DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat a nemzeti szabványosításról minden bizonnyal nem az a törvényjavaslat, amely a közvélemény érdeklõdésére is széles körben számíthatna. A tervezet - mondjuk ki - inkább a szûkebb értelemben vett szakmai köröket érinti és csak áttételesen, hosszabb távon fog kihatni a lakosság életkörülményeire.
A törvényjavaslat azonban ennek ellenére jelentõs lépés az európai integráció felé, melyet kellõképpen hangsúlyoznunk kell, hiszen általa lehetõvé válik, hogy a nemzetközi és európai szabványügyi szervezetek dokumentumait és az Európai Unió vonatkozó határozatait, az egyes európai országok szabályozási és mûködési tapasztalatait figyelembe vegyük, adaptáljuk. Ha jól belegondolunk, ezek a lépések biztosítják a magyar állampolgár számára, hogy olyan egyszerû eszközök, mint az import hajszárító vagy mosógép, a hazai elektromos hálózathoz biztonsággal és azonos méretben csatlakoztathatók és használhatók legyenek, vagy azt, hogy a magyar termékek - export esetében - olyan nemzetközi minõsítéssel láthatók el, melyet például a nyugat-európai vásárló bizalommal elfogad és használ.
A termelési folyamatok ma már régen átlépték az egyes országok nemzeti határait, és a nemzetközi kooperációk igénylik a nemzetközi és nemzeti szabványok, elõírások harmonizálását, egységesítését. Ezek a szempontok alapvetõek akkor, amikor egy modern piacgazdasághoz, nevezetesen az Európai Gazdasági Közösséghez kívánunk belátható idõn belül csatlakozni.
A tervezet így kiterjed a mûszaki gazdasági élet minden területére és a piac szereplõire, tehát a gyártókra, a felhasználókra, sõt a fogyasztókra is. Már az eddigi hozzászólásokból is megállapítható volt, hogy ebben, mármint a törvényi szabályozás szükségességében úgy az ellenzéki, mind a koalíciós pártok lényegében egyezõ álláspontot képviselnek; és azt hiszem, jól is van ez így.
A benyújtott törvényjavaslatot olyan szakmai egyetértés fogadta, mint annak idején a számvitelrõl szóló tervezetet, és a hozzászólókat elsõsorban a jobbító kritikai szándék vezette. A törvényjavaslat, mint tudjuk, új köztestületet hoz létre, a Magyar Szabványügyi Testületet, röviden MSZT-t, a korábbi Magyar Szabványügyi Hivatal, az MSZH helyett. A változás - amely nem csupán névváltozás - tehát azt jelenti, hogy az állam és a Nemzeti Szabványügyi Testület kapcsolatát magas szintû jogszabály, törvény rendezi, míg a nemzeti szabványok kidolgozása és jóváhagyása pedig a nemzeti szabványügyi szervezet, az MSZT belsõ eljárási szabályai szerint történik majd.
Ezzel a megoldással a szabványosítással kapcsolatos törvényi szabályozás tehát kétszintûvé válik, mely megfelel a nyugat-európai országok gyakorlatának. Más szóval tehát az állam kivonul errõl a területrõl, és a szabványosítással kapcsolatos tevékenységek szerepkörét egy önkormányzati jellegû testület veszi át.
Természetesen garanciális lehetõség is van a tervezetben, hiszen ha a köztestület mûködésének törvényessége másképpen nem állítható helyre, úgy az illetékes miniszter a jogállami gyakorlatnak megfelelõen bírósághoz fordulhat. A törvénytervezet egyik alapvetõ sajátossága, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve ha azt jogszabály kötelezõen alkalmazandónak ítéli meg.
