DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony! Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedje meg, hogy egy személyes megjegyzést bocsássak elõre. Nagyon restellem, hogy errõl beszélek, de mint kutató éveken keresztül foglalkoztam a szabadalmak, találmányok kérdésével, az innovációval. Azért bocsátom elõre, hogy nem ismeretlen ez a terület, mert amikor nagy elismeréssel szólok errõl a törvényjavaslatról, akkor nem a tudatlanság beszél belõlem, hanem az, hogy ha szakértõnek nem is tekinthetem magam, de azért a témát viszonylag ismerem. Ennek tudatában kell megállapítanom, hogy ez a törvényjavaslat olyan, mint amilyennek egy szakszerû, nagyon jól elõkészített és nagyon jól megalapozott törvényjavaslatnak lennie kell. Ezt akkor is meg kell állapítanom, ha mint ellenzéki képviselõnek hivatásomhoz tartozik, hogy a hibákat keressem.
Megpróbálkoztam ezzel és elmondhatom, hogy eddig a törvényjavaslatok például a nyelvhelyesség és a nyelvtani szabályok betartása terén nem kényeztettek el minket. Most már vagy az én éberségem fáradt ki, vagy pedig tény az, hogy ebben a törvényjavaslatban helyesírási hibát nem fedeztem fel és nyelvhelyességi hibát sem találtam. Ez nagy-nagy örömöt jelent számomra, mert az talán elsõ lépés a jövõ felé, amikor ezeket a hibákat sikerül kiküszöbölni.
A másik ilyen, általános érvényû megjegyzés, hogy e törvényjavaslat indokolása olyan, mint amilyent egy törvényjavaslat megkíván. Egyébként ezen a szinten, tehát a törvényhozás szintjén az indoklás teljesen egyenrangú része magának a normaszövegnek, és az indoklásnak az lenne a feladata - ami jelen esetben sikeresen végre is hajtatik -, hogy tételesen támassza alá a normaszöveget. Sajnos, az eddigi több mint négy év során nagyon kevés olyan törvényjavaslattal találkoztam, amely ennyira precízen, szószaporítás nélkül, lényegre törõen indokolja meg a törvényjavaslat rendelkezéseit. Ezért feltétlenül elismerés illeti a jogszabály megalkotóit.
Azt hiszem, hogy - nem ismervén annyira közelrõl a helyzetet, mint Isépy Tamás igen tisztelt képviselõtársam - azt kell megállapítanom, hogy akik e törvényjavaslat megalkotásában részt vettek, nagyon szakszerû, nagyon alapos és rendkívül becsületes munkát végeztek, mert az indoklása világosan rámutat arra, amit az elõttem szólók már elmondtak, hogy ez a törvényjavaslat mennyire szorosan kapcsolódik az európai jogalkotásokhoz, mennyire beleillik azok gondolatmenetébe, tematikájába és célkitûzéseibe. Ez azért megnyugtató, mert ha ezen az úton fognak továbbhaladni, remény van arra, hogy abban a jogharmonizációs feladattömegben, amely elsõsorban az Igazságügyi Minisztériumra vár, sikeresen tudjuk majd azt a jogharmonizációt végrehajtani, ami egy óriási nagy feladat az ország törvényhozása és törvényelõkészítése elõtt.
Az elõttem szólók, Mécs Imre, Sepsey Tamás és Isépy Tamás igen tisztelt képviselõtársaim nagyon mélyen, sokoldalúan elemezték a törvényjavaslatot és kilõtték alólam a lovat - nem tudom, milyen kifejezést használjak -, ellõtték a poént. Tehát nem látom értelmét annak, hogy megismételjem részletesen mindazt, amit õk elmondtak. Néhány gondolatot azonban mégis kiemelnék.
Azért is nagyon szerencsés ez a törvényjavaslat, mert két fontos, minden nemzet törvényhozása számára alapvetõ követelménynek eleget tesz. Az egyik követelmény a hazai joghagyományok, a hazai jogfejlõdés folyamatosságát fenntartani. Nagyon fontos hivatkozások történtek arra, hogy Magyarország még a századforduló elõtt mennyire európai színvonalon vett részt a találmányok, illetve a szabadalmak jogi szabályozásában. Mint konzervatív képviselõ, nagyon szeretném, ha mindazok a képviselõtársaim, akik nem érzik magukat konzervatívnak, e gondolatnak legalábbis egy részét elismernék. Azt ugyanis, hogyha valami a múlt század végén történt, nem jelenti feltétlenül azt, hogy az elavult, rossz. Azt a nagyon becsületes, nagyon alapos jogalkotói munkát, ami Magyarországon a múlt század végén folyt, csak a legnagyobb tisztelet övezheti. Mindnyájunk számára egy cél lehet, hogy kövessük - persze nem tartalmában, hiszen nyilvánvalóan ma modern törvényeket kell hoznunk - annak a jogalkotói munkának a becsületes, mély munkálkodó szellemét, ami akkor uralkodott a magyar jogalkotásban és törvény-elõkészítésben. Ezegyszer - és ez nagyon tisztelendõ - e törvényjavaslat ezt a magyar jogalkotási múltat és ennek folyamatosságát igyekszik fenntartani és átvezetni a mába. A másik, ami legalább ennyire fontos, hogy az európai jog összességében megtalálja a helyét e jogszabályban és az ezen a területen elõttünk álló jogharmonizációs feladatot - mondhatnám - szinte tökéletesen végrehajtja.
