HAJDÚ LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Nekem a környezetvédelmi bizottság tagjaként megadatott az, ami a környezetvédelmi bizottság tagjainak az elõzõ négy évben nem, hogy az elõttünk fekvõ, a környezet védelmérõl szóló T/196. számú törvényjavaslatról van módom véleményt nyilvánítani, és van módom meghallgatni a bizottság tagjait és képviselõtársaimat, hogy együtt, közösen, felelõsen megalkossunk egy jó törvényt. Egy olyan törvényt, amelyet - mint a február 21-én elhangzott miniszteri expozéban is hallhattuk - közel húsz évvel ezelõtt alkottak meg nálunk elõször, s amelynek a módosítása nagyon is idõszerû, hiszen a végrehajtását el se kezdtük, miután a végrehajtási utasítása nem született meg.
Ez a törvényjavaslat egyébként alkalmas arra is - az eddigi hozzászólások is bizonyították ezt -, hogy ennek keretében rendesen be lehet olvasni a kormánynak, a kormányzatnak, a miniszternek, az elõkészítõ szakembereknek, és ebbe a politikai ideológiától kezdve minden belefér, hiszen a környezetvédelemre mindent rá lehet húzni, egészen a diktatórikus irányelvek megfogalmazásáig.
Az elõttem szóló Izsó Mihály képviselõtársam - aki szép hosszú, 36 perces hozzászólásában értékelte a törvényjavaslatot - megnehezíti a dolgomat. Egy bizottság tagjai vagyunk, s a bizottságban igen konstruktív, jó együttmûködés keretében egy kicsit más véleményt alakítottunk ki errõl a törvényjavaslatról, és általános vitára alkalmasnak tartottuk. Igaz, egyetértünk miniszter úr elõterjesztésének azzal a gondolatával, hogy nyitottak vagyunk - a bizottság is, és az elõterjesztõ kormány is - arra, hogy
ezt a törvényt módosításokkal tegyük jobbá, hiszen alaposan ráfér, elbír módosító indítványokat. Azért van itt, hogy mi ebbõl felelõsen egy jó kerettörvényt hozzunk létre.
Elhangzott, hogy ez részletesebb, kódex jellegû törvény legyen-e, vagy a kerettörvényi forma kielégíti-e azt az elvárást, ami egy környezetvédelmi törvénnyel kapcsolatban támasztható. Úgy gondolom, most a kerettörvény azért aktuálisabb, mert - ahogy az 1. § is jelzi - több kapcsolódó önálló törvény fogja követni, és a keretjelleg a legjobb megoldás arra, hogy a leendõ 16 kapcsolódó önálló törvény segítségével harmonizáció jöjjön létre, és ennek a keretjellegû törvénynek még egy végrehajtási utasítása is lesz.
A bizottságban elhangzott vitáról néhány szót önálló véleményként is szeretnék most elmondani. Az egyik, hogy rendkívül aktuális ennek a törvénynek a megalkotása, nemcsak az Európai Unióhoz való kapcsolódásunk és nemzetközi kötelezettségeink miatt, hanem a magyarországi környezeti állapotok miatt is. Többen utaltak arra, hogy a magyarországi környezeti állapotok jelenleg milyenek. Bármely területet nézzük - akár a hulladék-, akár a szennyvízkezelést, akár a vízvédelmet -, mindenütt találhatók rendkívül fontos, aktuális, sõt nagyon nehéz területeket, amelyek gondjainak megoldását ettõl a törvénytõl természetesen azonnal nem várhatjuk; ez csak törvényi keretet, hátteret biztosíthat.
A másik, ami miatt ezt nagyon fontosnak tartom - s ez is elhangzott már -, hogy több más törvényt is érint ez a dolog, s miután még 16 önálló törvény megalkotásra fog kerülni, ezért ezekkel a más típusú törvényekkel való harmonizáció is fontos. Kelemen András MDF-es képviselõtársam említette, hogy ennek a törvénynek a büntetõ törvénykönyvvel is szoros kapcsolata van, mindenekelõtt a felelõsség kérdésében. Ezt én is nagyon fontosnak tartom, s ez a bizottsági ülésen is komoly vita tárgyát képezte. De más törvényekkel is van kapcsolata, és úgy gondolom, hogy ezek a jogalkotási programban a kormányzat részérõl figyelembe lesznek véve.
