DR. LAKOS LÁSZLÓ földmûvelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Képviselõtársaim! Azért kértem szót, hogy a hazánk életében rendkívüli jelentõségû földosztás emlékét felidézhessem. Ötven évvel ezelõtt az ország, a mezõgazdaság rettenetes állapotban volt. Több százezer hektár mûveletlen föld, üres istállók, szétlõtt, kirabolt magtárak, kifosztott pincék mindenütt. Az ország nyugati felében még dörögtek a fegyverek, de ahol a front már elhaladt, új életre készülhettek az emberek: tavaszodott.
Az ideiglenes nemzeti kormány rendelettervezetet készített a nagybirtokrendszer megszüntetésérõl és a földmûves nép földhöz juttatásáról. A március 15-ei hatállyal kiadott rendelet óriási politikai csata tárgya volt. A háborúban kivérzett Magyarország lakossága békére, biztonságra vágyott. Ez a vágy a vidéki, a falusi ember számára a mûvelhetõ, a saját birtokot jelentette.
Hazánk polgárainak nagyobbik fele 1944 õszétõl a szó szoros értelmében éhezett. A gazdálkodásra, a kertészkedésre alkalmas birtok felbecsülhetetlen értékké vált. Százezrek érezhették jogosan, hogy annak megszerzése kiút lehet a nyomorból, a megalázó kiszolgáltatottságból. Magyarországon a II. világháború végén a feudális jellegû nagybirtokrendszer fennmaradását különösen súlyossá tette a mezõgazdasági népesség magas aránya és az iparosodás alacsony foka.
A birtokmegoszlás súlyos belsõ aránytalanságainak megszüntetésére, a több mint kétmillió nincstelen mezõgazdasági munkás, cseléd, törpebirtokos földhöz juttatása, a földkérdés megoldása mellett valamennyi, 1945-ben mûködõ párt már a két világháború között elkötelezte magát.
Az ötven évvel ezelõtti földosztás az úgynevezett szegényparaszti koncepció megvalósulását tükrözte: megszüntetni a háromszáz holdon felüli magánbirtokokat és az elkobzott, a megváltott vagy soha meg nem váltott földeket a gazdasági cselédek, a mezõgazdasági munkások, a törpebirtokosok tulajdonába adni. Az elképzeléseik szerint évszázadokra szóló reform végrehajtásában lelkes fiatalok segítettek. A falvakban országszerte földosztó bizottságok alakultak, s néhány hét alatt felosztották a nagybirtokokat. A helyi földigénylõkbõl alakult községi földosztó bizottságok tevékenysége döntõ volt a földreform radikális megvalósításában.
Tisztelt Képviselõtársaim! Azt a hangulatot, azt a hatást még ma is felidézi, átérzi sok-sok ember e hazában, és néhányan még itt a Ház falai között is. Örömmel, bizakodással, hideg fejjel, a földosztás hatását értékelve azt szokták kiemelni, hogy jelentõsen átalakultak a birtokviszonyok, a kisüzem lett a magyar mezõgazdaság jellegzetes üzemformája. A nincstelen mezõgazdasági munkásokból, cselédekbõl birtokos gazdák lettek. Tudjuk, hogy verejtékükkel megindult az élet a földeken, az országban. Az alap adott volt ötven esztendõvel ezelõtt.
(9.10)
A szerves fejlõdéshez állami segítségre lett volna szükség: pénzre, felszerelésekre, támogató agrárpolitikára, érdekvédelmi szervezetekre. Ehelyett további ötven éve politikai ügy a birtok, a föld.
Ma, ötven évvel késõbb egy új birtokrendszer kialakulásának problémáival küszködve jusson eszünkbe: a birtokméret, az üzemméret nem szolgálhat önzõ politikai érdekeket. Az állami eszközrendszer nem eléggé erõs a kívánatos birtokrendszer kialakításához. A demokratizáló, de érdekviszonyaiban hatalmas ellentmondásokkal küszködõ '45-ös Magyarországon a földkérdés igazságos megoldása aligha sikerült. Gondoljuk meg, mindent megtettünk-e azért, hogy nekünk sikerüljön!
Tisztelt Képviselõtársaim! A földkérdés, a földosztás, a földéhség több évszázada eleven sebként lüktet. Akik ennek gyógyítására szegõdtek - akár ötven évvel ezelõtt -, tiszteletet érdemelnek.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)