DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is tapsoltam volna Szent-Iványi István államtitkár úr az enyémekkel rokon szándékainak, azonban az eredménynek nem tudok tapsolni.
Az elsõ kérdésre azt a választ kaptam, hogy ez egy félreérthetõ mondat volt a miniszterelnök úr részérõl. Hát erõsen, a fél világsajtó félreértette. Másrészt pedig, ha én, ugyancsak a sajtón keresztül, jól figyeltem, akkor éppen a Seidl Alapítvány egyik, hasonló tárgyban folyt szakmai megbeszélésén maga az államtitkár úr nevezte ezt a mondatot nem túl szerencsésnek.
(15.50)
De hagyjuk. Nem hiszem egyébként, hogy nem borul föl a prioritások sorrendje, vagy nincsen sorrendiség akkor, amikor a miniszterelnök úr a háromból egyet kiemel. Jó.
Második kérdés: Itt egy félreértésrõl van szó, ugyanis én nem azt kérdeztem, hogy a Külügyminisztérium a saját, igen sikeresnek ítélt tevékenységérõl hogyan tájékoztatja a külföldet, és hogy hogyan összegzi nagy sikerrel azokat a pozitív megjegyzéseket, amelyeket a külföldi diplomáciától kap - másokat kevésbé tár például ilyen intenzitással a képviselõk elé - , hanem azt kérdeztem, hogy mit tesz a Külügyminisztérium az országkép romlásának megállítására, az országkép javítására.
Tavaly májusban azt hallottuk, hogy nem kell Nemzeti Tájékoztatási Iroda. Államtitkár úrral egyetértõleg megjegyzem, az, amit ön említett a 190 millió forinttal kapcsolatban, sajnos, nem annak a koncepciónak, nem annak a szemléletnek és nem annak a gyakorlatnak a megjelenése volt, amit magam fölvetettem, s amely mögött a külügyi bizottságban egy hatpárti megegyezés volt - azt hiszem, ennek ön is tanúja mint a bizottság egykori alalnöke -, hanem azt a kérdést vetettem föl, hogy a Külügyninisztérium - nem feltétlenül intézményes eszközökkel - hogyan, milyen felfogás szempontjából építi az ország imagóját, javítja azt.
Sajnos, erre nem kaptam választ. A szándékaival egyetértek, azonban a választ nem áll módomban elfogadni. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)