(10.40)
Mi mindenekelõtt az alkotmánnyal való kapcsolatát említettük meg a bizottsági ülésen. Egyébként az alkotmánynak a 18., a 70/B és a 16. §-ait érinti, hiszen az egészséges környezethez való jog itt van megfogalmazva. A környezetvédelmi bizottság tagjai úgy gondolják, hogy az alkotmányban az alapvetõ emberi jogok szintjére kellene emelni, amikor az alkotmány megalkotására kerül sor és itt elfogadjuk.
Nagyon fontos kapcsolódása van a polgári törvénykönyvvel; fontos kapcsolódási pontja van ennek a törvényjavaslatnak az államigazgatási eljárásokról szóló, illetve az építésügyi hatósági törvénnyel. Amennyiben ezeket a kapcsolódásokat nem tudjuk harmonizálni, magának a törvénynek a mûködése és hatékonysága lesz erõsen érintett.
Többen bírálták az elõttünk lévõ törvényjavaslat belsõ összhangját. Úgy gondolom, hogy sok kérdésben ezzel egyet lehet érteni. Természetesen nem azzal az igénnyel terjesztette ide a miniszter úr a törvényjavaslatot - hiszen expozéjában sem arról szólt -, hogy tökéletes törvény van elõttünk. Ez elbír kicsit több igazítást, de úgy gondolom, hiba lett volna, ha az elõzõ kormányzattól átvett és általunk is támogatott törvényjavaslatot egy újabb vitára - két-hároméves csúsztatásra - félretesszük, ezáltal csúsztatjuk az összes kapcsolódó egyéb törvényt. Ezért én azt hiszem, hogy a folytonosságnak, a kontinuitásnak itt jogosultsága van.
A másik, amit meg szeretnék említeni, magának a törvényjavaslatnak az alapfogalmakat felsoroló része. Az alapfogalmakat nagyon sok bírálat érte: az eddig beérkezett módosító javaslatok és a különbözõ intézményektõl jött kritikák, észrevételek jelentõs része ezeket érinti. Nem tartják elég precíznek ezeket a dolgokat, bírálják logikai sorrendjüket. Ezen túlmenõen kimaradt fogalmak is felvetésre kerülnek, elsõsorban olyanok, amelyek az én megítélésem szerint is igen fontosak: a környezetgazdaságnak mint fogalomnak a definiálása, a másik pedig a környezetfejlesztésnek mint nagyon fontos fogalomnak a definíciója.
A környezetvédelmi törvény elõttünk lévõ T/196. törvényjavaslatánál a termékdíjat Izsó képviselõtársam is bírálta, és több írásbeli javaslatban is megjelent a bírálata. Valóban, a törvényjavaslat nem fogalmazza meg azt, hogy a termékdíj és a környezetvédelem milyen szoros kapcsolatban van, illetve a termékdíj a költségvetés része lesz vagy arra lesz visszafordítva, amilyen célból szedték. Egyébként ugyanez vonatkozik a bírságokra is: a beszedett
bírság a költségvetés egy bevételi forrása lesz, vagy a bírságok a jövõben a környezetvédelemre lesznek fordíthatók.
Néhány bírálatot szeretnék megemlíteni a törvényben személy szerint észrevett hiányosságokkal kapcsolatban. Az egyik - amit már mások is érintettek - a törvény keretjellege. Úgy gondolom, hogy az elsõ részében különösen kielégíti ezt az igényt, a második részében viszont elkezd kódexszerûen szabályozni. Különösen a bírságok és egyéb hatósági jogkörök tekintetében kettõsséget tapasztalok benne: keretjelleg és kódexjelleg is keveredik. Azt gondolom, hogy módosító indítványokkal ezek korrigálhatók.
A másik, amit szeretnék megemlíteni: a végrehajtási utasítás kérdése, hogy a végrehajtási utasítás milyen határidõn belül fogja követni ezt a remélhetõleg elfogadásra kerülõ törvényt. Ez rendkívül fontos. Szerencsésebb lett volna, ha együtt jelenik meg a kerettörvény és mindjárt kapcsolódóként a végrehajtási utasítás. Természetesen nem probléma, hogy a végrehajtási utasítás késõbb jelenik meg, hiszen az kormányszintû vagy kormányzati szintû szabályozás lesz.
