IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Igen Tisztelt Elnök Asszony! Igen Tisztelt Képviselõtársak! Köszönöm a felszólalási lehetõség megadását. Szíves engedelmükkel a Független Kisgazdapárt részérõl másodikként kívánok szólni a T/196. számú környezetvédelmi törvényjavaslattal kapcsolatban.
Rott Nándor képviselõtársam értékes észrevételei, nagyszerû jártassága gondolatébresztõ volt. Elõadásában bámulatosan megszondázta a javaslat lényegét: az ENSZ alapokmányában is hangsúlyozott emberi jog, környezetvédelem fontosságát.
Mint a kisgazdapárt környezetvédelmi bizottsági tagja, szólok és szólhatok most.
Tisztelt Képviselõtársaim! Minden törvény elõkészítése, minden javaslat megtárgyalása fontos, hangsúlyos lehet nekünk és jövõnk számára. Amit itt megalkotunk, létrehozunk, az embertársaink életvitelét, életlehetõségét segíti és segítheti.
Tisztelt Képviselõtársak! Nem riogatni kívánom önöket, de már az ENSZ alapokmánya is kimondta, hogy alapvetõ és elidegeníthetetlen emberi jog a környezetvédelem. Ez a szemlélet az alapja a környezetvédelmi törvény megalkotásának, amely a legalacsonyabb szintû demokratikus államoknál is valamilyen formában érvényesül.
Lényegében a környezetvédelem egy gazdasági tevékenységre történõ berendezkedés. Vagyis komplex módon kell vizsgálnunk a környezetvédelmet, mert ennek birtokában tudunk szakszerûen törvényt alkotni.
A környezetvédelem veszélyessége abban rejlik, hogy egy rövid idejû, kisebb szennyezés esetén hosszabb idejû rehabilitációs idõre van szükség ahhoz, hogy az eredeti állapotot vagy az ahhoz hasonló állapotot visszaállíthassuk. Sajnos, a föld jelenlegi környezetvédelmi állapota miatt jelentõs vissza nem fordítható, káros jelenségeket kell tudomásul vennünk. Ez az egyes növényi társulásoknál szembetûnõen tapasztalható, ami az állatvilág korcsosulásával és esetleg kipusztulásával is mérhetõ.
(10.00)
A másik fõ szempont, amit vizsgálnunk kell a technikai megvalósulás után: a társadalmi magatartás, amely alatt azt értem, hogyha a természetet csak károsan tudjuk használni, akkor keressük meg azokat a technikai lehetõségeket, amelyekkel a lehetõ leggyorsabban kivonjuk a saját károsító anyagainkat. Ez alatt azt értem, hogy nem ér semmit a szelektív szemétgyûjtõ, ha nem abba dobjuk be a szemetet. Kérem, nézzenek körül, mekkora szeméthalmaz van az utcákon, tereken, utakon! Ez nemcsak azért van, mert nincsen rendszeresen takarítva, a szemeteskukák nincsenek idõközönként kiürítve, hanem azért is, mert az emberek lusták húsz méterre elvinni a saját maguk szemetét, inkább kiviszik a határba.
Tudok olyan önkormányzatot mondani, ahol a település közös pénzébõl ingyen adják az építkezõknek, a lakosoknak a sittjegyet, de ennek ellenére a határban csak nõ és nõ a szemét.
A társadalmi magatartás alapvetõen fegyelmi kérdés, amelynek megszegõit a környezetszennyezés nagyságától, minõségétõl függõen meg kell büntetni - aminek jogi alapja a törvény szerinti felelõsségrevonás, adott esetben figyelmeztetés, bírságolás, bírsági büntetõeljárás stb. Nem szabad arról megfeledkezni, hogy nemcsak a környezeti szennyezést okozó a felelõs, hanem az azzal foglalkozó, felelõs szaktárca és teljes állománya is. Egy demokratikus jogrendû államban természetes, hogy a hivatalnoknak is ugyanolyan felelõssége van a törvény elõtt, mint az elkövetõnek. Az ilyen törvények szerint a pontosan meghatározott feladatot be kell tartani, az ügyeket szakszerûen kell intézni, és ennek kapcsán esetleg a minisztert is felelõsségre kell vonni.
