DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Elöljáróban mentségemre szolgáljon, hogy jogász vagyok és nem közgazdász, viszont minden egyes gazdasági programot gondosan jegyzetelve, szomjas érdeklõdéssel olvasok el. Az olvasás eredményeként arra a meglepõ következtetésre jutottam, hogy látszólag minden közgazdász-orvostudósnak igaza van, hiszen az elmélete mindig logikus és önmagában zárt. Egyformán ismerik fel ezek a közgazdász-orvostudósok a betegséget, egyformán is diagnosztizálják, és kiválóan ismerik a betegség gyógyítására a tudomány által már ismételten feltalált és gyógyításra alkalmasnak ítélt közgazdasági gyógyszereket - csak valahogy úgy érzi az ember, hogy a kezelésnél magáról a betegrõl feledkeznek meg. Nem nézik meg a beteg tûrõképességét, nem nézik meg a beteg felhalmozott humán, érzelmi tartalékát, és egyáltalán nem vizsgálják, hogy az alkalmazott gyógyszerrel szemben a betegben nem termelõdik-e ki valamilyen olyan ellenvírus, ami az alkalmazott gyógyszer hatását éppen az ellenkezõjére fordítja.
Szóval, ami a betegség egyformán felismert természetét illeti, mind egyformán állapítják meg, hogy ez a magyar gazdaság a "szerkezeti eltorzulás" címû szervi betegségben szenvedett, és a jövedelemhiányt csak a külföldi eladósodás tudta felületileg kezelni.
A tegnap megtudott és tegnap megkapott intézkedési csomag gyógyszertárában is azt lehet érezni, hogy az orvos a betegnél jelentkezhetõ tünet felismerésében követhetett el néhány alapvetõ hibát. A baj ugyanis, az alapvetõ baj nem az államháztartásnak a szocialista kormányoktól megörökölt és elviselhetetlennek látszó elosztási rendszerének a súlyában van, hanem a GDP- hez viszonyított arányában, vagyis abban a tényben, hogy a zsugorodó GDP- tortából egyre nagyobb lett a kivágott szelet, és nyilván nagyon kevés maradt saját fogyasztásra.
Az orvos azonban megfeledkezett arról a tényrõl, hogy a GDP zsugorodása tavaly megállt. A KSH alábecsült adatai szerint 2 százalékos volt a növekedés, tehát tavaly megindult egy gazdasági növekedés: a fogyasztás 1 százalékkal, a megtakarítás 3-4 százalékkal, a beruházás pedig 8-10 százalékkal nõtt. A tünetnél ez valahogy figyelmen kívül maradt.
Ha megnézzük az intézkedési csomagtervet a látszat és a valóság szempontjából, akkor a látszat valóban nagyon szép, mert hiszen a stabilitást akarja erõsíteni, az ezzel szembenálló valóság azonban az, hogy az inflációt gerjeszti. Az egész évre bejelentett forintleértékelés a gazdaság szereplõinek viselkedését nyilván azonnal befolyásolja, és így következményeiben ugyanolyan hatású, mintha egyszerre történt volna. Inflációs hatása így lényegesen nagyobb, mint egy fokozatos és szükség szerinti leértékelésnek. A 8 százalékos vámpótlékemelés ugyancsak inflációs hatásokat okoz, együttesen pedig már az eddigi intézkedések - mint az energia-áremelés, az áfaemelés, a mezõgazdasági vámok emelése és a többi - beláthatatlan mértékû és kezelhetetlen inflációs nyomást okoznak.
Amellett, hogy a leértékelés kedvezõtlen inflációs hatásokkal jár, egyáltalán nincs garancia arra, hogy a külkereskedelmi mérleget hosszú távra megjavítja, mert az exportált és az importált áruszerkezet árrugalmasságától függ. Bizonyos azonban, hogy a jelenlegi termékszerkezetet inkább konzerválja. Mert ha a megváltoztatására ösztönözne, így a versenyképességet javítaná, elfogadható lenne, de miután a magyar exportban jelentõs az importtermék értéke, nyilvánvalóan nem fog bejönni az a számítás, hogy az exportnövekedés akármilyen termékszerkezet-váltást tud majd eredményezni.
Az infláció ellensúlyozására hozott intézkedések egyrészt nem hatékonyak és így várhatóan nem elegendõek a keltett inflációs hullám mérséklésére, másrészt olyan szociális következményekkel járnak, amelyek bizonyos jövedelmi rétegek létminimum alá süllyedéséhez vezetnek.
A bérkiáramlás megakadályozása és a létszámcsökkentés az állam tulajdonában lévõ vállalatoknál és az államháztartás által finanszírozott intézményekben közvetve a munkanélküliséget fogja növelni, és gazdasági pangást idéz elõ a hazai piacon, ugyanakkor nem lesz elegendõ arra, hogy a leértékelései által keltett inflációs spirál létrejöttét megakadályozza.
A gyed megszüntetése, a gyes és a családi pótlék korlátozása, valamint a tandíjak bevezetése aszerint, hogy a rászorultságot hogyan fogja definiálni a kormány, vagy a fogyó magyarság további fogyását fogja eredményezni, továbbá igen széles rétegek további lesüllyedését és az esélyegyenlõség megszüntetését, vagy pedig a költségvetésre gyakorolt hatása lesz elhanyagolható. Az intézkedések szociális hatása tehát beláthatatlan, és a szegény rétegeket elsõsorban sújtó inflációs következményekkel együtt bizonyos rétegek teljes elnyomorodásához vezethet. A meglévõ jövedelemkülönbségeket tehát tovább élezi és a szociális feszültségeket az elviselhetetlenségig fokozhatja.
Tehát a kezelésnél és a választott gyógyszernél - amit a felszólalásom elején említettem - valahogy figyelemen kívül maradt magának a betegnek az állapota és a beteg tûrõképessége.
Tisztelt Országgyûlés! Úgy érzem, ellenzéki pozícióban is, hogy pártállástól függetlenül mindannyian érdekeltek vagyunk az ország felemelkedésében, egyformán szeretnénk a gazdaság megerõsödését, partnerek szeretnénk lenni és vagyunk minden olyan intézkedésben, amely nem jár ilyen szociális hatásokkal, hanem a beteg állapotát, a beteg tûrõképességét figyelembe véve igyekszik a bajokra az orvosságot megtalálni.
Tehát egyelõre összefoglalóan csak azt lehet az intézkedéscsomagról megállapítani, hogy gazdasági szempontból sötétbe ugrás, szociális szempontból pedig tragédia. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)
(15.40)