DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Képviselõtársaim! Olyan törvényjavaslat fekszik elõttünk, ami az ország jövõje szempontjából rendkívül fontos, mivel hosszú távon határozhatja meg a környezeti viszonyokat hazánkban. Valójában arról van szó, hogy lehetõséget teremt-e a környezet reális megvédésére, illetve véget tud-e vetni az anarchikus hazai környezeti állapotoknak.
Felvetõdik a kérdés, hogy a javaslat és annak eszközrendszere alkalmas-e ezen célok elérésére.
Alkotói szerint ezt a törvényjavaslatot hat-nyolcéves kodifikációs munka elõzte meg, számtalan módosítással, és a különféle zöldmozgalmakkal, valamint a szaktárcákkal való egyeztetés után került elénk. A Független Kisgazdapártnak azonban meg kell állapítania, hogy a tervezet kodifikációs és tartalmi színvonala nem tükrözi a hosszú elõkészítõ munka eredményét.
Alkotói szerint legfontosabb tulajdonsága, hogy - a korábbi passzív környezetvédelemmel szemben - a károk megelõzésére épül, a környezetvédelmi szempontoknak a gazdaságban való érvényesítésére helyezi a hangsúlyt. A tervezet az Európai Közösség irányelveinek megfelelõen meghatározza a terhek viselésének alapelveit az állam és az önkormányzatok között - hangoztatják alkotói. Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy a javaslat normatív szabályozást nem tartalmaz, túlságosan keret jellegû, ezért álláspontunk szerint nem felel meg a jelenlegi társadalmi-gazdasági viszonyok által megkívánt követelményeknek. A javaslat a normatív szabályozást áthárítja további jogi rendezésre, a jogszabályban felsorolt tizenhat területre. Ezeknek a jogalkotó szándéka szerint kapcsolódni kellene a környezetvédelmi törvényhez. Felvetõdik bennünk a kérdés, hogy ezek a végrehajtási szabályok vajon mikor fognak megszületni. A minisztérium közigazgatási államtitkára szerint ezek a jogszabályok a törvény hatályba lépését követõen körülbelül egy-másfél év múlva kerülnek kiadásra. Ez azt jelenti, hogy addig is teljes a jogbizonytalanság, és a környezetvédelem területén mára kialakult teljes káosz tovább fokozódik.
Ezt a kaotikus helyzetet bizonyítja többek között az is, hogy a javaslat sok olyan rendelkezést tartalmaz, amelyet ma is hatályban lévõ jogforrás rendez. Ilyen például a környezetvédelmi hatásvizsgálat kérdésköre, amelyet a 146/1992. (XI. 4.) Korm. számú rendelet vezetett be, elsõként az energiaiparban. Ezt a rendeletet egészítette ki a 86/1993. (VI. 4.) Korm. számú rendelet, amely többek között hatásvizsgálat elvégzését írta elõ a villamos és a földgázvezetékekre is.
Mindezekbõl következõen látható: a törvényjavaslat elfogadásakor számolni kell azzal a ténnyel, hogy léteznek olyan jogszabályok, amelyek e törvényt megelõzõen születtek, és továbbra is hatályosak; ugyanakkor ezzel párhuzamosan kiadásra kerülnek az említett különbözõ végrehajtási szabályok is. Ebben a helyzetben teljesen egyértelmû, hogy tovább nõ a jogbizonytalanság, amelyet ez a törvény elfogadása esetén eredményezni fog.
Ezek után ismételten felvetõdik bennünk a kérdés: a javaslat készítõi egyáltalán ismerték-e a jogalkotási törvény elõírásait? Egyáltalán elolvasták- e ezt a törvényt? A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése egyértelmûen kimondja, hogy "A jogszabály megalkotása elõtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelezettségek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának lehetõségét; meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Errõl a jogalkotót tájékoztatni kell." Amennyiben ezt a törvény- elõkészítési menetrendet nem tartja be a kormány, sorozatban születhetnek megalapozatlan, végrehajthatatlan törvények, amelyek csak zûrzavart, jogbizonytalanságot és káoszt eredményezhetnek az országban. Azt hiszem, ezt a már kialakult helyzetet bármelyik magyar állampolgár tanúsíthatja.
A Független Kisgazdapárt sajnálattal állapítja meg, hogy ez a javaslat, amennyiben jelen formájában elfogadásra kerül, csak tovább növeli az országban a környezetvédelem területén kialakult anarchikus állapotokat.
