DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A Kárpát-medence lakói közül kétségkívül az egyik legõsibb a magyar, hiszen jövõre ünnepeljük Kárpát- medencei tartózkodásunk 1100 éves évfordulóját. De ha figyelembe vesszük a legújabb kutatásokat, amelyek szerint az elsõ honfoglalás valószínûleg 371-ben történt, akkor gondolom, õsiségünket még inkább nem vitathatja el senki. Már nem is megyek el a tatárlakai leletekig, amelyek viszont hatezer éves magyar ittlétre utalnak. (Folyamatos zaj.)
Tehát egyértelmûen megállapítható, hogy nagyon õsi néprõl van szó a Kárpát- medencében, amely olyan helyzetbe került, hogy most már õsei nyelvét sem nagyon gyakorolhatja. Hiszen az önhibájukon kívül a határainkon kívülre került magyarok milliói olyan helyzetbe kerültek, hogy kisebbségnek, olyan népcsoportoknak nevezik õket, amelyeket most már csak bizonyos jogok illetnek meg, s nem azok az egyetemes emberi jogok és szabadságok, amelyeket az ENSZ
alapokmányától kezdve a helsinki okmányokon keresztül a teheráni egyezmény, a római egyezmény oly csodálatosan megfogalmazott, amely a tömbben élõ magyarság kollektív jogaira vonatkozna, hiszen most már - ha jól tudom - a közelmúltban kötött strasbourgi megállapodás egyáltalán nem tartalmaz semmiféle kollektív jogokat. De még azt a keveset is, ami számunkra maradt, feladni igyekszik a magyar külügyi kormányzat, amikor minden ellenérték nélkül - anélkül, hogy a körülményeinkben lényeges változás következett volna be, ami újabb szerzõdéskötést tenne szükségessé - elhatározta, hogy megköti az alapszerzõdéseket.
Kérdezem én államtitkár úrtól: ha egyszer a magyarság helyzetében nem következett be olyan alapvetõ változás, ami szükségessé tenné az alapszerzõdések megkötését, miért akarnak önök ellenérték nélkül, önként második Trianont. (Taps a jobb oldalon.)