A környezetvédelmi törvénynek tehát olyannak kell lennie, hogy bármely állampolgár kötelessége, feladata egyenlõ hangsúlyt kapjon a törvény elõtt, akár miniszter legyen, mint rendezõ, akár egyszerû állampolgár, mint a környezetvédelmi törvények betartója.
A legfontosabb talán az oktatás, amely valamilyen intézményesült formában történik, ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tanulás az információk elsajátításával történik, azaz a napi híreken, az iskolai tananyagokon, az emberi kapcsolatokon keresztül.
A 39. § d) pontja az országgyûlési biztosról ír, akinek a parlament, az Országgyûlés meghatározza a feladatait. Az olyan fogalom, hogy "országgyûlési biztos" számomra ismeretlen, a törvénytervezet errõl az anyagról, kinevezésrõl nem ír, közelebbit nem tudok róla.
A 40. §: a nemzeti környezetvédelmi program. Nagyon jó, hogy beszélünk róla, de jó lenne megemlíteni, hogy mivel Magyarország az ENSZ tagállama, kötelezõ számára a nemzetek egymás közötti környezetvédelmi feladatainak teljesítése is. Ezért nem elfogadni kellene egy korábban már elfogadott, más jogi vonatkozású elkötelezettséget, hanem arra hivatkozni.
A 40. § 1. pontja a hatévente megújítandó környezetvédelmi tervezésrõl ír. Kérdéses, hogy a környezetvédelmet mint folyamatában egy gazdasági berendezkedést feltételezõ tevékenységet miért kell hatévente felülvizsgálni és megújítani? Véleményem szerint ezt folyamatában kellene vizsgálni.
Ez azt jelenti, hogy a következõ megválasztott kormány a korábbi kormány esetleges elképzeléseivel, rossz döntéseivel nem tud mit kezdeni. Véleményem szerint egy következõ, megválasztott kormánynak a programjában - ami három év után esetleg esedékes - már most a hatéves programmal törvényerõre emelkedõ jogokkal kell szembenéznie.
A 41. § a kormányzat környezetvédelmi tevékenységérõl ír, a (3) pontban ismételten megjelenik a hatévenkénti jóváhagyás. A jelenlegi kormány környezetvédelmi tevékenysége nem lehet hatéves, amikor három év múlva újra választás lesz. A 41. § szemléletébõl általában hiányzik a törvény elõtti felelõsség vállalása is, az érintett minisztériumi tárcák törvény elõtti elítélhetõsége, megmérettetése; például a Pénzügyminisztérium, Földmûvelésügyi Minisztérium, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Belügyminisztérium és más minisztériumok. Egyszóval a kormány felelõssége nincs meghatározva, csak az, hogy irányítja a tevékenységet. Felelõsség nélkül tevékenységet végezni kormányzati, állami szinten: ez nem a civil társadalmakra jellemzõ.
A 42. § a környezetvédelemért felelõs miniszter feladatairól szól. Ebben a törvénytervezetben megjelenik a "felelõs" szó, de ha elemezzük az a) pontot, akkor kiderül, hogy ez a felelõsség végeredményben egy nem meghatározott, nem konkretizált feladatra vonatkozik. Mivel nem célirányos a feladata, így annak ellenõrzése, felelõsségrevonása nem történhet meg, hiszen maga az egész törvénytervezet mint környezetvédelmi program, egyetlenegy esetben sem fogalmaz meg konkrét feladatokat. Ezért a környezetvédelmi miniszter konkrétan csak azért felel, hogy legyen Környezetvédelmi Minisztérium? Olyan törvénytervezetet, olyan törvényt nem ismernek a civil polgári társadalmakban, ahol nincsenek meghatározva a célirányos feladatok.
