SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Többen méltatták az elmúlt napokban a környezet védelmérõl szóló törvény fontosságát, azt a tényt, hogy húszévente illik szabályozni ezt a nagyon fontos kérdést. Már csak azért is, mert a nemzetközi gazdasági integrációhoz történõ csatlakozás ezt a tényt alapvetõen szükségessé teszi. Tudjuk azt is, hogy ennek a kerettörvénynek a 3. §-a milyen hatalmas tömegû törvény elkészítését írja elõ, milyen törvényekkel kell összhangot teremteni majd ennek a kerettörvénynek: atomenergiáról, bányászatról, erdõrõl, termõföldrõl, halászatról, vadászatról, vízgazdálkodásról, a természet és táj védelmérõl, állategészségügyrõl, növényvédelemrõl, és még egy sereg mindenrõl kell törvényt hozni - ha jól tudom, egy híján húsz ezen törvények száma. Ha ezekhez még hozzászámítjuk az egyébként egyéb jogszabályi csokorba illõ kormányrendelet és miniszteri rendeletek tervezetét, sokaságát, akkor bizony igen tetemes mennyiségû munkát kell majd végezni a tárcának és a parlamentnek egyaránt.
Itt a nagy kérdés az, hogy milyen ütemezést tud vállalni a jogalkotó ebben az iszonyatos mennyiségû munkában: tíz évet, tizenöt évet, tizenkttõt... - mennyit? Aggasztó, hogy az addig keletkezõ környezeti károk jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el, esetleg különösebb szankciók és jogi következmények nélkül.
Tulajdonképpen ez az a pont, amelyért én szót kértem, és amivel nekem gondom van. A törvényjavaslat ugyanis nagyon nemes célokat fogalmaz meg - mint például az együttmûködés, a felelõsség, a nyilvánosság, a környezethasználók, az állam és az önkormányzatok környezetvédelmi kötelezettségei -, azonban azt hiszem, rajtam kívül mások is prognosztizálják, hogy a végrehajtás rengeteg bizonytalansággal fog együtt járni. A környezetterhelési díjat például kik és milyen mértékben fogják fizetni? Adójellegû lesz-e az ilyen bírság, vagy
valami egészen más? A különbözõ környezeti elemek - mint például a föld, a víz és a levegõ - szennyezése tragikus méreteket öltött az elmúlt években. Mindezen környezeti elemek védelmének konkrét szabályozását majd a késõbb megalkotandó törvényekre bízza ez a javaslat. Késõbb, de mikor? És amíg ezek megszületnek - öt év, tíz év, tizenöt év -, addig mi lesz? Igaz, hogy a környezeti adatok nyilvánosságra hozatalának a lehetõségével is számol ez a törvénytervezet, hozzáférhetõségére vonatkozó elõírásokkal operál, és ez a javaslat eleget kíván tenni az ezen a téren jelentkezõ társadalmi elvárásoknak. Én azt nem vitatom: lehet, hogy a tájékoztatási kötelezettség számos környezethasználót rá fog majd bírni arra, hogy kevésbé szennyezze a környezetet, vissza fogja tartani a környezet szennyezésétõl. A nyilvánosságtól való félelemre lehet ugyan apellálni - ahogy ezt a javaslat indoklásában olvashatjuk -, de mi van, hogyha az öntudat nem ilyen fokú, és az a félelem nem jelenik meg?
Aggályoskodásom természetesen nem meditatív jellegû és nem felesleges. Választókörzetem Békés megye 5. számú választókörzete, melynek körzetközpontja Szarvas. Itt található az ország ötödik legnagyobb állóvize: holtágrendszer. Ez a város a Körös-Maros-vidéki tájvédelmi körzet központja, és mint ilyen, úgy gondolom, ennek a törvénynek a tárgyalása során megkülönböztetett figyelmet érdemel.
A választókörzetem másik, ilyen szempontból fontos városa Gyomaendrõd. Saját tulajdonú holtágaival ez a város egy csomó problémát is bevásárolt magának. Most a holtágak rendbetételéhez hiányzik a költségvetési támogatás, ökológiai problémák tömkelegével birkózik a város - egyre reménytelenebbül -, kommunális gondjai vannak. De hasonló gondokkal küzd Békésszentandrás is.
Ezek a települések külön-külön is, de együttesen aztán különösen megoldhatatlannak látszó gondokkal küzdenek. Ilyen például az egészségtelen ivóvíz, a kezeletlen szennyvizek, a hulladék- és a szemétprobléma. Megítélésem szerint ezeket a gondokat nem lehet évekre egymástól elválasztva, elszakítva kezelni. Az önkormányzatok képtelenek egyedül boldogulni ezekkel a gondokkal. Ezeknek a sürgõs, együttes kezelésére van tehát szükség.
Hogy lehetne nevezni, milyen címen az e teljesen sajátos környezetben lévõ gondok megoldását? Minimum egy, a sajátosságokat kezelni képes, úgynevezett holtágprogramra lenne sürgõsen szükség ahhoz, hogy ebbõl a tájvédelmi körzetbõl lehetõleg az utókornak is maradjon valami.
Tisztelt Ház! A környezet védelmérõl szóló törvény tárgyalása kapcsán az a javaslatom, hogy jó lenne elõvenni az elõzõ kormány által készített, úgynevezett Alföld-programot. Ez a korábbi program ugyanis az Alföld ökológiai problémáit környezetvédelmi kutatási eredményekkel kívánta alátámasztani. E kutatási részeredményekben egyaránt fellelhetõ lenne a melegedés, kiszáradás okainak feltárása, és megfogalmazódhatnának a halaszthatatlanul sürgõs, legsürgõsebb tennivalók is, melyek között a termõföld védelme és a tájrehabilitáció egyaránt elképzelhetõ.
Mindezekbõl következik, hogy a kormánynak megítélésem szerint kiemelten kell kezelni ezt a térséget. Az elmondott problémákból következik az is tehát, hogy én a magam részérõl indokolatlanul soknak tartom a 180 napot, amely a kihirdetéstõl számítottan a törvény hatályba lépését jelentené, hisz' környezeti értékeink megmentése - talán a néhány példával sikerült érzékeltetni - azonnali intézkedéseket sürget, és mint ilyen, a törvénynek a kihirdetés napján való életbelépését. Köszönöm szépen. (Taps.)