbözõ formáival védett szellemi alkotások - s ezek közé tartoznak a mûszaki alkotások is - jelentõsége meghatározó az adott társadalom fejlõdése szempontjából.
Az iparjogvédelem a piacgazdaságokban különleges szerepet tölt be a piacok megszerzése és megtartása terén, ugyanis az adott szellemi termékkel rendelkezõ jogosult az áru elõállítása és értékesítése során kizárólagos joggal rendelkezik, így a konkurenciamentes állapot kihasználásával - figyelemmel a kereslet viszonyaira is - egyoldalúan szabályozhatja az árakat, új piacokat hódíthat meg és tevékenysége jövedelmezõségét nagymértékben fokozhatja. A szabadalmi és egyéb iparjogvédelmi eszközök ugyanakkor nemzetközileg kialakult jogi keretet nyújthatnak a technológiai transzferhez, s egy-egy piaci sikert ígérõ találmány köré közös vállalkozás, nemzetközi együttmûködés szervezhetõ. Az iparjogvédelem biztosítja a kutatásfejlesztés anyagi terheinek vállalását is azáltal, hogy eredmény esetén a kizárólagos jogosultságok lehetõvé teszik a befektetés megtérülését.
Tisztelt Képviselõtársaim! Különösebb kockázat nélkül ki merem mondani, hogy az iparjogvédelem területén mindig is érvényesült a nemzetközi közösség joggyakorlatának figyelembevétele, a nemzetközi szerzõdések jogalakító hatása, és ez már a múlt század óta megfigyelhetõ a magyar jogalkotásban is.
Nem kívánom megismételni a miniszteri expozéban elhangzott történeti áttekintést, de azért ki szeretném emelni, hogy a jelen javaslatok kidolgozása valójában 1991. december 16-án vette kezdetét, amikor Antall József miniszterelnök úr Brüsszelben aláírta az Európai Közösségek és Magyarország közötti társulási szerzõdést. Ez a szerzõdés, mely reményeink szerint végleg eldöntötte az egykori kompország hovatartozását, kiterjed a szellemi tulajdonra is, és így természetszerûen az iparjogvédelemre is. A magyar jogalkotás európai elismertségét jelentette, hogy a szerzõdés a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok oltalma fejlesztésének folytatását írta elõ, nem pedig megteremtését, ily módon hangsúlyozván, hogy Magyarország jelentõs eredményeket tud felmutatni a szellemi tulajdon védelme terén.
Az egyezmény aláírását követõen született meg az a kormányhatározat, amely részletesen elõírta a jogalkotási feladatokat. Ezek a jogalkotási feladatok tartalmazták, hogy a kormánynak be kell terjeszteni törvényjavaslatot a szabadalmi jog átfogó újraszabályozásáról, valamint a szabadalmi ügyvivõk jogállásának rendezésérõl. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy - a korábbi kormányzat elhatározásának megfelelõen - az új kormány is szívügyének tekintette ezen törvényjavaslatok elkészítését, és beterjesztette az Országgyûlés elé.
Összességében mindkét javaslatról elmondható, hogy megfelel a vele szemben támasztható elvárásoknak, sõt az Országgyûlés elé T/486. számon benyújtott törvényjavaslat számos elõremutató és igen korszerû megoldást tartalmaz.
Tisztelt Ház! A százéves múltra visszatekintõ magyar szabadalmi jogalkotástól soha nem volt idegen a nemzetközi jogintézmények kellõ kritika utáni átvétele és azoknak a magyar sajátosságokhoz való igazítása. A jelenlegi javaslat legfõbb pozitívumaként kell említeni, hogy lényeges lépést tesz a sokak által hangoztatott, Európába vezetõ úton. Ez az út ugyanis nagymértékben nem a csatlakozás politikai jelszavainak hangoztatásából áll, hanem fõként a közösségi jogi normák átvételét jelenti, és ezt nevezzük mi idegen szóval - amely a magyar köztudatban lassanként elfoglalja az õt megilletõ helyét - jogharmonizációnak.
A magyar szabadalmi jog korszerûsítése szerencsés módon egybeesik a közösséghez történõ csatlakozás feltételeinek megteremtésével. Így a jogalkotónak módja és lehetõsége volt a legkorszerûbb jogintézmények átvételére és beépítésére a javaslatba, és ezáltal a magyar jogrendbe.
Igen dicséretes és elismerésre méltó, hogy a javaslat számos elemet tartalmaz a közösségi szabadalomról szóló luxemburgi egyezmény megoldásaiból, annak ellenére, hogy ezt az egyezményt még nem ratifikálták a közösségi államok, tehát nem bír kötelezõ jogi erõvel. Azonban el lehet mondani, hogy bár nem lépett hatályba ez a luxemburgi egyezmény, jogi megoldásai mégis olyan elõremutató példát jelentenek, amit okvetlenül figyelembe kell venni nemcsak Magyarországnak, hanem a szomszédos országoknak is, és ezáltal lehetõvé válik, hogy a nemzetközi jogfejlõdés egyik elõremutató tendenciáját a magyar jogalkotás - figyelembe vévén a magyar jogrendszert - egy modern jogrendszerré tudja átformálni.
