DR. MONOSTORI ENDRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mint ahogy a múlt héten a miniszteri expozéban hallottuk, az ENSZ 1989. november 20-i közgyûlése elfogadta a gyermekek jogairól szóló egyezményt. Ez az egyezmény részletesen szabályozza a gyermekek jogait, mint olyan emberi jogokat, amelyek speciális garanciákat és védelmet igényelnek a jogalkotás és a jogalkalmazás területén egyaránt.
Az egyezmény többek között rögzíti, hogy a gyermeknek joga van a szociális biztonságra, a családban történõ nevelkedésre, továbbá arra - és ez nagyon lényeges és újszerû -, hogy minden õt érintõ kérdésben szabadon kinyilváníthassa a véleményét. Az egyezményben részes államoknak, illetve a gyermek fejlõdéséért felelõs személyeknek és szervezeteknek meg kell tenniük minden szükmséges intézkedést a gyermekek jogainak érvényesítése érdekében.
Az egyezmény ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy az egyes államok, eltérõ történelmi, illetve kulturális hagyományaikra tekintettel, más-más jogi megoldást választhatnak a gyermeki jogok szabályozása során.
Az egyezményt, mint szintén hallottuk a múlt héten az államtitkárnõ elõadásában, 1990 márciusában aláírta a magyar kormány képviselõje, és az 1991-ben a LXIV. törvénnyel kihirdetésre került. Az egyezményhez való csatlakozás elkerülhetetlenné tette a hatályos joganyag vizsgálatát és harmonizációját.
Érdekes és egyben örömteli dolog, hogy a mi családjogi törvényünk rendelkezései - bár, mint köztudott, többször is módosításra került ez a családjogi törvény -, alapvetõen megfelelnek ezeknek a követelményeknek, csak éppen az erre vonatkozó jogi garanciák nincsenek beépítve a családjogi törvénybe, vagy ha igen, akkor ezek a garanciák itt-ott hiányosak.
A garanciális kérdések megoldásán túlmenõen ennek a javaslatnak a másik fontos célja a gyermekek jogainak bõvítése, illetve természetszerûleg ennek törvényi deklarációja. Ugyanakkor az elõbb említett egyezmény a gyermeki jogok további általános szabályozásának követelményét is rögzíti, viszont a családjogi törvény, szabályozási körének korlátaira tekintettel, e feladatának nyilván eleve nem tud eleget tenni, csak bizonyos gyermeki jogok szabályozását tudja vállalni, ezzel viszont olyan helyzet adódhat, hogy kizárja a gyermeki jogok egységes törvényi szabályozását. Ezt az igényt egyébként a koalíciós megállapodás és az elfogadott kormányprogram is rögzíti, melyek szerint a gyermeki jogokat egységesen a gyermek- és ifjúságvédelemrõl szóló törvénynek kell tartalmaznia. E törvény a kormány 1994. évi második félévi jogalkotási programjában szerepel.
A törvényjavaslat szerint e szabályozás jelentõsen érinti a most még a családjogi törvény által szabályozott részterületeket, például intézeti gyámság, vagy állami gondoskodás. Ebbõl következõen indokolt lenne a két törvényjavaslatnak, mármint ennek a javaslatnak és az elõbb említett gyermek- és ifjúságvédelemrõl szóló törvényjavaslatnak, illetve módosításnak az együttes tárgyalása, már csak azért is, hogy a képviselõk elõtt is nyilvánvaló legyen, vagy nyilvánvalóbbá válna, hogy az ifjúságvédelmi törvénnyel kapcsolatban szélesebb körû módosításra lenne szükség.
Mindamellett, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége szükségesnek tartja és támogatja a szóban forgó törvényjavaslatot, engedjenek meg néhány kritikai megjegyzést. A tervezet, legalábbis számomra úgy tûnik, több helyen ütközik a hatályos magyar jogi szabályozással, illetve az egyezmény néhány rendelkezésével. Hadd mondjak erre néhány példát:
A tervezet 3. szakasza ellentétben áll a Ptk. 14. § (1) bekezdés és a (2) bekezdés a/ pontjában foglaltakkal. A 4. szakasza ellentétben áll az egyezmény 13. cikkének (1) pontjában foglaltakkal.
A tervezet 8. szakaszában foglalt rendelkezés elõrelépés, legalábbis úgy értékeljük, ugyanakkor úgy tûnik, nem érvényesül itt az egyezmény 5. cikkében foglalt szabály.