Az elõttünk lévõ törvényjavaslat - és ezzel Izsó képviselõtársamhoz is kapcsolódnék - keményen gazdasági törvény. Oly keményen, hogy bármilyen szigorú, drasztikus szabályozást akarunk itt megvalósítani, ennek minden esetben nagyon komoly gazdasági háttere van, nagyon komoly finanszírozási, nagyon komoly technológiai és nagyon komoly idõtényezõ háttere van. Ha a nemzetközi gyakorlatot vesszük figyelembe: amikor a környezetvédelemben bármilyen szigorítást, bármilyen szabályozást végrehajtanak, nagyon komolyan szabályozásra kerül a türelmi idõ kérdése. Hány éven belül köteles, a technológia kifutása után köteles, a gép reamortizációja után köteles, vagy mi az amit azonnal köteles megszüntetni, vagy mi az az iparûzés, amit azonnali felszámolásra ítél. Általában nemzetközi gyakorlatban van türelmi idõ, de ez a törvényjavaslatból nem derül ki.
A másik, amit szeretnék megemlíteni: hogy ez a törvényjavaslat nem meri megfogalmazni, hogy a környezetvédelem a jövõ stratégiája. A magyar gazdaságban is rendkívüli stratégiai kérdés, stratégiai kérdés lesz az Európai Unióhoz való csatlakozásunk vonatkozásában, stratégiai kérdés lesz ahhoz, hogy a fejlett piacgazdasághoz fel tudjunk zárkózni. Stratégiai kérdés lesz abban a vonatkozásban is, hogy a magyar termékek a külsõ piacokon megmérettethetõk, versenyképesek legyenek. Azt gondolom, stratégiai kérdés az - ezt nem egyeztettem senkivel -, hogy az ágazatok között a Környezetvédelemi és Településfejlesztési Minisztérium egy a sok közül, vagy pedig stratégiai minisztérium, stratégiai jelentõséggel számol vele a kormányzat, és így kéri számon tõle a parlament is ezt a munkát. Ezen túlmenõen maga a környezetvédelem minden ágazatnak stratégiai kérdése kell hogy legyen, és úgy gondolom, ugyanilyen stratégiai kérdés kell legyen az önkormányzatok tevékenységében is.
Volt alkalmunk a bécsi és a németországi környezetvédelmi szabályozást tanulmányozni. Nagyon röviden, csak pár gondolatot szeretnék felvetni.
A bécsi tapasztalat: ilyen, hogy környezetvédelmi törvény nem ismeretes, illetve az osztrák szövetségi parlament nem ilyet alkotott. Ott a törvénykezési folyamatnak évtizedes hagyománya van, kódex jellegû a szabályozás. Hatalmas kötetekben vannak szabályozva. Szabályozva van az emberi mozgás legapróbb részlete, rendszeresen módosítják, és a követelményeknek megfelelõen állandóan felújítják. Nem így van szabályozva, és érdekes módon sok gazdája van, nemcsak a környezetvédelmi minisztérium, amely egyébként két- három évvel ezelõtt az egészségügyi minisztérium része volt.
A németországi ettõl eltérõ. Érdekes a szabályozás hierarchiája: mit szabályoznak parlamenti szinten, mit szabályoznak regionális szinten, és mit szabályoznak helyi hatósági szinteken. Például az osztrákok a veszélyes hulladék ügyét össz-szövetségi parlamenti szinten szabályozzák, ugyanakkor a kommunális hulladékét helyi, tartományi szinten. Eltérõ a gyakorlat, mert hiszen eltérõ technológia van egy-egy tartományban is.
Ugyanakkor az NSZK-ban ennél szigorúbb a szabályozás. Ott az imissziós védelmi törvény, a vízminõség-védelmi törvény, minden szövetségi szinten szabályozva van, és csak a végrehajtási utasításban van a helyi hatóságoknak komolyabb szerepük.
