DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ebben a Házban már nagyon sokszor hangzott el, hogy nem tettek beválthatatlan ígéreteket. Nagyon sokszor hangzott el, hogy nem tudták, ez az ország milyen helyzetben van. Azok szájából hallottuk ezt, akik az elõzõ kormányban - az elõttünk lévõ Németh- kormányban - ülve pontosan tudták, hogy milyen katasztrófa felé halad az ország, pontosan tudták, hogy milyen mérhetetlen nehézségek várnak a következõ kormányzatra, majd itt ülve a parlamentben négy éven keresztül a költségvetések vitáján, a bizottsági üléseken, napról napra értesülhettek az ország állapotáról. Most mégis azt halljuk, a kormány nyolc hónapi mûködése után, hogy most kellett szembenéznie a helyzettel. Elgondolkodtató ez.
De hogy az ígéreteknél maradjunk:
Miniszterelnök úr azt mondja, nem ígértek megvalósíthatatlant. '93-ban a híres pártprogram: "Elfogadhatatlan a reálbérek társadalmi szintû továbbcsökkentése. Kiemelt szociális támogatásra tartjuk érdemesnek a nyugdíjasokat és nagycsaládosokat."
"A társadalom kétharmada elszegényedett vagy az elszegényedéstõl fenyegetett. Semmiféle további jövedelemelvonásról szó sem lehet. Aki ezt ígéri, felelõtlen" - Kovács Pál, '94 február.
"Nem kérünk száz nap türelmi idõt, mert felkészültünk a ránk váró feladatok sürgõs ellátására. Adómentes, értéktartó családi pótlékot támogatunk, folytatnánk az egészségügyi dolgozók bérrendezését." - Csehák Judit, Magyar Televízió, '94 április.
"Az állami kiadások között van azonban egy olyan kör, mely méreteit tekintve nem érinthetõ. Ez az alap- és középfokú oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika. Az az álláspontom, hogy az alapellátásoknál a kiesést egy az egyben vissza kell adni az érintetteknek, például nyugdíjemelés, szociálissegély-emelés, családipótlék-emelés formájában." - Békesi László, '94 április.
"Semmiképp nem leszek partner olyan lépésben, amely egyoldalúan rontaná a társadalom döntõ többségének helyzetét." - miniszterelnök úr, június 27.
Augusztus 19-én: "Tarthatatlan állapot, hogy '94-ben a nominálbérek 27 százalékkal emelkedtek."
Három nappal késõbb: "Megjegyzem, már mostani ismereteink alapján is leegyszerûsített és félreérthetõ fogalmazásnak tekinthetõ, hogy a lakosság túl sokat fogyaszt. Tudniillik '94 elsõ félévében a lakosság reáljövedelme nem növekedett."
'94 novemberében "A kormányprogramból adódó szociálpolitikai feladatok" címû anyagban az szerepel, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény megvonásából származó összeget a családi pótlék differenciált emelésére kell fordítani. Ezek után a költségvetési tárgyalásnál azt halljuk, hogy a családipótlék-emelés helyett az anyasági ellátások kiterjesztésére fogják fordítani ezt az összeget, alanyi jogúvá teszik a gyermeknevelési támogatást és a gyest. Ezután benyújtják a szociális törvény tervezetét, majd rövid idõvel, egy hónappal ezután jön az új döntés, és azt halljuk, hogy nem fokozatosan vonják össze a gyest a gyeddel, hanem hirtelen. A gyest nem hogy alanyi jogúvá nem teszik, hanem rászorultsági elvû lesz - amit egyébként nem értek, mert a gyes egy jövedelempótló támogatás a szülés után a munkából kiesett anyának. Nem tudom, itt hol szerepel a rászorultság. Majd ezek után visszavonják a szociális törvény tervezetét, mely a gyet alanyi jogúvá tételét tartalmazza.
Tisztelt Uraim! Gondolják végig: hol van itt a szavahihetõség? Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)