A 43. §-ban a törvényjavaslat bizonyos kategóriákat fogalmaz meg. A "köteles" szó a törvénytervezetben elõször fordul elõ. Javaslom, hogy ne a "köteles" szót használjuk, hanem helyette a "felelõsségvállalás"-t. A kötelesség elmaradása mulasztást jelent, viszont a felelõsségvállalás jogi értelmezésben más kategóriába tartozik. Gondoljunk például Csernobilra, ahol a kötelességmulasztás és a felelõsségvállalás közötti következmények milyen nagyságrendben változtak vagy változhattak volna!
A 45. § szerint az Országos Környezetvédelmi Tanács egyúttal a kormány tanácsadó szerve, ugyanakkor a mûködési feltételeket biztosító rendszerek párhuzamosan mûködnek a miniszteri hivatal által nyújtandó irodai és más szolgáltatások terén, azaz adminisztratív úton teljes mértékû függõségi helyzetbe kerülnek a minisztériumtól. Ennek csak az lehet az eredménye, hogy a minisztérium mellett mûködik egy árnyékminisztérium is, és így a miniszter bármilyen döntésében a tanácsadó szervére mint árnyékminisztériumra átruházhatja a szakvéleményt, hiszen teljes létszámában teljes függõségbe kerül a minisztériumtól.
A mûködéséhez szükséges feltételek: anyagi, jogköri és más nélkülözhetetlen szempontból teljes mértékû kiszolgáltatottjává válik a Környezetvédelmi Minisztériumnak. Arról nem is beszélve, hogy a Környezetvédelmi Tanács társelnöke minden esetben maga a környezetvédelmi miniszter.
Véleményem szerint ilyen tanácsra ilyen felállás mellett nincs szükség, nem kell pluszkiadásokkal terhelni az országos költségvetést, mert ebben a felállásban a társadalmi szervezetek, a szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervezetek, kamarák, szakmai szövetségek stb. automatikusan a Környezetvédelmi Minisztérium kiszolgálójává válnak. Függõségi helyzete miatt így lényegében nem tudja ellátni az önszervezõdõ környezetvédelmi feladatokat, ilyen formában az Országos Környezetvédelmi Tanács lényegében nem más, mint egy alárendelt környezetvédelmi szerepvállalás.
A 47. § (4) pontja igen dicsérendõ, amely kimondja, hogy a települési önkormányzatok közös települési környezetvédelmi programot is készíthetnek. Ugyanakkor a 48. § (2) pontjában az így elkészített egyéni, egyedi önkormányzati környezetvédelmi rendeleteket, határozatokat, terveket vagy a közösen elkészített ilyen terveket a területi környezetvédelmi hatóságnak véleményezésre meg kell küldeni. Nem tisztázott az alá- és fölérendeltség sem. Mi van akkor, ha két egymás mellett lévõ vagy egymástól távoli önkormányzat véleménye eltér? Mi történik akkor, ha a területi környezetvédelmi hatóság téved? Ha véleményeltérés van, akkor ki fog dönteni az ügyben?
(10.10)
A bírósági eljárás nem látszik ésszerûnek, mert a bíróságok a paragrafusok szerint döntenek - jelen esetben ez az állapot joghézag.
Milyen formában tud az önkormányzat a területi környezetvédelmi hatóságnak ellentmondani, ha esetleg egy regionális érdekeltség egy közösségre, önkormányzatra olyan terhet akar ráróni, amely a nagyközségeknek ugyan elõnyére válik, de a helyi önkormányzatnak és a szûkebb lakosságnak káros lehet. Gondoljunk itt például a regionális szemétlerakóhelyekre vagy például atomtemetõre, vagy más olyan ipari területre, amely a környék nagyobb lakosságának munkalehetõséget ad, viszont a közvetlen szomszédoknak igen komoly károkat okoz egészségben, lakhatóságban vagy másban. Gondoljunk itt a repülõgép-leszállóhelyek zajhatására, különbözõ gépek, gépcsarnokok, gyárak zajára, autóbuszgarázsokra és így tovább.
Az 51. § 1. pontjában kiemeli, hogy díjfizetés ellenében hozzáférhetõk az információk. Kérdés ez esetben, hogy kinek a számára. Társadalmi szervek, minisztériumok, területi igazgatóságok, állampolgárok, területi környezetvédelmi hatóságok? Mennyit kell fizetni ahhoz, hogy hozzájusson egy lakos a vízminõségi adatokhoz?
