DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! A Fidesz megdöbbenéssel hallotta a kormány család-, ifjúságellenes és szószegõ politikájának megnyilvánulása kapcsán hozott intézkedéseket. Ez a megdöbbenésünk annál inkább nagy volt, mert ettõl a kormánytól, a szociál- liberális kormánytól a polgárok sem ezt várták, mert egészen mást ígértek korábban. Az a helyzet, ami mára kialakult, az - lássák be önök is - a kormány nyolchónapos tétlenségének, zavaros gazdaságpolitikájának eredményeként állt elõ.
A kormány nyolchónapos mûködése válságba sodorta az országot - azt hiszem, néhány pontra valamennyien emlékszünk még -, felesleges pótköltségvetést fogadott el 1994 szeptemberében, majd hosszú idõn keresztül egy semmire irányt nem mutató költségvetési törvényen vitatkozott az ország, hónapokon keresztül gazdasági kulcspozíciók voltak betöltetlenül, s - ahogy a miniszterelnök úr is mondta - mindenfajta koncepció nélkül sodródott ez az ország.
Kormányozni kellett volna! Ez azonban nem történt meg ez alatt az idõ alatt. A tegnap megszületett döntéssorozat leginkább a családokat - a kis- és többgyermekes családokat - hozza rossz helyzetbe. De tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy az országban mindenki - akinek 1 évestõl 25 évesig valamilyen gyermeke van - megsínyli ezt az intézkedést. Annál inkább megdöbbentõ ez az intézkedéssorozat, mert leginkább a fiatal nemzedékeket, ennek az országnak a jövõjét sújtja. Ez a politikai döntés a jövõ felélését jelenti. Önöknek, a kormány tagjainak ezzel tisztában kellett lenni.
Az az intézkedéssorozat, amely nem a mai nappal kezdõdött - hanem már az energiaár-emeléssel, az infláció további gerjesztésével - valamint a mostani forintleértékelés, az ebbõl származó áremelkedés, infláció, üzemanyagár- emelkedés, valamint a gyed megszüntetése, a gyes és a családi pótlék korlátozása egy átlag magyar család zsebébõl havonta 10-15 ezer forintot vesz ki. Ezzel a döntéskor önöknek szintén tisztában kellett lenniük.
Ez a döntés szociálisan cinikus döntés volt. Arra irányul, hogy a társadalom - s elsõsorban a bérbõl és fizetésbõl élõ rétegek - valamilyen módon próbálja meg túlélni ezt a helyzetet. Ez a helyzet gyakorlatilag ismételten azt a réteget sújtja, amely ennek a társadalomnak a legnagyobb rétege, és amely teherviselésével már eddig is átsegítette az országot válságos idõszakokon. Ennek a rétegnek a további sújtása ilyen típusú intézkedésekkel mindenképpen az ország kárát jelenti.
Hol van a tûrõképesség határa? Nem igaz ugyanis az a retorika - amely gyakran elhangzott ezeknek a döntéseknek a kapcsán -, hogy ez a döntés csak a gazdagokat érinti és csak a gazdagoknak fog negatív eredményekkel járni. Ha ezek a döntések csak a gazdagokat érintik, akkor miért van szükség arra a 9 milliárd forintra, amelyet kompenzációként különített el a kormány annak érdekében, hogy akiket hatványozottan érint ez a döntés, azokat kisegítsék. A gazdagokat nem kell 9 milliárd forinttal támogatni - azt hiszem, ezzel valamennyien egyetértünk.
Riasztó volt az is, ahogyan ez a döntés megszületett. Ismét koncepció, egyeztetés és a korábban oly gyakran hangoztatott hatásvizsgálat nélkül született meg. A kormány a társadalmi-gazdasági megállapodás lehetõségének az összeomlása után immár nemcsak a szakszervezetekkel és a szociális partnerekkel nem kíván egyeztetni, hanem saját közvetlen belsõ körével sem; ide sorolom én önöket, a szabaddemokraták és a szocialisták frakcióját. Kérdezem én önöktõl, képviselõtársaim: megkérdezték önöket elõzetesen ezekrõl az intézkedésekrõl? (Taps a jobb oldalon.) Mert akkor miért nyilatkozott volna a szocialista párt frakcióvezetõje néhány nappal ezelõtt úgy, hogy az intézkedéscsomagban nem lesznek olyan elemek, amelyek az életszínvonal csökkenését eredményezik. Vagy súlyosan felelõtlenül és cinikusan nyilatkozott, vagy pedig nem volt tájékoztatva arról, hogy milyen döntések várhatók. Gondolom, azt senki nem mondja, hogy ezek a döntések ne jelentenének életszínvonal-csökkenést a lakosság jelentõs része számára.
Ennek a döntésnek, ezeknek az intézkedéseknek tulajdonképpen az egész magyar társadalom a vesztese. Akik nyernek rajta, azok igazából csak a valutaspekulánsok, akik rövid távú haszonra tettek szert ebbõl. A magyar családok számára nem marad más, mint hogy õk is valutában spekuláljanak, és azt, amit az állam ezentúl elvesz tõlük a gyed és a gyes formájában, azt az árfolyam-spekulációval helyrehozzák.
