DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Az az általánosítás - hála a jó Istennek - azért nem igaz, hogy "ezek a revansista tsz-elnökök".
Vannak ilyenek, minden kategóriában vannak kevésbé tisztességes emberek, jobb tisztességgel és kiváló tisztességgel megáldott urak és elvtársak is.
Tehát ez a kategorikus minõsítés nem jó, mert pont egy olyan hangulatot kelt, amit szeretnénk elkerülni. Viszont az sem jó, amit egyes tsz-elnökök csinálnak, még akkor sem, ha mondjuk, ebben az ügyben Ön is érintett, mert az Ön földjérõl is szó van ebben az ügyben, (Derültség a kormánypárti padsorokban.) mint a földkiadó bizottság alelnökének... De ez egyébként semmit nem von le az ügy tanulságos voltából. Ugyanis elõttem van a pócsai Haladás Mezõgazdasági Ipari és Szolgáltató Szövetkezet beadványsorozata, a földkiadó bizottság valamennyi határozatát megfellebbezte, amihez természetesen joga van. Csakhogy az, hogy ez mennyiben ésszerû és mennyiben nem, az már egy más kérdés. A Zala Megyei Földmûvelésügyi Hivatal 1995. február 27-én kelt határozataival valamennyi fellebbezését el is utasította.
Gondolom, a szövetkezet vezetése ezzel nem elégszik meg, elmegy a bírósághoz, ehhez is joga van - további hónapokat fog ezzel nyerni. Kétségtelen tény, nem szerencsés az ilyen jellegû magatartás, még akkor sem, ha 1995 március 3-ára egy egyeztetõ fórumot hívtunk össze, mert ennél többet nem tehetünk, mert sajnos nem úgy mûködünk, mint annak idején a Magyar Szocialista Munkáspárt, hogy leszólt a párttitkár elvtárs, hogy na gyerekek, akkor most sorbaállunk, és ezt vagy azt csináljuk. Nem megy, errõl az elõbb már beszéltem. Tehát más módszert kell követni. Sajnos ezen a megbeszélésen megállapodás nem születhetett, mert a szövetkezet vezetése nem vett rajta részt, illetve az elnök nem jelent meg személyesen.
Ezek után egy dolgot talán javasolhatnék azoknak az embereknek, akik feltételezhetõen a szövetkezet tagjai - mert részarányföldrõl van szó, amelynek megosztását, föltérképezését, esetleges kiadását az ilyen jellegû magatartás hátráltatja -, hogy õk maguk vonják le a megfelelõ személyi konzekvenciát, mint ahogy ezt egyszer-kétszer már meg is tették az elmúlt idõszakban.
Én merem állítani, hogy emiatt nekik hátrányuk nem lesz és nem is lehet, mert az már egy más kategória, az már a büntetõjogi kategória tárgykörébe tartozik, ahol már egyébként erélyesebben föl lehet lépni.
Kérem, sajnálom, hogy csak ennyit tudok mondani önnek, szíveskedjen válaszomat elfogadni, és higgye el, hogy a minisztérium vezetése a szép szó és az okos kis fejsimogatás vagy esetleg intésen túl egyéb eszközzel nem rendelkezik. Akinek ez elég, azzal jól tudunk együttmûködni, akinek nem, akkor arra kérjük, hogy akinek a kezében a döntés, az ezt tegye meg. Köszönöm szépen. (Taps.)