POZSGAI BALÁZS, az önkormányzati és rendészeti bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság március elsejei ülésén ismét napirendre tûzte Salamon László képviselõtársunk T/485. számon az 1993. évi LXXVIII. törvényhez benyújtott módosító javaslatát. Mint az ismeretes, az önkormányzati és rendészeti bizottság az 1995. február 15-ei ülésén olyan állásfoglalást hozott, hogy nem támogatja a beterjesztett törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Az újbóli napirendre kerülést az indokolta, hogy pártállástól függetlenül a képviselõk széles köre jelezte, hogy kívánatosnak tartja a lakások és helyiségek bérlése, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosítását. A képviselõ úr javaslata az alaptörvény 48. §-ának (2) bekezdését módosítja. A vételi jog írásos beadási határidejét a jelenleg hatályos 1995. március 31-gyel szemben 1995. november 30-ában kívánja megállapítani, valamint a törvényt egy új (2) bekezdéssel kívánja módosítani, amelynek értelmében a vételi jog jogosultja a vételi jogát az (1) bekezdésben elõírt határidõben menthetõ okból gyakorolni nem tudta, úgy az akadály elhárulását követõ 90 napon belül élhet vételi jogával. Ebben az esetben sem gyakorolható a vételi jog 2000. november 30-a után. Az e témakörben megismételt bizottsági ülésen érdekes, tartalmas vitában csaptak össze az indítvány támogatói és ellenzõi. A támogató és ellenõzõ vélemények csokrát kívánom most a tisztelt parlament elé terjeszteni.
A parlament joga eldönteni, hogy akar-e méltányosságot gyakorolni, akarja-e lehetõvé tenni, hogy a lakás megvásárlásában érdekelt emberek éljenek-e törvény adta jogukkal vagy a törvényi határidõhöz kötötten le kívánják zárni a vásárlási szándék írásos bejelentésének határidejét, nem támogatva az indítványt.
Az indítvány támogatói méltánylandónak tartották, hogy az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy egy éven belül lehet a bérlõknek vásárlási igényt benyújtani, hanem ésszerû határidõn belül. E határidõ-meghosszabbítással lehetõségük lesz vásárlási igényüket bejelenteni azoknak is, akik egy rövidebb határidõn belül nem képesek olyan gyors, de számukra nagy anyagi kihatással járó döntéshozatalra, amelyet a jogalkotó feltételez.
Nagyon sok olyan önkormányzati tulajdonú bérlakás van, aminek rendezetlenek a tulajdonjogi bejegyzései. Ez jellemzõ Budapestre, de az ország más városaira is. Ez is bizonytalanságban tartotta a bérlõket, de az is, hogy többen nem voltak tisztában azzal, hogy a vételi jog gyakorlásától el lehet állni, amennyiben az értékesítés feltételei számukra kedvezõtlenek.
Bizonytalanságban tartotta továbbá a vételi szándék bejelentõit az is, hogy az önkormányzatok jó része az eltelt idõszakban nem hozta meg a lakbérrendeletét.
A támogató érvek között az is elhangzott, hogy sok önkormányzat adós még az 1993. évi LXXVIII. törvénybõl eredõ rendeletének meghozatalával.
Megjegyezni kívánom, hogy az elõterjesztés 2. pontjaként beterjesztett módosításhoz, amely a vételi jogot, mint legvégsõ határidõt 2000. november 30- ig tartaná fent, a március elsejei bizottsági ülésen a képviselõk támogató véleményt nem fûztek.
A másik oldalról. Az elõterjesztést ellenzõ érvek elsõ csoportja arra vonatkozott, hogy nincs szükség a márciusi határidõ fél évvel való kiterjesztésére, mert a bérlõk tudatában vannak a határidõ lejártának, valamint annak, hogy a vételi jog bejelentése után öt évig gyakorolhatják ezt a jogukat vagy elállhatnak attól.
(18.30)
Fontosnak tartották, hogy az önkormányzatok bizonytalan tulajdoni helyzete lezáruljon, hogy az ezeken az ügyeken dolgozó apparátus felszabaduljon az ez irányú munkavégzés alól. Kiemelték, hogy egy valódi probléma van, ez pedig azoknak az ingatlanoknak az ügye, amelyekre az egyházak az 1991. évi XXXII. törvény alapján igényt nyújtottak be, és ezen házakban lakóknak a vételi lehetõsége jelenleg tisztázatlan. Ennek a kérdését azonban a beadott törvénymódosítás nem oldja meg. Az ellenzõk úgy tartották, hogy a lakók dilemmáját legfõképp az okozza, hogy a késõbbiek folyamán tudják-e fizetni részleteiket vagy tudnak-e elegedendõ pénzt fordítani a lakóingatlanjuk fenntartására.
A módosító javaslat 2000. november 30-áig való kiterjesztését elutasították azzal, hogy bizonytalan, méltánytalan helyzetbe hozza az önkormányzatokat.
Elhangzott ebben a kérdéskörben a vitában egy olyan megközelítés is, hogy az önkormányzatok sok problémás eset láttán önmaguk is változtatni képesek rendeletükön a határidõ március 31-ei módosításával kapcsolatban, mint ahogy erre is van példa.
Összességében: a bizottsági vita összesítése után 16 igennel, 6 ellenszavazattal és 1 tartózkodással a bizottság tagjai a törvénymódosítást általános vitára alkalmasnak találták, bízva abban, hogy e témakör napirendre tûzésével, annak a nyilvánosság elõtti megtárgyalásával döntéshelyzetbe hozzák a lakásbérlõket, azokat, akik még nem döntöttek vásárlási szándékukról. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)