DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szerettem volna ilyen eszközökkel idekerülni. A technika következménye. Igen, azért mondtam, mert hátha valaki azt gondolja, hogy más keze van a dologban - mármint hogy az enyém.
Szóval, amikor a hangerõsítés nem mûködött, azt mondtam el: nem hiszem, hogy van ebben a parlamentben olyan képviselõ, nem hiszem, hogy van olyan kormánytag, nem hiszem, hogy van olyan kormány, amely szeretne ilyen intézkedéseket hozni. Csak õrült emberek gondolhatják azt, hogy ez jó bárkinek is, mármint ilyen intézkedéseket hozni. (Taps a jobb oldalon.) Nem jó senkinek, senki nem szeret ilyen intézkedéseket hozni. Ha egy kormány ilyen intézkedéseket hoz, ha a kormánypártok ilyen intézkedéseket támogatnak, nagyon nyomós ok kell ahhoz, hogy ilyen döntéseket hozzanak. Nagyon nyomós ok kell ehhez, és ez a nyomós ok - mi úgy ítéljük meg - megvan.
Nem hiszem, hogy ne olvasták volna ellenzéki képviselõtársaim a kormány programját. A kormány programja egyértelmûen megfogalmazta ezeknek az intézkedéseknek a döntõ többségét. (Zaj a jobb oldalon.) Igaz, eltér némileg a kormányprogramtól az a döntés, amit most a kormány hozott, de a helyzet is más ma, nyolc hónap után, mint amivel számoltunk a kormány megalakulásakor. (Zaj a jobb oldalon.) Eltér a helyzet jelentõs mértékben, nem ennek a kormánynak a hibájából, és azt gondolom, komolytalan az az állítás, amit itt ma már hallottunk, hogy az elmúlt nyolc hónap következménye mindaz, amivel az országnak szembe kell nézni.
Lehet, hogy az elmúlt nyolc hónap bizonyos megfontolásai, az, hogy a kormány megpróbálta addig halasztani az ilyen jellegû intézkedéseket, ameddig halaszthatónak gondolta, valamelyest hozzájárultak ahhoz, hogy most súlyosabb intézkedéseket kell bevezetni, mint amit eredetileg tervezett a kormány. De alapjában véve nem ez a nyolc hónap vezetett ide, hanem az vezetett ide, ami azt megelõzte - természetesen nem csak az elõzõ négy év, hanem az azt megelõzõ évtizedek is. Nyilvánvaló számunkra, akik ezt az intézkedést kényszeredetten tudomásul vesszük - hiszen ezzel lelkesen azonosulni senki nem tud -, hogy a jövõ felélése az lenne, amit eddig csináltak az elõzõ kormányok. A jövõ felélése az lenne, ha nem létezõ jövedelmeket elõre elköltenénk, ha olyasmit csinálnánk, amit az elõzõ kormány is csinált, vagyis azt gondolnánk, hogy túljutott már az ország a gazdaság fõ problémáin, kiengednénk a fékeket, kiengednénk azokat a gazdasági megszorításokat, amelyek olyan következményekhez vezettek az elmúlt évben, mint amilyen következményekhez vezettek.
Nem hiszem, hogy lenne olyan kormánypárti képviselõ, lenne olyan kormánytag, aki ne tudná, hogy ezek az intézkedések milliókat érintenek súlyosan. Én nem hallottam a tegnapi nyilatkozatokban és a mai nyilatkozatokban olyan megállapítást, hogy ez csak a gazdagokat érinti hátrányosan. Sajnos, természetesen a társadalom döntõ többségét hátrányosan érinti ez az intézkedéscsomag. A kormány olyan megoldásra törekedett, amelyik megpróbálja azokat némileg kedvezményben részesíteni, akiket súlyosabban érintenek az intézkedések. Ma egy ilyen csomaggal természetesen nem lehet olyan megoldást találni, hogy csak a gazdagokat sújtsák az intézkedések.
Megkérdezték-e a kormánypárti képviselõket? Természetesen az intézkedéscsomag elõtt közvetlenül nem kérdezték meg a kormánypárti képviselõket, de, ahogy mondtam, a kormányprogramban a gazdasági rendcsinálás, az, hogy az ország pénzügyeit rendbe kívánja tenni a kormánykoalíció, benne volt. Ez közvetve azt jelenti, hogy a kormánypárti képviselõk, amikor a kormányprogramot elfogadták, ezt a programot, ennek minden következményét elfogadták.
Nem hagyhatja figyelmen kívül egy kormány az elmúlt évek fejleményei nyomán azt, hogy az államháztartás egyenlege hogy néz ki, hogy a nemzetközi és a hazai fizetõképesség hogy néz ki. Nem hagyható figyelmen kívül az egyenleg romlása.
Mi azt gondoljuk, és a kormány ennek jegyében cselekedett, hogy kényszerhelyzet alakult ki Magyarországon, mert ha a kormány most nem intézkedik, késõbb még súlyosabb problémákkal kell szembenézni. Nem hinném azt, hogy ellenzéki képviselõtársaim ne tudnák: nincsenek további tartalékok, megszûntek azok a tartalékok, amelyek az elõzõ évben, években, évtizedekben még rendelkezésre álltak; megszûntek a külsõ finanszírozás tartalékai - hiszen ma sokkal kedvezõtlenebb feltételekkel lehet külsõ támogatáshoz jutni, mint akár az elõzõ években -, és megszûntek a belsõ finanszírozás tartalékai is.