A tervezet 6. szakaszával bevezetendõ új 72/B szakasz (1) bekezdésében foglalt szabályozás ellentétes a 8. szakaszban foglaltakkal. A bevezetni kívánt közös szülõi felügyelet túlterjed az egyezmény 9. cikkében foglalt elváráson.
A párhuzamos szabályozásra is akad példa. Ennek kiiktatása szükséges lenne, mégpedig a tervezet 8. szakasz (3) bekezdése, valamint A munka törvénykönyve 72. szakasza tekintetében. A munka törvénykönyve 72. szakasz (2) bekezdése szerint a 16 éven aluli fiatalkorú munkaviszonyba lépéséhez szükséges törvényes képviselõjének a hozzájárulása.
A gyermek kapcsolattartási jogának kimondása tartalmilag elõremutató, azonban véleményem szerint nem ebbe a törvénybe illõ. Ezen túlmenõen a kapcsolattartási jogot a különélõ szülõk mellett a testvérekkel, a nagyszülõkkel, a szülõk testvéreivel is biztosítani szükséges, kivéve, ha ez a bíróság vagy gyámhatóság megítélése szerint a gyermek érdekével ellentétes lenne. Ez a családi kapcsolatok erõsítését szolgálná.
E javaslat elfogadása esetén szükséges az 51/1986-os MT-rendelet 23. szakasz (1) bekezdésének hatályon kívül helyezése, tekintettel arra, hogy ez egy magasabb szintû szabályozás, ez egy törvényi szabályozás.
A 12. szakaszban tervezett megoldás, miszerint, ha a bíróság a gyermek meghallgatásáról döntött, indokolt esetben egyidejûleg ügygondnokot rendel, nincs összhangban, vagy nem lesz összhangban a törvénytervezet megszavazása esetén a pt., tehát a polgári perrendtartás 74. szakaszában elõírtakkal.
A külföldre történõ örökbefogadás tervezett szabályozása - ez a 3. szakaszban van - ellentétes az egyezmény 21. cikkében foglaltakkal. Ugyanis az ebben a cikkben foglaltaknak csak akkor tudunk megfelelni, hogyha a külföldre történõ örökbefogadás a gyermek családi állapota rendezésének csak kivételes eszköze lesz.
Itt egy pillanatra hadd idõzzek el ennél a kérdésnél, mert véleményem szerint ezekben a törvényekben és a gyermekvédelmi törvényekben mindig kivételes helyre kerül az örökbefogadás jogintézménye, és annak kivételes jelentõsége van. Mi javasolni szeretnénk azt, hogy rokonok, illetve a szülõ házastársa kivételével külföldi személy magyar gyereket nyílt örökbefogadásával ne fogadhasson örökbe. Jelenleg ugyanis semmi nem zárja ki azt, hogy külföldi személy akár már a terhes anyával is megállapodhasson az örökbefogadásról, vagy a kórházban a szülést követõen egyezzenek meg, általában ellenszolgáltatás fejében. Ilyenkor, ilyen esetekben egyébként a gyámhatóság tehetetlen lenne, és az egyezménnyel ellentétes, hogy ellenszolgáltatás fejében jöjjön létre az örökbefogadás, pontosabban az örökbeadás.
Az egyezmény 21. cikke mondja ki azt, hogy a külföldre történõ örökbefogadás az abban résztvevõ személyek javára nem járhat haszonszerzéssel. Megítélésünk szerint ezért helyesebb lenne, ha a külföldinek az állami gondoskodásban részesülõ gyermek vonatkozásában csakis titkos örökbefogadásra lenne lehetõsége. És persze ez is csak akkor, hogyha a gyermeket korábban nem kívánták örökbefogadni. Az erre vonatkozó további részletes szabályozást a készülõ gyermekvédelmi törvény, vagy esetleg annak végrehajtási rendelete szabályozná, bár sokkal szerencsésebb lenne, ha egy ilyen kérdést törvény szabályozna.
Engedjenek meg még egy gondolatot a tervezetnek az örökbefogadást szabályozó részéhez. A hatályos Csjt. 59. szakaszának (3) bekezdésében mind a kiskorú, mind pedig a nagykorú, korlátozottan cselekvõképesekrõl van szó, tehát mind a kiskorú, mind pedig a nagykorú fél jognyilatkozatához szükségesnek tartja a törvényes képviselõ hozzájárulását, ha a jognyilatkozat örökbefogadással kapcsolatos. A gyámhatóság rendelkezése alapján lehetõség van arra, hogy a korlátozottan cselekvõképes kiskorú helyett a nyilatkozatokat a törvényes képviselõ tegye meg. Nagyon helyesnek tartjuk, hogy ez utóbbi lehetõséget a törvényjavaslat kizárja. Úgyszintén, hogy a kiskorúnak magának kell nyilatkoznia az örökbefogadása ügyében. Szintén jó megoldás, hogy a 14 éven felüli kiskorú jognyilatkozatához, mármint örökbefogadást illetõen, a törvényes képviselõjének hozzájárulására nincs szükség.