Gondolom, hogy a hazai szabályozásnál ezeket a tapasztalatokat a törvény- elõkészítés során figyelembe vették. Úgy gondolom, még inkább figyelembe kell vennünk a végrehajtási utasításnál.
Önálló gondolatként szeretném megemlíteni a megelõzés, a prevenció, a pereventív tevékenység komplex kérdését. Az a szemlélet, amely a környezetvédelemben látható és hatékony eredményt hozhat, nagyon összetett és
sokrétû. Már említésre került, hogy az oktatásnak, a nevelésnek, az állampolgárok életmódjának milyen fontos szerepe van. Lényegében az állampolgárokért hozzuk ezt a törvényt. Maguknak az állampolgároknak kell ebben a tekintetben egy új típusú életmódot megteremteni önmagukért és embertársaikért. Nem lehet rákényszeríteni semmilyen szankcióval, ha valaki tudatosan nem ennek megfelelõn éli magánéletét, munkahelyi életét és általában a közterületen az életét.
(10.50)
Természetesen a megelõzésnek a szankció is nagyon fontos része, de rendkívül fontos része az ösztönzés. Ösztönzés a vállalkozás vonatkozásában, ösztönzés az állampolgár vonatkozásában. Érdekes erre egy nemzetközi tapasztalat: a szelektív hulladékgyûjtés, aminél az az ösztönzés, hogy aki nem vesz részt a szelektív hulladékgyûjtésben, az, azt hiszem, négyszer annyit fizet a hulladék elszállításáért. Tehát ez egy ösztönzés arra, hogy részt vegyen. Az ösztönzés része nyilván majd a végrehajtási utasításban kell hogy megjelenjék, de rendkívül fontos lenne.
Nagyon fontosnak tartom a megelõzés vonatkozásában a nyilvánosság kérdését, abban a vonatkozásban is, hogy a nagyon környezetszennyezõt ki kell pellengérezni. Azon túlmenõen a nyilvánosságnak vannak természetesen veszélyei is, mert ez a magyar termékekrõl, a magyar technológiákról szóló információt is jelentheti, és bizonyos adatokból ilyen következtetések levonhatók. S fontos a megelõzésben a hatóságok szerepe, összehangolt szerepe, összehangolt önkormányzati, felügyelõségi, ágazati, üzemi, vállalkozási szintû szerepe.
Azt tartom lényegesnek, hogy gazdasági és társadalmi életünk szerves részévé tudjon ez válni, s a kiszámíthatóság és a következetesség érvényesüljön ennek a törvénynek a megvalósítása során, és arra ösztönözze a törvény a polgárainkat.
Két dolgot szeretnék végezetül megemlíteni. Az egyik a törvényben kevésbé említett: a katasztrófa esete. Tehát mi van akkor, ha katasztrófahelyzet van, mondjuk, helyi szintû, regionális szintû vagy netán országos szintû? Más törvényekben van szabályozva. Ez érint törvényeket, ma is szabályozott dolgokat, de ilyen a szmog kérdése, a nagyarányú, nagy kiterjedésû vízszennyezés kérdése vagy nagy kiterjedésû talajszennyezés kérdése. Úgy gondolom, hogy ezekrõl a kérdésekrõl már itt, a kerettörvényben említést kell tenni, de a végrehajtási utasításban mindenképpen.
Az utolsó kérdéskörömben pedig a hivatásos környezetvédõkrõl és az úgynevezett civil szervezetekrõl, a laikus társadalom kapcsolatáról szeretnék szólni. A környezetvédelmi bizottságnál regisztrálva van több mint 100 olyan civil szervezõdés, amely a környezetvédelem valamilyen területére szervezõdött, ottani érdekeket képvisel, s bizottságunk rendszeresen nyílt napokat tart. E törvényhez is kikértük a véleményüket, s ezen túlmenõen szakértõként is mûködnek egyes képviselõk mögött is, és a parlament szakbizottsága mögött is. Mégis szeretném megemlíteni - és itt kapcsolódnék az elõttem szólókhoz -, hogy a laikus társadalom vagy a civil társadalom véleményének figyelembevételét is elismerve, az ottani szakértelmet mindenképpen fölhasználva, nagyon fontos néhány elvet rögzíteni.
