DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnöknõ! A családjogi törvény módosítása mindig igen fontos aktusa a törvényhozásnak, hiszen ez egyike azon törvényeknek, amelyek az állampolgárok legszélesebb körét érintik.
Kiemelten jelentõs az olyan módosítás, amely a családokon belül a gyermekek sorsát érinti. A jelenlegi alkalommal, amikor az Egyesült Nemzetek által létrehozott, "A gyermek jogairól szóló egyezmény" követelményeinek, illetve ezek egy részének a családjogi törvényünkbe illesztésére kerül sor, különösen örömmel tölt el, hogy egy, a világ valamennyi gyermeke részére fontos egyezmény hazai megvalósításában vehetek részt.
Kétségtelen, hogy ha gyermekekrõl van szó, a jogszabálytervezetek elõkészítõi igen alaposan járnak el. A törvényhozó számára azonban mottó lehet az egyezmény 44. cikkelye, amely kimondja, hogy az egyezményben részes országok jogszabályait nem érintik a rendelkezések, ha azok a gyerek jogainak megvalósulása szempontjából kedvezõbbek.
A törvényjavaslat áttekintésénél ezért alapvetõ szempont, hogy az egyezmény követelményeinek, értelemszerûen a honi lehetõségek határai között, maradéktalanul érvényesülniök kell.
A benyújtott törvénytervezetet vizsgálva azonban azt kell tapasztalnunk, hogy kidolgozói - bár viszonylag kis számú módosításról van szó - korántsem az elvárható alapossággal és körültekintéssel jártak el. A megfogalmazások sokszor felületesek, illetve pontatlanok.
Tekintve, hogy nem összefüggõ törvényszövegrõl van szó, hanem a módosítások természeténél fogva egyedi beszúrásokról, szükséges ezeket egyenként vizsgálni.
Felületes fogalmazás például a 2. §-ba foglalt módosítás. Értelmében egészen mást mond a módosítás, mint a hozzáfûzött indoklás. A családjogi törvény korábbi megfogalmazása szerint ugyanis a felek tartós jogviszonyát rendezõ egyezség megváltoztatására határidõn belül csak akkor kerülhetett sor, ha a gyermek érdekeit a körülmények változása súlyosan sérti.
Az indoklás szerint ezt úgy szükséges változtatni, hogy bármely érdeksérelem esetén kérni lehessen a bíróság beavatkozását. A módosított szövegben errõl viszont szó sincs. Ott az áll: "Az egyezség megváltoztatását akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja." Ez a módosítás nem javít a helyzeten, hanem rontja azt, ismervén azt a szokást, hogy a volt házastársak elõszeretettel használják fel a gyermeket egymás ellen fegyverül.
A módosítás parttalan vitákhoz vezet, mivel "a gyermek érdeke" megfogalmazásba bármely apróság belefér, amíg a korábbi szabályozás éppen azt a célt szolgálta, hogy a két éven túli felülvizsgálat lehetõségét fenntartva, ezen belül csak valóban nyomós okkal lehessen a bírósághoz fordulni.
A törvényjavaslat 3. §-a a gyermek külföldre történõ örökbefogadását kívánja megengedni akkor, ha a gyermek örökbefogadására belföldön nem kerülhetett sor. Álláspontom szerint hiányzik a javaslatból a feltétel, nevezetesen, hogyan állapíttatik meg az, hogy a gyermek belföldön történõ örökbefogadása lehetetlen.
A javaslatot szükségesnek tartom kiegészíteni legalább azzal, hogy szükség legyen a gyermek törvényes képviselõjének nyilatkozatára, illetve lehetségesnek tartom akként is a szabályozást, hogy a belföldre történõ örökbefogadás minden esetben elõzze meg a külföldre történõ örökbefogadást, tehát magyar gyermeket külföldi csak akkor fogadhasson örökbe, ha belföldi örökbefogadása végett mindent megtettek, azonban az ez irányú törekvések nem vezettek eredményre.
Ha külföldi örökbefogadásra kerül sor, akkor különös figyelmet kell fordítani az egyezmény 21. cikkely c), d) és e) pontjaira.
"c) Gondoskodnak arról, hogy a külföldre történõ örökbefogadás esetén a gyermek a hazai örökbefogadással egyenértékû biztosítékok és szabályok elõnyeit élvezhesse.
d) Megteszik a megfelelõ intézkedéseket annak biztosítására, hogy külföldre történõ örökbefogadás esetén a gyermek elhelyezése ne járjon jogtalan haszonszerzéssel az ebben résztvevõ személyek számára.
e) Az e cikkben említett célkitûzéseket esetenként két- és többoldalú megállapodások megkötésével érik el, és ennek keretében minden lehetõ erõfeszítéssel gondoskodnak arról, hogy a gyermek külföldi elhelyezését erre illetékes hatóságok vagy szervek foganatosítsák."
