DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Kapcsolódva ahhoz, amit most Pozsgai Balázs képviselõtársam mondott, javasolnék egy olyasmit ebben az intim, késõi órában, amikor, ha jól számolom, huszonöten sem vagyunk a parlament üléstermében, hogy amikor huszonötnél kevesebb a jelenlévõk száma, akkor egy ilyen fontos kérdésben a jövõben térhessünk el a Házszabálytól. Persze ez vicc volt - nem úgy, mint az a probléma, amivel kapcsolatban a szocialista és más pártokhoz tartozó képviselõtársaim is szót kértek.
Az én ötéves parlamenti szolgálatom alatt rekord ez a mostani napirend utáni hozzászólásom, mert ilyen kevés képviselõtársam elõtt még sohasem szóltam. De ez nem akadályoz meg abban, hogy két kérdésben elmondjam azt a gondolatsort, ami ahhoz a hidegzuhany-csomaghoz kapcsolódik, amiben a kormány tegnapi döntése részesített milliókat. Gondolom, itt a forintleértékelés, tandíjbevezetés, családipótlék- megvonás, külpolitika, alapszerzõdések és rengeteg kérdés volt szõnyegen és volt beszédtéma ma is itt elõttünk, a parlamentben. Ebbõl két kérdéssort, két tárgyat szeretnék kiemelni. Az egyik valóban az alapszerzõdésekkel kapcsolatos, a másik egy tõlem talán szokatlan téma, a leértékelésekkel kapcsolatos két vagy több dátum furcsa egybeesése.
Az elsõvel kezdeném, nem tartva fel önöket túl hosszú ideig. Szeretek idézni. Ma is fogok. Lapszemlét nem tartok, de ma a Vasárnapi Hírekbõl és a Magyar Hírlapból fogok idézni. A Vasárnapi Hírekbõl az MSZP helyettes frakcióvezetõnõjének egy mondatát szeretném idézni: "Azt hiszem, minden rosszat el lehet mondani errõl a kormányról, de ami változott, az a stílus".
Igen, itt ismét az alapszerzõdésekhez jutok. Most, amikor a román kormány szóvivõje nemzetközi sajtóértekezletén mosolyogva jelenti ki, hogy szaporodnak a pozitív elemek Románia és Magyarország kapcsolatában, hiszen aláírtuk az 51 pontos emlékeztetõt az alapszerzõdések ügyében folytatott tárgyalásokon, és most, amikor Iliescu elnök úr és Horn Gyula miniszterelnök úr telefonon is beszéltek, akkor csak azt tapasztaljuk, hogy elég sok a mosoly a színpadon, de a háttérben egészen más dolgok történnek, mert provokáció provokációt ér Romániában. Megszoktuk, hogy az ügyes és hatásos román diplomácia éppen, amikor eredményt akar elérni a nemzetközi porondon, illetõleg amikor a nemzetközi diplomácia valamilyen okból jobban figyel Romániára, akkor a lehetõ legkedvezõbb képet mutatja magáról. Így volt ez az Európa Tanácsba történtõ felvétel esetén is.
Szlovákia ugyanezt a módszert követte, de utána hamarosan bejelentették, hogy a belépéskor vállaltakat nem tartják magukra nézve kötelezõnek. Ne legyenek illúzióink afelõl, hogy miképpen tartják majd magukra nézve kötelezõnek a magyarokkal kötött szerzõdésben emlegetett kisebbségvédõ elveket azok, akik még az Európa Tanácsra is fittyet hánynak. Most állítólag a nyugat is odafigyel a tervezett szerzõdésekre, sõt szorgalmazza azokat, és mégis rászánta magát a román politika egy sor provokatív lépésre. Nemrégiben egyértelmûen kiderült a román és a magyar pártpolitikai paletta közti egyik lényeges különbség is, mivel már az ott liberálisnak tartott demokratikus konvenció is csatlakozott az RMDSZ-ellenességhez. Ott ugyanis... (Néhány képviselõ elhagyja az üléstermet.) Közben látom, hogy fogy a létszám, de nem baj, azért folytatom.
Ha románságukról, legalább vélt nemzeti érdekükrõl van szó, akkor nincs nézetkülönbség a politikai pártok között. Márpedig ha a meghirdetett román nemzetállami célt már létükkel is veszélyeztetik a magyarok, akkor ott minden politikai áramlat számára a közös és legfõbb ellenség ez a közösség.
(19.20)
Látszólag most sincs baj Szlovákia és Románia kapcsolataival, hiszen az úgynevezett kisantantos taktika szerint az alapszerzõdések ügyében most a románok engednek és a szlovákok azok, akik szorítanak. Érthetõ, hiszen Horn Gyula miniszterelnök úr elsõ találkozásukon már engedett Meciarnak, hátha megteszi megint. Akkor viszont a precedensre hivatkozva a románok is újabb követelésekkel léphetnek fel az aláírások elõtti utolsó pillanatban.