Nem tisztázott a 3. pontban, hogy az önkormányzatok tájékoztatási kötelezettsége legalább évente, milyen részletességgel és mire vonatkozik. A törvény csak arra vonatkozik, hogy tájékoztassa a lakosságot, de arra nem, hogy miért. Ha nem határozzuk meg, hogy mirõl kell tájékoztatni a lakosságot, akkor ez a törvény nem konkretizálható, innentõl nincs felelõsségvállalás, csak formális a törvény elõírása.
Tájékoztatás az is, hogy "kérem szépen, van környezetvédelem" - pont, és ezzel vége. Hogy milyen szinten, milyen részletességgel, milyen fokozatokkal - innentõl kezdve már nincs kötelezettsége az önkormányzatoknak, hiszen a törvény sem határozza meg pontosan. Ezt a tájékoztatót ki lehet tenni a hirdetõtáblára egy percig, tíz percig, esetleg egy évig. Ilyen feladatok meghatározása igen komoly feladatnak tûnik egy törvényben.
Az 54. § maga a cím: Környezeti nevelés. Magyar ember ilyen kifejezést nem ismer, a magyar szótár ilyet nem ismer; a környezetvédelmi szakszótár ilyet nem ismer, a nemzetközi szakszótár sem ismer ilyet. Véleményem szerint egy más nyelvbõl igen rosszul sikerült fordításnak az eredménye. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a paragrafus elgondolásom szerint a környezetvédelmi nevelést, képzést, oktatást, mûvelõdést célozta meg. Ha magát a címet nem
tudjuk helyesen leírni, nem tudjuk értelmezni, akkor önmagáért beszél az egész fejezet is.
A legszembetûnõbb, hogy a közoktatásért felelõs miniszter, valamint a környezetvédelmi miniszter közös feladata a szakképzés. Ezzel egyetértek - viszont keresem, hogy ezt milyen bontásban gondolják. Nem tudjuk meg a törvénytervezetbõl, hogy külön-külön kinek mi a feladata, a felelõssége. Nem tudjuk, hogy ennek mi az anyagi vonzata, hiszen tudjuk, hogy az oktatás az állami költségvetésbõl eleve pénzeket igényel. Nincs meghatározva ennek nagyságrendje. Az 1. pontban le van írva, hogy szükség esetén megfelelõ pénzeszközök rendelkezésre bocsátásával támogatja - de kérdezem én, van-e olyan oktatás, ahol nincs szükség pénzre. Ugye, nincs? Akkor ne írjunk be olyat, hogy "szükség esetén"! Hanem írjuk be azt, hogy az oktatással kapcsolatos pénzösszegeket a Pénzügyminisztérium vagy a magyar költségvetés ilyen és ilyen összegekben határozza meg, ilyen és ilyen célokra, ilyen és ilyen bontásban és idõrendben. Különben máris közölhetem, hogy a pénzre szükség van. (Szórványos derültség.)
56. §: A környezetvédelem gazdasági alapjai. Azt hiszem, ez a legfontosabb fejezet, hiszen a környezetvédelem nemcsak egy tevékenységi sor, hanem ugyanakkor egy pénzügyi, gazdasági tevékenységet is kifejez. Maga a környezetvédelem általában pénzügyi oldalról többletkiadást jelent. Korszerûbb technológiák, kiegészítõk, szûrõk, munkavédelmi eszközök - mind-mind plusz kiadásokat jelentenek. Abban az esetben, ha ezeket nem támogatjuk, az ilyen termékeket megadóztatjuk, akkor megnehezítjük a környezetvédelmi eszközök, segédeszközök, technológiák alkalmazását is. Jobban örülnék, ha ezen szavak helyett, a támogatás, a hozzájárulás és más szolgáltatások nyújtása helyett a pénzügyminiszter úr kijelentené: ilyen és ilyen környezetvédelmi termékekre sem adót, sem vámot, sem más, beruházást terhelõ költséget nem alkalmaz. Jobban örülnék, ha összegszerûen meghatározná, hogy ehhez mennyi pénzt ad; ha nem tud ehhez pénzt adni, akkor mondja meg, de ne legyen egy olyan törvény, amit eleve nem tud teljesíteni.