Azonban meg kell mondani önöknek, hogy ha végignézik az 1890-es évek magyar jogalkotását, akkor abban az idõben minden törvényjavaslat ugyancsak figyelembe vette az európai jogalkotásokat. Gondoljunk például a polgári törvénykönyv soha meg nem valósult, de tervezett kodifikációjára, amelyben tételesen valamennyi európai ország jogrendszerébõl az analógiák végigvezetõdtek. Csak példaként mondom, hogy az egész kódex lett volna egy kötet, az indoklása öt kötetre terjedt.
(17.50)
Ez az indoklás a lényeget magába foglalja, de én egyáltalán nem lennék megsértõdve, ha a késõbbiekben a törvények indoklása még terjedelmesebb lenne, még tételesebben és még részletesebben tartalmazná az azonos területeknek külföldi jogokban történõ szabályozását.
Kifogás tárgyává tettek az elõttem szólók néhány kifejezést. Az egyik ilyen "a technika állása". Ez kicsit valóban mesterkéltnek tûnik, de nagyon nehéz lenne rá jobb kifejezést találni - én most hirtelen nem tudnék. Szerintem ez kifejezi, hogy ez a jelenlegi technikai ismeretanyag összessége. Önmagában ezt mint szakkifejezést nem tartanám azért annyira rossznak, mint egyesek mondották. Nem tudok jobbat, és nehezen is lehetne jobbat találni.
Két további észrevétel:
A nagy pozitívuma ennek a törvényjavaslatnak, hogy igyekeztek úgy megalkotni, hogy végrehajtási rendeletekre ne legyen szükség. Az expozéban is elhangzott, hogy ezt nem tökéletesen hajtották végre, hanem két vagy három, viszonylag szûk területen mégiscsak fognak végrehajtási rendeletek létrejönni. Nem fog a világ összedõlni, de azt hiszem, érdemesebb lett volna úgy megkonstruálni ezt a jogszabályt, hogy egyáltalán ne legyen szükség végrehajtási rendeletre. Talán ami a díjakat illeti, meg néhány ilyen nagyon gyorsan változó, technikai kérdést, ott még elképzelhetõnek tartom a végrehajtási rendeletet, de az igazság az, hogy egy valódi, jól sikerült jogszabályhoz végrehajtási rendeletre nincs szükség.
Marad egy olyan területe a törvényjavaslatnak, amelyik egy nagyon bonyolult terület, és amelyen én nagyon kétlem, hogy tökéletes megoldás egyáltalán található: ez a szolgálati és alkalmazotti találmányok kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy a korábbi magyar gyakorlatban nagy probléma volt, de meg kell önöknek mondanom, hogy nyugati országok gyakorlatában - annak idején, talán tíz-tizenöt éve amerikai szakirodalmat tanulmányoztam - legalább olyan nagy probléma a szolgálati - persze, ott ezt másképp hívják - és az alkalmazotti találmányok kérdése.
Nem vagyok meggyõzõdve róla, hogy ez egy tökéletes megoldás, de elfogadható megoldás. Én, hogy õszinte legyek, nem tudok erre jobbat - azzal együtt, hogy ennek a buktatóit és a különféle kijátszási lehetõségeit én is látom, meg nyilván önök is látják.
Összességében és befejezésképp: amikor a Független Kisgazdapárt konstruktív ellenzékiségét emlegeti, azt hiszem, erre most sikerül példát mutatnunk. Ha egy ennyire jól elõkészített, ennyire tárgyszerû, szakszerû törvényjavaslat kerül elénk, akkor örömmel üdvözöljük, mert ezáltal az ország, a jogrendszerünk egészséges irányba fejlõdik tovább. Tehát az ilyen kezdeményezéseket most is és a jövõben is támogatni fogjuk. Én csak arra biztatom a kormányt, hogy minél több hasonló színvonalú jogszabály kerüljön ide a parlament elé, és akkor azt hiszem, sokkal gyorsabban és határozottabban fogunk Európához csatlakozni, mert ezen az úton ez a jogszabály egy nagyon fontos elõrelépés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)