DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nyilvánvalóan azért tettem szóvá ezt a problémát, mert én a viszonyokkal nem vagyok elégedett, ez azt hiszem, eléggé nyilvánvaló. Az is nyilvánvaló, hogy kettõnk álláspontja ebben a kérdésben nagyon messze esik egymástól, tehát elõre kijelenthetem, hogy a válaszát nem fogadhatom el. (Zaj a bal oldalon.) De engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló rövid idõkeretben mégis hadd szóljak egy-két dologról!
Nem azért vetettem fel ezt a problémát, mert miniszter úrtól bármiféle adminisztratív intézkedést várok. Ennyire vagyunk demokraták és vagyok én is demokrata, hogy ilyet nem várok. De az a véleményem, a sajtószabadság bármennyire szent intézmény legyen is - mert én is annak tartom, mint ahogy a múlt századi nagy elõdök is annak tartották -, de ez csak akkor az, ha mindenki részesedik a sajtószabadságból, ha a sajtó nem egyes csoportok játékszere, ha senki sem sajátítja ki a sajtót magának, és ha a sajtó nem emelkedik ellenõrizhetetlen hatalomként a társadalom fölé. Ennek a jelenségnek is van neve: magyarul ezt sajtózsarnokságnak szokták hívni.
Az a véleményem, hogy nálunk úgy festenek a dolgok - nagyon sok jelenséget mondhatnék el, ha lenne idõm -, mintha visszatért volna a "három T" reneszánsza: tiltjuk, tûrjük, támogatjuk. (Zaj a bal oldalon.) Igenis, mi ellenzékiek nagyon érezzük a saját bõrünkön, hogy bennünket úgy igyekeznek lesöpörni, hogy agyonhallgatnak, mintha sudrák lennénk, azaz érinthetetlenek, mintha egyes ellenzéki képviselõk nevének leírásától is tisztátalanná válna a lap. Tárgyilagos közlésrõl és tárgyilagos hírközlésrõl nem is lehet beszélni.
(16.20)
Mert ha, kérem, itt elhangzik egy kedd délután tizenöt-húsz felszólalás, és az esti tv-híradó csak egyet tart fontosnak idézni és kiemelni, és az is kormánypárti, akkor tessék nekem megmondani, hol tartanak a dolgok?!
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)