Az 57. § 2. pontja érinti a Központi Környezetvédelmi Alapot, amelyrõl külön törvény rendelkezik. Itt csak néhány kérdés merül föl: melyik az a törvény, kik férhetnek hozzá, milyen formában, milyen kezelési költséggel, ennek mi az összeghatára, mennyi áll rendelkezésre, mennyi a várható felhasználási költsége? Célszerû lenne, ha utána aláírná a pénzügyminiszter úr, hogy ezt magára nézve is tudomásul veszi, illetve hogy ez a törvénytervezet a Pénzügyminisztériummal egyeztetve lett. Nem szeretnénk olyan dologról szavazni, amely nem hivatkozik arra, hogy a pénzügyminiszter úr, a pénzügyi tárca ezt jóvá is hagyta.
A 61. § (5) pontja - nagyon helyesen - utal arra, hogy a környezetterhelési díjfizetési kötelezettség alá tartozó anyagok, energiafajták körét, a díj mértékét, továbbá a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg. Az igénybevételek körét, a járulék mértékét a törvény határozza meg - gondolom, a mellékletben, de ilyen mellékletet nem kaptam. A törvény maga ilyesmit ezen fejezetekben nem tartalmaz.
Ugyanez vonatkozik a 62. §-ra is. Termékdíjfizetési kötelezettség - de milyen táblázat alapján, melyik ez a törvény? A törvény hivatkozik egy másik törvényre; amennyiben van ilyen melléklet, akkor ezt kérném - amennyiben ilyen melléklet ehhez a törvényhez nincs, akkor ez a törvény hiányos.
66. §. Igen elõnyösnek tartom, hogy engedélyhez kötnek bizonyos tevékenységeket. Magából a törvénybõl nem derül ki az alá- és fölérendeltség. Az önkormányzatnak van elsõségi joga egy területre, de ha jól sejtem, a területi felügyelõségek is kiadhatnak engedélyeket, adott esetben az önkormányzati környezetvédelmi hatóság jóváhagyása nélkül is. Ezt nem tartom helyesnek. Véleményem szerint a helyi környezetvédelmi hatóságnak mindenféleképpen elsõbbségi jogot kell adni, és ezt a jogot megfelelõ felelõsségvállalással együtt kell érvényesíteni.
A törvény 67. § (2) bekezdése a) pontjának a környezeti hatásvizsgálatokról szól. A törvényt maga az Országgyûlés fogadja el. Ez a törvénytervezet hivatkozik az általam korábban kifogásolt olyan rendeletre, amely nincs meghatározva, de a törvénytervezet utal rá. Kérem szépen, a kormány már megint az Országgyûlés fölé helyezi magát! Nem tudjuk, mit tartalmaz, mit fog majd tartalmazni a kormány rendelete. Véleményem szerint az Országgyûlésnek kell meghatároznia, mit hajtson vagy mit hajtasson végre a kormánnyal.
71. § - részletes környezeti hatástanulmány. A 4. pont a) fejezete szerint: kiadja a tevékenység gyakorlásához szükséges környezetvédelmi engedélyt, vagy a kérelmet elutasítja. Célszerû lenne odaírni, hogy hány napon belül - egy
nap, egy év, tíz év? Addig a vállalkozó nem tudja, hogy milyen jogszabályhoz alkalmazkodjon.
(10.20)
Egy környezetvédelmi törvénynek konkrétnak kell lennie. Az engedélyezés a beadástól számított hány napon belül történik? El tudom képzelni, hogy más hatóságokat, más szakfelügyeleteket is be kell vonni, ami miatt esetleg a 30 napot is meghaladja.
Azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a beadott tervek, tevékenységek bejelentésénél mellékletben ott kell lenni, szerepelnie kell a részletes környezeti hatástanulmányoknak, mérési jegyzõkönyveknek, mintavételezéseknek, technológiai leírásoknak, adott esetben - például tésztaüzemnél - a szabványelõírások teljesítésének. Vagyis ezt nem magának az engedélykiadónak kell ezt elvégeznie, hanem annak meglétét kell ellenõrizni, hogy az adott szakemberek az ilyen feladatokat, vizsgálatokat elvégezték-e és ezek a mellékletek rendelkezésre állnak-e. Úgy gondolom, egy fizetett szakelõadó 30 napon belül ezt az adminisztratív feladatot el tudja látni.
Célszerûnek tartom - éppen emiatt -, hogy határozzuk meg, az engedélyt a beadástól számított hány napon belül kell elfogadni vagy elutísítani. Határidõ nélkül nem tudok elfogadni engedélykiadásra vonatkozó törvénytervezetet.
A környezetvédelmi törvény tartalmáról szólnék, a 72. § (2) bekezdése alapján. A törvénytervezet nem tartalmaz olyan fejezetet, olyan kitételt, hogy adott esetben megfellebbezés, észrevételezése, esetleg anyagi károk miatt személy felelõsségre vonhatósága mely vonatkozásban és hol érvényesíthetõ. Ha erre nincs jogszabály magában a törvényben, akkor egy fellebbezés, esetleg elkövetett anyagi károk miatt személyes felelõsségre vonás értelemszerûen meg sem történhet.
A 80. § a nyilvánosság bevonásáról azt írja, hogy a felügyelõség köteles tárgyalást tartani. Kérdésem a következõ: hol, kiknek, milyen helyiségben? Igen örülök, hogy kötelességei is vannak a felügyelõségnek, de jobban örülnék, ha nem kötelessége, hanem felelõssége lenne. Mi van akkor, ha ezt elmulasztja? Szélesíteni kellene ezt a paragrafust, ki kellene egészíteni jogilag a felelõsségvállalással.
A 82. § a bejelentési kötelezettség ellenõrzésérõl szól. Más rendelkezésben az üzemeltetõ tulajdonos a területi önkormányzatnak, jegyzõnek is köteles bejelenteni a környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységét. A 82. § (1) bekezdését kérem úgy kiegészíteni, hogy a változást ne csak a felügyelõségnek, hanem a nyilvántartást vezetõ jegyzõnek is be kelljen jelenteni. Hiszen õ is felelõs a nyilvántartásért.
A 86. § sok mindent leír, de nem beszél dimenziókról és számokról. Nem utal arra, hogy például a nemzetközi szabványokban vagy a magyar szabványban erre meghatározott valamilyen normatívákat kell figyelembe venni.
Vannak olyan normatívák a nemzetközi elvárások, szabványok szempontjából, amelyek Magyarországon azonnal nem teljesíthetõk. Még ha azonnal lecseréljük ezeket a berendezéseket, a városi füstölgõ buszokat, a dízel üzemû Zileket, nem tartalmaz a törvénytervezet ez esetben olyat, hogy a felújítás alkalmával ezeket le kell cserélni. Vagy nem mond olyat, hogy nem szabad nagy felújításokat elvégezni ezeknél a berendezéseknél vagy gépeknél. Vagy nem mond olyat, hogy új beruházásoknál ilyen várható normatívájú, környezetre ártalmas berendezéseket ne vásároljunk. Vagy nem mond olyat, hogy egy év türelmi idõ - egyszerû határértékekre vonatkozó adatok nélkül a törvénytervezet nem értelmezhetõ. Azt értem alatta, hogy esetleg türelmi idõt lehetne adni az elõbb említettek lecserélésére.
A 106. § vége felé nagyon sûrûsödnek a lazaságok, amibõl egyértelmûen kitûnik, hogy a környezetvédelmi program, a környezetvédelmi törvénytervezet a kormányt az Országgyûlés fölé helyezi.
A 120. § (1) bekezdésében olvasható: "a kormány által jogszabályokban meghatározott". Melyik ez? A kormány eldönti magának? Most a kormány hozza a környezetvédelmi törvényt vagy az Országgyûlés? Ha az Országgyûlés, akkor azt most vitassuk meg, ha a kormány, akkor mondjuk ki, hogy a jelenlegi kormány nem veszi figyelembe az Országgyûlés létét, és nem veszi figyelembe annak legfelsõbb jogalkotói jogosultságát.