Abból indult ki a kormánykoalíció, abból indult ki a kormány, hogy rosszabb lenne a helyzet, ha ezt a rendkívül kedvezõtlen intézkedéscsomagot nem fogadja el. Rosszabb lenne a helyzet, mert a következmények kézbentarthatatlanok lennének.
Az elõzõ kormány, én úgy emlékszem, két évvel vagy három évvel ezelõtt egy konferenciát rendezett, ha jól emlékszem, azzal a címmel, hogy "A stabilizáció után". A stabilizáció még nem fejezõdött be. Ebben, ha úgy tetszik, valóban gazdaságpolitikai vita volt az elmúlt években is, és az elmúlt nyolc hónapban is az ellenzéki pártok többsége és a mai kormánypártok között, hogy túl vagyunk-e a stabilizáción.
Ez a kormánykoalíció abból indult ki, hogy nem vagyunk túl a stabilizáción, abból indultunk ki, hogy az elõzõ kormány téves helyzetmegítélésbõl téves következtetéseket vont le. Abból indultunk ki, a kormánycsomag, ez az intézkedéscsomag abból indult ki: a tavalyi év, a tavalyi év gazdasági eredményei és az idei elmúlt néhány hónap bebizonyította, hogy az a gazdaságpolitika, amely nem alkalmaz ilyenfajta intézkedéseket, kézbentarthatatlan következményekhez vezet. A kormány megalakulásakor elmondta ezt. Elmondta ezt, hogy nem jutottunk túl a nehézségeken, elmondta a kormány a megalakulásakor, hogy a stabilizáció nem fejezõdött be. Elmondtuk mi ezt a választásokon is.
A kormány természetesen hibáztatható. A kormánykoalíció hibáztatható. Elmondtuk többször is - és talán ez az egyetlen dolog, amiben a kormányt felelõsség terheli -, hogy hamarabb is meg lehetett volna hozni ezeket az intézkedéseket. Ha hamarabb megszületnek ezek a döntések, vagy ilyen jellegû döntések, akkor talán a következmények nem ilyen súlyosak.
(15.50)
Feltehetõen az ellenzéknek is szerepe van abban, hogy a kormány az ilyen kellemetlen következményekkel járó intézkedésektõl mindaddig, ameddig tartózkodni lehetett, tartózkodni próbált. A mai helyzet már nem ilyen. Tovább az ilyen típusú döntések nem halaszthatók. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Így van!)
Az önkormányzati választásokat emlegeti itt egyik képviselõtársam. Az önkormányzati választások régen befejezõdtek. Ha pusztán választási szempontok vezérelték volna a kormányt, már megszülettek volna ezek a döntések.
Más dolgokra is el lehet mondani, hogy jobb lett volna, ha... Nyilvánvaló: kellemesebb, kedvezõbb lenne a feltételrendszer, ha a sokat emlegetett társadalmi-gazdasági megállapodás megszületik. Ha októberre megszületik a társadalmi-gazdasági megállapodás - mint az eredetileg tervezve volt -, akkor a terhek elosztásáról, a következmények elosztásáról az érdekképviseleti szervekkel elõzetesen érdemben lehetett volna konzultálni. Nyilván más helyzet alakult volna ki, mint most. Úgy ítélem meg, úgy ítéljük meg, hogy a társadalmi-gazdasági megállapodás elmaradása nem elsõsorban a kormány felelõssége. (Dr. Gáspár Miklós: Ki a hibás? Az ellenzék? Ki?)
Említettem, ellenzéki képviselõtársaim már említették - és feltehetõen még el is fogják mondani -, hogy ez a program, amelyet a kormány most elfogadott, nem más, mint a jövõ felélése.
Mi úgy ítéljük meg, hogy a jövõ felélése történt az elmúlt húsz évben, amióta világos, hogy Magyarországon milyen gazdasági problémák vannak. A jövõ felélésének ma csak egy ilyen kényszerhelyzetben született intézkedéssel lehet véget vetni. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy önmagában ez a csomag megoldja Magyarország gazdasági problémáit. Nyilvánvaló: a gazdaság helyzetének stabilizálásához elegendõ kell hogy legyen ez a csomag - bár elsõ lépésként fogalmazódott meg, ezzel nem fejezõdtek be az ilyen jellegû döntések, az ilyen jellegû javaslatok -, de a további kibontakozáshoz újabb, más típusú döntésekre van szükség.
Egy rövid megjegyzést szeretnék tenni a szociális problémák kapcsán. Magyarországon meglehetõsen régóta ismert, hogy az a szociális intézményrendszer, amelyet az úgynevezett szocializmusban alakítottak ki, többnyire azoknak nyújt elõnyöket, akik nagyobb részben használják az intézményrendszert, és ezek többnyire a jobbmódú emberek.
A magyar szociális rendszer - és ez ügyben alig történt változás az elmúlt négy évben - lényegében nem változott, legfeljebb az egészségügy területén. A magyar szociális rendszer - ahogy szokták mondani - diszfunkcionális. Ez az intézkedéscsomag, amelyet a kormány most meghozott, az elsõ lépés arra, hogy a szociális rendszer azokat részesítse elõnyben, akik leginkább rászorulnak, tehát azokat, akiket valóban szociálisan támogatni kell, és ne azokat, akik legnagyobb mértékben használói az intézményeknek: a jobbmódúakat. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Azt gondolom, azt gondoljuk, hogy ma elkerülhetetlen volt ez a döntés. Azt gondoljuk, hogy ebben a döntésben kis lépések már a jövõ felé mutatnak. Természetesen maga a csomag egy kényszerhelyzet, az ország mai gazdasági helyzetének a következménye, és még nem a jövõ felé mutat, csak a jövõ megalapozását szolgálja.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon és középen.)