Ha ennyire nem vigyáznak Romániában a nemzetközi megítélésre éppen az alapszerzõdés aláírása elõtt, akkor ebbõl talán néhány következtetés levonható. Lehetséges, hogy a Nyugat nem is kíséri olyan megkülönböztetett figyelemmel szerzõdéskötéseinket, és esze ágában sincs csatlakozási elõfeltételként felfogni azokat, miként a magyar koalíció és sajtója állítja. Ha már a tárgyalások finise idején ennyire nem adnak szomszédaink még a puszta diplomáciai látszatra sem, ennyire kimutatják, hogy hiú reményt táplálnak azok, akik szerint az alapszerzõdés hatására javulhat a magyar-román viszony, akkor láthatjuk, hogy milyen változásra számíthatunk román részrõl az aláírás után. Mindenki számára, aki csak egy kicsit is ismeri az e századi román politikát, egyértelmû, hogy semmilyenre sem.
A belpolitikai érdekek oltárán ezeket a nemzeti külpolitikai érdekeket feláldozni nem szabad, tilos. Természetesen nem feltételezve, hogy a kormány erre készül, azért nem érdektelen felhívni a figyelmet néhány körülményre.
Ez megtörtént ellenzéki képviselõtársaim részérõl éppen úgy, mint több kormánypárti képviselõ részérõl - nem ismétlem meg az argumentációt. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy éppen az elmúlt évek, hónapok fényében nem politikai jóakarat nyilvánult meg szlovák és román részrõl, inkább valami más.
A miniszterelnök úr ma itt bejelentette, hogy mindaz, amivel kormánya tegnap meglepte az országot, nem kapkodás eredménye. Nekem is úgy tûnt, hogy nem kapkodásról van itt szó és talán nem is egy hirtelen, erõs felindulásból elkövetett modernizáció kísérletérõl: ez inkább kitervelt módon, elõre megfontoltan elkövetett lépéssor volt.
Én az alapszerzõdések ügyében nem bízom Horn Gyula miniszterelnök úrban a tegnapi megnyilatkozásai ellenére - vagy talán éppen azok miatt sem. Nem bízom a miniszterelnök úrban, hiszen már eddig is annyi mindent ígért, annyi mindent félreértett és annyi mosolynak engedett. Így készült ez a kormány ha nem is március 15-ére, de a mai, meglehetõsen szerencsétlen, március 13-ai napra.
És most, ahogy ígértem, a Magyar Hírlap legfrissebb, mai számából egy érdekes hír. Március 14-én, vagyis holnap zárják a márciusi kötéseket a tõzsdén. Tehát a kicsi hírnek az a címe, hogy "A kitartó spekulánsok nyertek". Érdekes, hogy 12-én megszületik egy olyan kormánydöntés, ami már 12-én este bejelentésre kerül, és másfél nap választja el ezt a dátumot attól a naptól, amikor a tõzsde bezár, ily módon - idézem - "egyetlen napon múlt, hogy a dollár mélyrepülése miatt nem jelentõs bukással zárják némelyek az elsõ negyedévet. A legrosszabbul azok jártak, akik komolyan vették a jegybank elnökének a forint leértékelését cáfoló, többszörösen aláhúzott kijelentéseit, és az elmúlt tíz napban dolláronként 4-6 forintos veszteséggel likvidálták, számolták fel vételi kötéseiket. A legtöbb haszonnal az utóbbi egy héten vásárló spekulánsok számolhatnak, õk 110 forint körüli áron jutottak a dollárhoz, amely mától megközelíti a 120 forintot."
Szemet szúró a tegnapelõtti, a mai és a holnapi napnak ez a furcsa összefüggése. Felvetem annak gondolatát, hogy talán érdemes volna a legszélesebb közvéleménnyel is megismertetni nem ám feltétlenül csak azokat a magánszemélyeket - hiszen ennek nyilván a tõzsdetörvény elõírásai is gátat szabnak -, hanem érdemes volna talán a nagy nyilvánosság elé tárni azon gazdasági társaságokat, vállalkozásokat, amelyek éltek ezzel a lehetõséggel. Ugyanis nagyon nehéz eloszlatni annak a gyanúját, hogy míg nagyon sokan azt hitték, semmilyen forintleértékelés nem lesz, addig mások nemcsak a gyakorlott tõzsdések kitartásával, hanem esetleg más típusú, más eredetû információk birtokában is ebben az esetben biztosra mentek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)