(17.00)
Az egyezmény 12. §-a kimondja:
1. Az államok a gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy szabadon kinyilváníthassa véleményét; a gyermek véleményét - figyelemmel korára és érettségi fokára - kellõen tekintetbe kell venni.
2. Ebbõl a célból nevezetesen lehetõséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselõje, illetõleg alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelõen meghallgassák.
Ezek után teljesen világos a javaslat: az állam jogalkotó szerepét átruházza a szülõre. Hogy ezt hogyan lehet végrehajtani, azt csak a javaslat megfogalmazója tudja.
A törvényjavaslat 5. és 6. §-a azt mutatja be, hogyan lehet egy jogszabályt úgy bonyolítani, hogy egy paragrafusból több legyen, akkor is, ha a bõvítés nem indokolt. A módosítás összességében nem átgondolt.
Gyakorlatilag az egyezmény 9. cikkelyének 3. pontjából indul ki a javaslat, amely arról szól, hogy a gyermeknek a szülõk válása esetén is joga van arra, hogy mindkét szülõjével személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn, ha az a gyermek mindenekfelett álló érdekeivel nem ellenkezik. Ennek a kérdésnek a megoldására a javaslat megalkotója kitalálta a "közös szülõi felügyelet" fogalmát. Az ötlete nem lenne rossz, de arról semmit sem mond, hogy milyen feltételekkel hagyhatja a bíróság jóvá, elvált szülõk esetében ez valójában mit jelent. Annál bizonytalanabb a kérdés, mivel a javaslat azt is tartalmazza, hogy a közös szülõi felügyeletet a bíróság bármelyik szülõ kérelmére megszünteti, ha a megszüntetés a gyermek szempontjából is indokolt. Ez így aránytalan visszaélésre adhat alkalmat. Ez az ötlet kidolgozatlan.
A javaslat 7. §-a a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos eljárásokban az eljáró hatóságoknak elõírja, hogy indokolt esetben közvetlenül vagy szakértõ útján meg kell hallgatni. Ezt a megoldást helytelennek tartom. Álláspontom szerint a gyermeket bármely szülõ kérésére kötelezõen meg kell nyilatkoztatni, lehetõvé kell tenni részére érzelmei, gondolatai kinyilvánítását, azonban csak és kizárólag az erre a célra felkészült és szakosodott gyermekpszichológus útján, aki az igazságügyi szakértõk névjegyzékébe is felvétetett. A gyermek valóságos érzéseit és igaz gondolkodását csakis gyermekpszichológus tudja megnyitni, az ezen beszélgetések céljára kialakított helyen és idõben.
Messzemenõen ellenzem a gyermeknek az eljáró hatóság által történõ meghallgatását. Ugyanis a hivatalok dolgozói, a bíróságok bírái, a gyámhatóság elõadója nem tekinthetõ felkészültnek a gyermeki lélek feltárására, és messze nem alkalmas minderre a bíróság vagy a gyámhatóság rideg, hivatali környezete. Meggyõzõdésem, hogy a gyermek lelkivilágának súlyos sérelmét okozhatják a nem gyermekpszichológusi felkészültséggel rendelkezõ bírák vagy elõadók direkt, alkalmasint kíméletlen kérdései.
A gyermek bármilyen meghallgatása a másik szülõtõl való hosszabb-rövidebb idejû elszakítás után, az egyik szülõ környezetébõl érkezik - és meggyõzõdésem, hogy mindig befolyásolt állapotban, érzelmileg, de akár anyagiakkal, játékokkal vesztegetve -, helyzetének objektív megítélése ilyenkor aligha várható el tõle. Ilyen állapotban csak és kizárólag felkészült gyermekpszichológussal szabad megengedni a találkozást, és nem szabad lehetõvé tenni bíráknak, elõadóknak a gyermekkel való közvetlen és hivatalos kapcsolatfelvételt.
Végezetül: nyomatékkal állítom, hogy amennyiben a jogszabály lehetõvé teszi a gyermeknek bíróság általi közvetlen meghallgatását, úgy annak elkerülhetetlen eredménye lesz a másik szülõjéhez való kapcsolatának megmérgezése; ugyanis számomra ez következik a gyermekpszichológiai felkészültség nélküli, a sorozatmunkában érzéketlenül eljáró hivatalnokoknak a gyermeki lélekhez nem értõ eljárásából.
A Független Kisgazdapárt ifjúsági programjában elsõ helyen szerepel a gyermekek sorsát érintõ probléma, ezért nagyon szeretném, hogyha ez a törvénytervezet jól sikerülne. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdák padsoraiban.)