A forintleértékelés kapcsán pedig azon széles rétegek - anyagi erõvel is bíró rétegek - bizalmát ingatják meg, akik eddig bizalmukat helyezték a forintba és a kormányba. (Mozgás és zaj a bal oldalon.) Ez súlyos következményekkel jár. A kormány ismét koncepció nélkül hozta meg ezeket az intézkedéseket. Nem láttam - s gondolom, kormánypárti oldalon ülõ képviselõtársaim sem láttak - olyan jellegû intézkedéseket, koncepciókat, amelyek arról szólnak, hogy ez a döntés valamilyen módon beleilleszkedik a családpolitikai vagy népesedéspolitikai koncepcióba. Szigorúan fiskális szempontok jellemzõk erre.
A kormány és az azt alkotó pártok korábban szociálisan érzékenynek nevezték magukat. Így volt ez a kormánykoalíció kisebbik pártjával is, amely éppen azzal próbálta megkülönböztetni magát a másik liberális párttól, hogy szociálisan érzékenynek kívánta magát feltüntetni. Meglehetõsen nagy a csend a szabaddemokraták körében ennek az intézkedésnek az értékelésekor. Vajon ez az a szociális érzékenység, amelyrõl õk annyit beszéltek? (Mozgás és zaj a bal oldalon.) Máskor hangos a koalíció tája, ha valamifajta pozicionális kérdésrõl van szó; ebben az esetben nem szokták visszafogni magukat. (Horváth Vilmos: Ha-ha-ha...)
Azt gondolom, a családellenes, a fiatal nemzedékeket sújtó intézkedések minden magyar polgár háztartásában meg fognak jelenni. Ezért is megdöbbenéssel hallottuk pénzügyminiszter úr azon nyilatkozatát, hogy emelt fõvel hozta meg ezt a kormány. Emelt fõvel, de azt hiszem, hogy két tagjával kevesebben lesznek ez után felemelt fejjel. Ugyanis ez a politika nem nyújt perspektívát, igazából nem határozza meg azt a gazdasági irányt, amely megmondaná a polgárok számára, hogy miért érdemes és miért kell ezeket a nehézségeket vállalni.
Azzal kezdtem felszólalásomat, hogy családellenes, ifjúságellenes és szószegõ politika az, amit önök folytatnak. Miniszterelnök úr azt mondta, semmi olyat nem ígértek a választási kampányban, amely a mostani intézkedésekkel ellentétes lenne. Tavaly, a '95-ös költségvetés tárgyalásakor ebben a Házban komoly kritikát kaptam a másik oldalról azzal kapcsolatban, hogy miért a választási ígéretekhez megyek vissza. Annak idején Horn Gyula híres pontjait hoztam elõ, amelyeket augusztusban a Népszabadságban tett közzé a választási kampány elõtti idõszakban.
Most nem követem el ezt a hibát. A kormány dokumentumaiból fogok idézni, illetõleg a választási kampány után született kijelentésekbõl. Valamennyien tudjuk, hogy a kormány meg kívánja szüntetni a gyedet, korlátozni kívánja a gyest, és hasonlóképpen a családi pótlékot. Ebben a témában szeretnék felidézni önöknek néhány gondolatot, amelyeket - úgy tûnik - elég gyorsan elfeledtek, s amelyeket hirtelen felindulásból nyolc hónap után megtett intézkedéseikkel cáfolnak.
Horn Gyula miniszterelnök 1994. szeptember 27-ei beszédébõl szeretnék idézni. "1995-tõl állampolgári jogon jár a gyermekgondozási segély, amelynek összegét ez év szeptemberétõl 1000 forintra emeltük.- Ez a múlt. Itt nagyobb arányú az emelkedés, mint a szociális ellátás többi területén."
Azért azt is elkövetem, hogy a szocialistáknak egy korábbi dokumentumából idézzek, mert az egybehangzik a kormányprogrammal: "A szocialisták az alsó és középrétegek körében megõriznék a családi pótlék reálértékét. A gyermekgondozási segélyt állampolgári jogon járó juttatássá tennék." Ez a szocialisták részletes programjából, tehát nem a Horn Gyula-féle pontokból származik.
(15.30)
Valamint - és azt hiszem, ez a legfontosabb - a kormányprogram, a kormány tevékenységét meghatározó dokumentum mondja a következõket: "Az anyasági és gyermektámogatások esetében a kormány az egységes családszemléletû megközelítést támogatja. A családi pótlék emelését a jövõben családtípusonként differenciáltan tervezi. Lépcsõzetesen egységessé válik a gyed és a gyes." Remélem, ez nem úgy fog megtörténni, hogy a gyed után a gyest is meg kívánja a kormány szüntetni. "Elsõ lépésben a gyes jövedelemtõl független, állampolgári jogon járó juttatás lesz." Ez a kormányprogram 68. oldalán található.
De ugyanebbõl a dokumentumból idézem a továbbiakat is: "Átfogó szociálpolitikai programot dolgoz ki - a kormány -, törvénytervezetet készít a gyes állampolgári joggá tételérõl, illetõleg a gyes és a gyed egységesítésérõl."
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Kormány! Olvasták önök ezeket a dokumentumokat, mielõtt ezeket a döntéseket meghozták? Ennek alapján azt gondolom, hogy a kormány félrevezeti a közvéleményt. Nem igaz az, amit a miniszterelnök az elõbb mondott, hogy erre vonatkozóan semmi olyat ne tettek volna, ami ne szerepelt volna korábbi terveikben. Ennek alapján azt hiszem, hogy ami még tegnap nem volt mindenki számára világos, az mára napnál is világosabb, hogy ennek az országnak egy hazug kormánya van. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)