DR. FODOR GÁBOR mûvelõdési és közoktatási miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselõ Úr! Köszönöm kérdését a sajtószabadságról. Úgy értelmezem, hogy a képviselõ úr a véleményemre kíváncsi. Ezt azért bocsátom elõre, mert beszéltünk már itt, a tisztelt Házban a sajtószabadság kérdéseirõl és akkor is elmondtam azt a véleményemet - amit, azt hiszem, a képviselõ úr is oszt -, hogy egy demokráciában egy miniszternek nincs lehetõsége arra, hogy a sajtó világába beavatkozzon. Ez egyébiránt így van rendjén, de a véleményemet természetesen szívesen elmondom azon kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket képviselõ úr megfogalmazott.
Kezdem elõször is azzal, hogy azt hiszem, az elmúlt években, körülbelül '89-90-tõl kezdõdõen Magyarországon egy egészen másfajta sajtóstruktúra alakult ki, és a sajtószabadságot is másképpen értelmezzük. Talán nagyon egyszerûen ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy az elõzõ idõszakban, az elmúlt negyven évben a kiindulópont még nem az volt, hogy a sajtó szabad, hanem állandóan azt néztük, hogy mely pontokon lehet a szabadságot korlátozni. Azt hiszem, most mindannyiunk kiindulópontja az, hogy a sajtó szabad, és legfeljebb a legszükségesebb esetekben lehet bizonyos korlátokat figyelembe venni.
Tehát úgy érzem, Magyarországon a sajtószabadság létezik, van; az természetes, hogy bizonyos anomáliák ezen a téren is vannak - képviselõ úr is megfogalmazott ilyeneket. Zárójelben jegyzem meg, hogy én képviselõ úr megfogalmazásaival nem értek egyet, mert úgy gondolom, ezek olyan általánosak, amivel én nemigen tudok mit kezdeni, mert amikor azt mondja, hogy "egyesek mondhatják a magukét, másoknak hallgass a nevük", amikor arra hivatkozik, hogy kisebb-nagyobb csoportok elmondhatják a véleményüket, mások nem mondhatják, hogy a liberális és baloldali gondolat szabad, a másik pedig nem, ezeket vélekedésnek tartom. Képviselõ úr természetesen nyugodtan mondhatja ezt az álláspontot, úgy gondolom, ez is a szólásszabadsághoz tartozik és a
sajtószabadsághoz - ha a sajtóban is hangot ad ezen véleményének - , de én ezekkel az álláspontokkal nem értek egyet.
Tehát visszatérve arra, hogy képviselõ úr kérdezte, mit gondolok errõl és van-e teendõ ezen a téren. Úgy gondolom, hogy a sajtó szabad. Ez így van jól, ezt mindannyiunknak tudomásul kell venni. Ez mindannyiunkra vonatkozik, akik "a hatalom oldalán vannak", ez képviselõ úrra és rám is vonatkozik természetesen. Sokszor nekünk is egyfajta sajátos viselkedést jelent az, hogy tudnunk kell: a sajtó szabadsága bizony korlátot és gyakran kontrollt jelent a hatalom felett is.
Úgy gondolom, amivel igazából foglalkoznunk kell: azok azon szabályok, amelyek törvényi oldalról kell hogy megjelenjenek a sajtószabadság területén. Hogy itt is egy zárójeles megjegyzést tegyek, ide tartozna például a sokat vitatott médiatörvény, amely rendkívül fontos lenne azért, hogy azt a monopóliumot, ami a televíziózás és rádiózás területén van, megtörje, valóban verseny alakuljon ki, és többféle vélemény kapjon lehetõséget Magyarországon arra, hogy megjelenjen az elektronikus médiákban is. Úgy gondolom, ez hasznos és kívánatos lenne.
Ugyanúgy fontosnak tartom azt, hogy minden területen verseny legyen - ez az írott sajtó területén ki is alakult -, és lényegesnek tartom a civil kontroll szerepét is, olyan civil és független szervezeteknek a létét, amelyek véleményt formálnak arról, hogy hogyan mûködik a sajtó, egyébiránt kritikát mondanak - független és elfogulatlan kritikát.
Tehát még egyszer: úgy vélem, hogy rendeleti és törvényi úton semmi okunk arra, hogy beavatkozzunk a sajtószabadságba, mert az van és létezik és ha néha kényelmetlen, azt is tudomásul kell venni. Azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan tudunk fair és átlátható versenyt teremteni annak érdekében, hogy minél többfajta vélemény jelenjen meg egyenlõ eséllyel a magyar médiapiacon. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)