DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tulajdonképpen fölszólalhattam volna a Duna elterelésének ügyében hozott határozathozatal után is, de külön felszólalást kértem, mivel nem frakcióálláspontot képviselek, hiszen a Magyar Demokrata Fórum frakciója úgy döntött, hogy ebben a kérdésben mindenki a lelkiismerete szerint szavaz.
Tisztelt Ház! A parlamenti demokráciában az Országgyûlés döntései hosszú idõre meghatározhatják az állampolgárok sorsát. Ezért a miénk a legnagyobb döntéshozatali felelõsség. Átgondolván a mai napon a Duna elterelésének ügyében hozott döntésünket, elmondható az, hogy a tisztelt Ház bölcsen tette, amikor nem emelt országgyûlési határozat rangjára egy mûszaki részletkérdést. Ezzel megõrizte a parlament tekintélyét. Helyeslem azt is, hogy lehetõséget adtunk a kormánynak arra, hogy hosszú távú érdekeink szem elõtt tartásával cselekedhessék a Szigetköz vízpótlásának érdekében, továbbá a parlament az ellenõrzésre is lehetõséget teremtett magának.
Ennek szellemében a magyar Országgyûlés ragaszkodik a hágai perbeli magyar érdekek figyelembevételéhez, mint ahhoz a lehetõséghez, amely jobbra fordíthatja a Duna jogtalan elterelése miatt kialakult válságos helyzetet. Teszi ezt annak ellenére, hogy a kormány nem kényeztette el a döntéshez szükséges egyértelmû közlésekkel.
Értetlenül legfeljebb azon tény elõtt állok, hogy a szigetközi kárrendezésre vonatkozó javaslatok nem találtak kellõ megértésre.
Ismétlem azonban: a döntés megszületett, és alapvetõen helyesnek látom.
Maradt azonban egy rendezetlen kérdés. A tisztelt házbeli vitában többen is szót ejtettünk a 2030. számú, 1995. február 8-ai kormányhatározat szabálytalanságáról.
(19.10)
Ennek 1. pontja nem is teljesült, hiszen február 28-áig a Külügyminisztérium képviselõje nem kötötte meg a vízpótlásról szóló egyezményt a szlovák féllel. Megjegyzem, ha megtette volna, akkor ezzel a parlament döntését megelõlegezi.
A határozat 2. pontja a vízlépcsõrendszer egyik fõ létesítményének, a Dunakiliti duzzasztónak az üzembe helyezését rendeli el, még akkor is, ha ezt mintegy megszorításként fogalmazza meg - idézem - "...csak a felsõ elzáró szerkezet használható fel". Mintha eddig ennél teljesebb felhasználása történt volna a mûtárgynak - tudhatjuk, hogy ennek az ellenkezõje igaz.
Tisztelt Ház! Ez a kormányhatározat hatályos, bár veszélyeztetheti mai döntésünk végrehajthatóságát. Aggályom azonban ennél sokkal súlyosabb. A 2030/1995. február 8-ai kormányhatározat ellentétes az 1992. évi XL. törvény rendelkezésével. Az ugyanis kimondja, hogy a vízlépcsõrendszer egyik fõ létesítménye sem helyezhetõ üzembe. A törvény és a kormányhatározat szembenállása pedig ellentétes az alkotmánnyal. Ezért, képviselõi felelõsségemet átérezve, arra az elhatározásra jutottam, hogy ebben az ügyben az Alkotmánybírósághoz fordulok, kérve a jogsérelem orvoslását. Erre késztet a Szigetköz értékeinek védelme és mai határozatunk végrehajthatóságának igénye. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)