(16.50)
A polgári törvénykönyv 14. § (2) bekezdése azonban kimondja, hogy a korlátozottan cselekvõképes személy törvényes képviselõjének közremûködése nélkül is tehet olyan személyes jellegû jognyilatkozatot, amelyre õt a jogszabály feljogosítja.
A családjogi törvénynek ezért kifejezetten fel kell hatalmaznia a 14. életévét betöltött gyermeket arra, hogy a törvényes képviselõ beleegyezése vagy utólagos hozzájárulása nélkül is tehessen az örökbefogadással kapcsolatban érvényes jognyilatkozatot.
Erre nézve, és az elõbbi kritikákkal érintett részekre vonatkozóan a Szabad Demokraták Szövetsége elõ fogja terjeszteni módosító indítványait.
Ugyancsak kiemelkedõen fontos a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntés csak a gyermek egyetértésével hozható meg, feltéve persze - elõször -, hogy a gyermek akaratával a kiválasztott szülõ is egyetért, másodszor pedig, hogy az elhelyezés a gyermek fejlõdését nem veszélyezteti.
Ez egyben rendkívül praktikus megoldást is jelent, ugyanis a gyakorló jogászok nagyon jól tudják, amit a gyakorlati tapasztalatok napról napra bizonyítanak, vagyis, hogy az ilyen kiskorú gyermek akarata ellenére történõ elhelyezése általában nem realizálódik. A gyerek elõbb-utóbb úgyis ahhoz a szülõjéhez fog elmenni és annál a szülõnél fog kikötni, amelyiknél õ akar vagy amelyiket õ jobbnak tartja.
Ugyancsak praktikus az a megoldás is, hogy a megfelelõ érettséggel rendelkezõ gyermek elhelyezéssel kapcsolatos bírósági meghallgatása a bíróság döntésére, mérlegelésére van bízva, és ezt tulajdonképpen törvény deklarálja. Eddig is, persze, volt lehetõsége a bíróságnak mérlegelni, hogy egy gyermekelhelyezési perben meghallgatja-e vagy sem a gyermeket, ez a bizonyítási eljárástól és a bíróság mérlegelésétõl függött, de ezt csak a polgári perrendtartás tette lehetõvé, illetve hagyott nyitott utat erre a bíróságnak. Ezt viszont a családjogi törvény nem rögzítette eddig.
Amikor a szülõk között az elhelyezés kérdésében a helyzet kiélezõdik, a gyermek bírósági meghallgatása többnyire elkerülhetetlen. Abban az esetben viszont, ha a szülõk között egyetértés mutatkozik - mármint a gyerek elhelyezésére nézve -, akkor mellõzhetõnek tûnik még a 14 évnél idõsebb gyermek bírósági meghallgatása is. Persze abban az esetben, ha a gyermek maga igényli ebben az ügyben a bírósági meghallgatást, akkor természetesen számára ezt biztosítani kell.
A törvényjavaslatnak a szülõi felügyeletre vonatkozó újszerû, bár kritikus rendelkezése az, hogy a szülõ közös kérelmére a válást követõen is fennmaradhasson a közös szülõi felügyelet. Kérdés az, hogy ennek a rendelkezésnek mennyi a realitása, ahogy ez egyébként a miniszteri expozéban is elhangzott a múlt héten. Valószínû, hogy ténylegesen nem válik általánossá a közös szülõi felügyelet, ennek ellenére én azt hiszem, hogy hiba lenne törvényi szabályozását most kihagyni. Tehát tulajdonképpen ezzel is egyetértünk, bár - mondom - kritikus pontja ennek a javaslatnak, de mégis úgy érzem, hogy ide kívánkozik, és a szabályozás szükséges.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezzel én be is fejeztem a mondandómat. A Szabad Demokraták Szövetsége minden kritikus megjegyzéssel együtt támogatja ezt a törvényjavaslatot, és kérjük képviselõtársainkat, hogy önök is támogassák. Köszönöm szépen. (Taps.)