(19.00)
A kötelezõ alkalmazás a kiemelt jelentõségû területeken, így az élet-, egészség-, munkavédelem és környezetvédelem stb. területein, szükséges. Ezekben az említett esetekben indokolt az ide vonatkozó szabvány elõírását jogszabályi háttérrel kötelezõvé tenni. Természetesen egy törvény mindig annyit ér, mint amennyit abból végrehajtanak, illetve végre tudnak hajtani. Szükséges tehát mérlegelni a befogadó közeget, a társadalmat, illetve jelen esetben a gazdaságot és annak fejlettségi szintjét is. Nem elég tehát kritika nélkül törvényeket formálisan átvenni és törvényzuhatagot zúdítani az átmenet társadalmára és gazdaságára, nem véve figyelembe az adott helyzetet.
Ebben a kérdésben részben egyetértek tehát dr. Rott Nándor képviselõtársammal, aki aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy nálunk, Magyarországon hiányoznak esetenként a társadalmi önszervezõdések azon formái, amelyek a fejlett nyugati országokban már léteznek léteztek és a szabályozás ott csak a kialakult gyakorlatot szentesítette. A kezdeti idõszakban például az államnak fokozott figyelmet kell fordítania az MSZT anyagi mûködési feltételeire, amíg a pénzügyi egyensúly a gazdálkodásban be nem áll. Tulajdonképpen a gazdasági rendszerváltás átmeneti idõszakának alapvetõ kérdése tehát az, hogyan tudjuk a fejlettebb gazdaságú országok gyakorlatát megvalósítani, s a hozzá vezetõ utat megtalálni. A társadalom, a gazdaság a kész, már kialakult fejlettebb gyakorlatot nem tudja egyik pillanatról a másikra átvenni, ehhez mindig idõ kell.
Másrészt figyelembe kell venni a szabályozni kívánt adot terület fejlettségi szintjét, sajátosságait. Ez lenne az igazi mûvészete a törvényalkotásnak. Úgy gondolom, a benyújtott törvényjavaslat e vonatkozásban átgondolt, rendszerszemléletû munka, melyet eredményesen fog alkalmazni, felhasználni az érintettek köre.
Tisztelt Képviselõtársaim! Végezetül engedjék meg, hogy egy területre, nevezetesen a minõségbiztosítás témakörére még külön is kitérjek. A tervezet az MSZT feladataiban tér erre ki a 8. § i) pontjában. Idézem: "A termékek, szolgáltatások nemzeti szabványnak való megfelelõség tanúsítási rendszerének létrehozása és mûködtetése". Bár a kérdés látszólag nem tûnik fontosabbnak az MSZT bármely más feladatánál, mégis azt kell mondanom, hogy igen fontos témáról van szó.
Magyarország nyitott gazdaságú ország és mint ilyen, exportja mindenkori növelésében érdekelt. Az export növelése az áruk megfelelõ minõsége, minõségtanúsítása mellett képzelhetõ ma már csak el. Létkérdés tehát, hogy a hazai minõségtanúsítást, annak rendszerét a fejlett nyugati országok, a Közös Piac illetékesei elfogadják. A minõségtanúsítási rendszerünknek tehát meg kell felelnie a nemzetközi gyakorlatnak, mert különben a magyar áruk hátrányos helyzetbe kerülnek ma már bármely piacon. Különösen így van ez az élelmiszerek vonatkozásában, hiszen minden állam védi polgárait a nem megfelelõ minõségû élelmiszerek fogyasztásától. A külföld ma már csak garantált minõségi tanúsítvánnyal igazolt élelmiszereket importál. A magyar minõségtanúsítási gyakorlat, tisztelet a kivételnek, ebben még gyermekcipõben jár, s ezt a lemaradást mielõbb meg kell szüntetni. El kell érni, hogy a minõségi tanúsítványt kiadó, illetve az auditálást végzõ cégek vonatkozásában is valóságos piaci viszonyok, tehát verseny alakuljon ki, és ne váljék ez a tevékenység monopóliummá senki kezében sem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Összefoglalva: a törvényjavaslatot idõszerûnek és igen fontosnak tartom, a megfelelõ módosító javaslatokkal egy korszerû, az európai gyakorlatnak megfelelõ törvényt fog a parlament megalkotni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)