A 107. § záró rendelkezéseinek a 10. fejezete továbbragozza az elõzõt: Országos Környezetvédelmi Tanácsot hoz létre. Miért kell nekünk tanács? Ha már egyszer megszüntettük a tanácsokat, akkor miért hozzuk létre? Ha már létre akarja hozni dr. Baja Ferenc miniszter úr a Magyar Köztársaság kormánya részérõl a törvénytervezet elfogadása kapcsán az Országos Környezetvédelmi
Tanácsot, akkor jó lenne tudni, hogy kinek mi lesz a feladata, hatásköre, milyen költségeket igényel ennek a mûködése. Ha egyszer van Környezetvédelmi Minisztérium, akkor szükség van-e egyáltalán Országos Környezetvédelmi Tanácsra? Vagy ha van Országos Környezetvédelmi Tanács, kell-e nekünk Környezetvédelmi Minisztérium? Különben is, ha a szovjetekkel elmentek a tanácsok, akkor a környezetvédelem köpönyege alatt ne jöjjenek vissza! Találjunk ki valamilyen jobb szervet, ami nem a tanácsok fogalma alá tartozik, például: környezetvédelmi felügyelõség.
Jelenleg azért vagyunk itt, hogy a környezetvédelmi törvényt elfogadjuk, módosítsuk, vagy ne fogadjuk el. Én nem tartok helyesnek egy olyan törvényt, hogy az Országgyûlés, a törvényalkotás legmagasabb szerve, lemondjon a kormány javára, hogy ezzel egyidejûleg alárendelje önmagát. Adott esetben - a 107. § (6) bekezdése - a polgármester a felelõs, vagy a jegyzõ? Ez a további kérdésem. Mert itt úgy hangzik, hogy a települési önkormányzatok polgármesterének és jegyzõjének részletes környezetvédelmi, államigazgatási hatáskörét fogja meghatározni. Nem tudom, nyugati államokban az általános szokások szerint a polgármesterek a települések képviselõi. Fizetett, felelõs alkalmazottja viszont a jegyzõ, az elõadó. Innentõl kezdve nem tudom, melyikük a felelõsebb. Az a polgármester, aki egy falut, települést képvisel, vagy az a jegyzõ, aki esetleg jogász, államigazgatási fõiskolát végezett, és nem a falut képviseli, hanem fizett alkalmazottként a jogrendért végez szolgáltatást és visel felelõsséget. Én úgy érzem, itt a régi tanácsi szervezetekhez hasonlít ez a rendelkezés.
Talán még annyit, hogy a törvénytervezet végén van egy általános indoklás, amelyik jobban sikerült, mint maga a törvénytervezet, és maga az általános indoklás semmilyen formában nem hasonlít a törvénytervezethez.
A területi környezetvédelmi hatóság; jogkör, hatáskör, felelõsség, alá- és fölérendeltség; kinek mi a fontos feladata, ki mit hoz létre, kinek a fizetésébõl mi történik? Az önkormányzati törvény, a környezetvédelmi hatóság és a területi környezetvédelmi hatóság együtt a környezetvédelmi hatóság. Nem derül ki a törvénytervezetbõl, hogy a kettõ milyen viszonyban áll egymással. Véleményem szerint az önkormányzati környezetvédelmi hatóságot, mint önszervezõdõ érdekképviseletet, elõtérbe kellene helyezni a területi környezetvédelmi hatósággal szemben.
A demokrácia azt jelenti, hogy társadalmi szervezetek, érdekképviseleti szervezetek, gazdasági társulások, önkormányzatok együttes véleménye alapján jön létre egy véleménynyilvánítás, amelyet egyeztetve, egymás rendszabályozására, egymás megállapodásával, demokratikus úton törvénybe foglalnak. A jelenlegi törvénytervezet ennek semmilyen formában nem tesz eleget, ez nem más, mint diktatórikus irányelvek bújtatott megvalósítása.