Az egyik a tûrés elfogadása. Ma az a tapasztalat ezeken a találkozókon, hogy az elv: tagadni mindent. Nem, és csak azért nem. Példaként szeretném megemlíteni: én a 23. számú fõvárosi, budapesti választókerület egyéni képviselõje vagyok, és az én kerületem az a szerencsés kerület, ahol mûködik az egyetlen budapesti és talán a dorogit kivéve, az egyetlen nagy kapacitású hulladékégetõ, vagy hulladékhasznosító mû. A fõváros a hulladékával pillanatnyilag már szinte semmit nem tud tenni: nincsenek lerakói, az égetõt nem akarják engedni mûködtetni, illetve a mai, 11/1991. KTM miniszteri rendeletnek megfelelõen már két évvel ezelõtt be kellett volna zárni, állandóan külön engedélyekkel mûködtetjük, hiszen a füst kezelése nem megoldott, nem felel meg a nemzetközi elõírásoknak, sõt most már a magyar miniszteri rendeletnek sem. De mûködni kell, vagy mûködtetni kell, és kompromisszumokat kell kötni.
A tûrés elfogadását azért említem meg, mert új helyen égetõt nem tudunk létesíteni Budapesten, mert nem fogadja be egyetlen kerület se: kell, legyen - de ne itt; lerakót nem lehet létesíteni: kell, legyen - de ne itt. Tehát lényegében a város nem tud mit kezdeni a hulladékaival. Ugyanezt megemlíthetném a szennyvíztisztító esetében is: kell, de ne ott legyen ez a szennyvíztisztító. Tehát nem tudunk olyan kompromisszumot, olyan tûrést elérni, amely egyébként mindegyikünk érdekét, minden városlakó érdekét
szolgálja - és úgy gondolom, ez más településen hasonló módon van. Nem tudunk megállapodni: mindenki azt mondja, vigyék máshova. Egyébként ez egy divat, a környezetvédelemmel való játszás, olyan egy kicsit, mint a foci: ehhez mindenki ért. Van olyan, aki csinálja, és van, aki pedig kívülrõl bekiabál. Tehát lényegében az történik, hogy nincs olyan ember, aki a környezetvédelemhez ne tudna pár rossz szót szólni - jót kevésbé. Tehát a tûrésnek az elfogadását én rendkívül fontos elvnek tartom.
A másik: annak a feltételezését, hogy az az anyag, ami emberi környezetünket alkotja, csak akkor mérgezõ, ha ennek a dózisa nagyobb, mint amit a természet föl tud dolgozni, vagy amit kezelni tudunk. Itt lényegében a dózis megtalálása a közös felelõsségünk. Úgy gondolom, ezt a környezetvédelmi törvény kapcsán és magában a törvényben is el kell határozni, mind a technológiában, mind a gazdaságban és sok más egyéb kérdésben.
A másik elv, amit szeretnék itt a civil szervezetekkel való kapcsolatban és a társadalommal való beszélõ viszonyban megemlíteni, a szövetségesek megtalálása. A környezetvédelemben szövetségeseket kell találni, mert enélkül, úgy gondolom, nem tudjuk ezt a kérdést rendezni, és a szövetségeseket a természet érdekében, a természetvédelem érdekében, a környezetvédelem érdekében szeretném megtalálni mind a civil társadalomban, mind a hivatásos környezetvédõk között.
A másik, amit feltételezni kell - és ezt az elvet én fontosnak tartom -, az a jóhiszemûség vélelme. Tehát nem lehet úgy közelíteni kérdésekhez, hogy eleve feltételezem: a másik szándéka sandaság, hogy annál a beruházásnál, amit ott akarnak megvalósítani, már eleve valamilyen hátsó gondolatok vannak; az a vállalkozás, az a kommunális beruházás nem bennünket fog szolgálni, hanem eleve ellenünk akar megépülni.
Végül a nyitott, korrekt tájékoztatást és a társadalmi ellenõrzést szeretném megemlíteni, ami rendkívül fontos - úgy gondolom, majd ennek a törvénynek a végrehajtása során is, és nekünk a környezetvédelemrõl, a környezetpolitikáról való gondoskodásunk során is. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)