(16.50)
Hasonlóan dicsérõen kell megemlíteni azt, hogy a tervezet átveszi a biotechnológiai találmányokra, illetõleg a növényfajták oltalmára vonatkozó korszerû és modern jogi megoldásokat.
Örvendetes tényként kell megemlíteni, hogy a tervezet továbbra sem szakít a magyar szabadalmi jog bevált jogintézményeivel és az átfogó szabályozás nemcsak az anyagi jogi elõírásokat tartalmazza, hanem mintegy kódexszerûen, komplex módon tartalmazza az államigazgatási eljárási szabályokat, valamint a bírósági nem peres és peres eljárás különleges szabályait.
A munkáltató és a feltaláló jogviszonyának polgári jogi alapokon nyugvó finomított szabályozásával a jogalkotó ismételten megerõsíti, hogy a szabadalmi jog eredendõen polgári jogi alapokon nyugszik. És miután a javaslat jelentõsen szûkíti a hivatalos szabadalmi találmányok esetében a munkáltatónak a jogalanyisági körét, ezáltal tovább erõsíti azt a szabályt, hogy a szabadalom terén elsõsorban a polgári jogi jogszabályoknak kell érvényesülniök.
Nagyon részletesen és kimerítõen szól - szerencsére - a törvényjavaslat a személyhez fûzõdõ és a vagyoni jogokról is. Nem kívánom részletezni azokat a jogi megoldásokat, amelyekrõl nagyrészt a miniszteri expozéban már hallottunk. Azonban meg kell említenem két visszásságot. Egyikrõl érintõlegesen Mécs Imre képviselõtársam már szólt.
Nagyon dicséretes dolog, hogy a nemzetközi jogfejlõdést tanulmányozván átvesszük a nemzetközi jogéletben meghonosított jogintézményeket. Azonban nem szerencsés, hogyha ezeknek a magyar nyelvi közegbe történõ átültetése során olyan leiterjakabos fordításokat tartalmaz a törvényjavaslat és oly módon fogalmazza meg a törvényi tényállásoknak a szövegét, hogy az a magyar fül számára sértõ és nem helytálló, a javaslatnak a szövege nem egyezik meg a magyar nyelvtani szabályokkal.
Másik hiányosságként említhetném, hogy a javaslat a bitorlással és a szabadalom jogtalan elsajátításával kapcsolatos tényállásokat pontosan és precízen fogalmazza meg. Ez el is várható, hiszen minden jogállam széles körben biztosítja szabadalmas jogait a bitorlókkal szemben. Nagy hagyományokra tekint vissza e téren a magyar jogi szabályozás mind szervezeti, mind eljárásjogi feltételrendszerét figyelembe véve.
Viszont tudomásul kell vennünk, hogy a jelenlegi jogi viszonyok közepette a jogi elõírások sokszor írott malasztként hatnak. A hosszadalmas bírósági eljárások következtében a pernyertes valójában vesztes lesz, mert nincs mit végrehajtani és sok esetben nincs kin végrehajtani az ítéletet. A hagyományos eszköztár már nem képes arra, hogy a felgyorsult élettel lépést tartson, a rohamosan változó piaci viszonyok közepette az évekig tartó perek már csak utólagos és emiatt nagyon viszonylagos jogvédelmet tudnak biztosítani.
Hatályos jogszabályaink, mind a polgári törvénykönyv, mind a polgári perrendtartás tartalmaznak olyan szabályokat, amelyek elméletileg egy hatékonyabb jogvédelmet tennének lehetõvé, hisz az elõzetes bizonyításnak a lehetõsége, intézkedések foganatosítása a bíróság által, melyek közé tartozik a zár alá vétel is, elméletileg lehetõvé tenné, hogy a hosszadalmas perek megelõzése céljából a bíróság gyorsan és hatékonyan tudjon a jogosultnak jogvédelmet adni.
Sajnos, bíróságaink valamilyen oknál fogva ódzkodnak ezen jogintézmények gyakorlati alkalmazásától.
Jó lett volna, bár tudom, hogy a kormányzat a polgári perrendtartás átfogó felülvizsgálata során ezen jogintézményeket is górcsõ alá veszi, már ebben a törvényjavaslatban lehetõvé tenni, hogy a bíróságok jobban éljenek ezekkel a jogintézményekkel, s ezáltal hatékonyabb jogvédelmet tudjanak biztosítani a szabadalmak jogosultjainak.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Összességében elmondható, hogy ez a törvényjavaslat korszerû alapokon nyugszik, ezért az általános vitára bocsátását támogatja a Magyar Demokrata Fórum és természetesen bizonyos finomítások után a végszavazásnál is támogatni fogja, mert az a megítélésünk, hogy Magyarországnak nagyon nagy szüksége van arra, hogy ez a törvény minél gyorsabban élõ joganyaggá váljon. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)