Hiányzik a törvénytervezetnek az a megalapozottsága, amely kifejezi a polgárok közösségét, a valódi, tényleges társadalmi szövetkezést.
(10.30)
A termelõ lakosság sorsközösségben, egymásrautaltságban természeti felhasználásra vonatkozó tevékenységek halmazát végzi. Az egészbõl nem derül ki a Környezetvédelmi Minisztérium mûködõképessége; ennek pénzügyi forrásai, keretei - amelyek lebontva, adott esetben más tárcákkal egyeztetve - kutatásban, beruházásokban, támogatásokban tudnak érvényesülni.
Ezek után mit mondhatnék? Ilyen Magyarországon a környezetvédelem. Gondoljuk csak el, beszélhetünk-e oktatásról addig, amíg itt maradt atomrakéták alkatrészei vannak titokban eltemetve, olajjal és betonnal befedve. Több ezer tonna vegyi méreg és hulladék van elásva vagy csak leszórva a földekre, több ezer tonna lakossági szemét van a városok, falvak határaiban. Több százezer ember lakik pénzhiány miatt karbantarthatatlan, düledezõ házakban, amelyek - nyugati mércével - szeméttelep látszatát keltik.
Sajnálatos módon meg kell állapítanom, hogy az önszervezõdõ államtípusnak, a demokratikusnak beharangozott törvényalkotási ügyrendnek nem felel meg a kormány által benyújtott környezetvédelmi törvénytervezet. Az érintettek elõzetesen nem lettek megkérdezve, s emiatt a törvénytervezet nem tartalmazza az állampolgárok elvárásait.
A Baja Ferenc miniszter úr nevével fémjelzett, de eddig még csupa kisbetûvel írható törvényjavaslat, törvény sok-sok kiigazításra szorul. Három miniszter, kilenc egymást követõ változat, huszonvalahány elõtervezet, többéves elõkészítés után a törvénytervezet nem tartalmaz a kormányzat részére semmilyen konkrét feladatkijelölést, határidõt, törvény általi felelõsségre
vonhatóságot. A kormányzat semmilyen felelõsséget nem vállal, csak az állampolgárokra hárít minden kötelmet és felelõsséget.
A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt részérõl már a bizottsági ülésen is kifejtettem: ha egy munka az elõkészítés folyamán csak ilyenre sikeredik, úgy azt azon bizottságok kezébõl ki kell venni, s egy magasabb fórum elé kell terjeszteni, amely fórum - jelenleg az Országgyûlés - megteszi a pozitív és negatív véleményét. Ezt követõen az általános vitát egy- két hónapra el kell napolni. Ezen idõ alatt egy hatpárti egyeztetõ fórum az elhangzottak és a módosító javaslatok szellemében átfésüli a törvényjavaslatot, és azt részletes vitára, elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.
Továbbá ki kell mondani, a környezetvédelem szempontjából minden privatizációs ügyletet jóvá kell hagyatni. Nem engedhetõ meg az, hogy rendkívül alacsony áron eladott javaink birtokában hazánk területén elavult technikával élettanilag kifogásolható árut gyártsanak, forgalmazzanak; tovább ragozva az ügyet: tárolóhelynek használjanak olyan alapanyagként nyilvántartott anyagokat, amelyek a kivásárló hazájában már régen káros, veszélyes hulladéknak minõsülnek.
Beszédem végén összegezve az elmondottakat, kérem, hogy fogadják el a környezetvédelemmel kapcsolatos szemléletmódomat, mert ennek tudatában érthetõ meg, hogy a környezetvédelem nem politikai irányzat, nem pártnézet, hanem alapvetõ emberi jog és követelmény. Ha közös munkával, jól kiköszörült gondolatokkal illesztjük egybe a nemes szándékot, akkor a megtermelt szellemi gyümölcsök ízesek, kívánatosak lesznek. Az emberrel, a tájjal együttlélegzés bensõségét, a törõdõ humanizmus egybeölelõ meleg kapcsolatát földünk egymást keresõ, egymásért cselekvõ emberei dícsérik és ünneplik.
Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)