Itt azonnal fel kell vetnem a felelõsség kérdését, miután ez a törvényjavaslat jogi színvonalát illetõen már nem az elsõ olyan elõterjesztés, amely a kormány részérõl a magyar parlament lejáratását eredményezi, ugyanis az elõterjesztés színvonala egyszerûen dehonesztáló a magyar parlamentben tevékenykedõ képviselõkre is. A jogalkotási törvény 24. § (1) bekezdése kimondja: "Az igazságügy-miniszter felelõs azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjék be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek." A 23. § pedig a jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkezõ, illetõleg a kijelölt miniszter felelõsségét állapítja meg a jogszabály elõkészítéséért, így különösen azért, hogy a szabályozás szükséges és a tervezett megoldások alkalmasak a kitûzött cél elérésére.
Felvetõdik bennünk a kérdés: a törvényalkotó hogyan tett eleget a jogalkotási törvény 18. § (1) bekezdésében foglalt elõírásoknak, amelyek szerint a jogszabály megalkotása elõtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat? Ki kell mondanunk, hogy az országban a környezetvédelem területén is katasztrófahelyzet van: a huszonnegyedik órában vagyunk! Csak néhány példát említek: Szigetköz, Balaton, Velencei-tó, a szovjet laktanyák környékén visszamaradt környezetszennyezés, Várpalota környékének ipartelepi szennyezése, a privatizáció során bekövetkezõ környezetszennyezés. Budapest egyik legszennyezettebb kerülete a IX. kerület - most még a megmaradt kevés zöldövezetet is beépítik a Duna-parton szállodákkal, lehetetlenné téve a Soroksári út amúgy is elviselhetetlen levegõjét.
Ez a törvényjavaslat tehát nem oldja meg a súlyos problémákat. Nem elég kimondani, hogy meglévõ környezetünket meg kell védeni - amire egyébként az elõttünk lévõ javaslat teljesen alkalmatlan. A jogszociológiában alapfogalomként oktatják a jogi egyetemeken, hogy ha valamely életviszonyt nem egy, hanem több jogszabály szabályoz, annál kevésbé érvényesülnek a gyakorlatban, vagyis annál kevésbé tartják be azokat. Ugyanezen követelményt támasztja alá a jogalkotási törvény 18. § (3) bekezdése, amely kimondja, hogy az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetõleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintû. Képzeljék el, képviselõtársaim, hogy ez a környezetvédelmi törvény tizenhat más jogszabály létrehozásához köti a környezeti állapotok megjavítását!
A Független Kisgazdapárt megítélése szerint a kormány törvény-elõkészítõ munkájában nem érvényesül a jogharmonizáció, a jogi szakmai munka, és a jogalkotást felügyelõ igazságügy-miniszter sem tett eleget a jogszabályokban elõírt kötelezettségének. Sajnálom, hogy nincs itt Vastagh Pál igazságügy- miniszter úr, csak a politikai államtitkár asszony, úgyhogy csak õ hallja, amit elmondok itt. És nagyon sajnálom, hogy nincs itt Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter úr sem, hanem csak a politikai államtitkár asszony. Tényleg nem akarom önöket bántani...
Érthetetlen számunkra, hogy az Országgyûlésben a jogalkotás színvonala messze nem éri el az európai követelményeket. Annál kevésbé fogadható el ez a színvonal, mivel a választásokon a Szocialista Párt "szakértõi kormány"-nak hirdette magát, ugyanakkor a kisebbik koalíciós partner tele van magasan kvalifikált szakemberekkel.
Dr. Balsai István volt igazságügy-miniszter úr, jelenleg MDF-es képviselõ, igazolni tudná, hogy az Igazságügyi Minisztérium egy kitûnõen, magasan kvalifikált törvény-elõkészítõ gárdával rendelkezik - rendelkezett.
(18.50)
Állítom, hogy ez a törvény-elõkészítõ gárda ezt a jogszabályt, ezt a törvényjavaslatot nem látta. Álláspontunk szerint itt mindenképpen fel kell vetnünk azoknak a személyes felelõsségét, akiknek hivatalból, munkakörébõl adódó kötelezettsége a jogalkotás szakmaiságának biztosítása, illetve a jogalkotási folyamat felügyelete.
Gyakran történik hivatkozás a parlamentben a jogharmonizáció fontosságára, amit magam is fontosnak tartok. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a magyar jogrendnek nemcsak a külföldi jogrendszerekkel kell harmonizálnia, hanem be kell épülnie a magyar jogrendszer egészébe, tehát ügyelni kell a jogrendszer belsõ harmóniájára is.
A jogalkotásról szóló törvény 28. §-a szerint - idézem, - "a törvény tervezetét véleményezésre meg kell küldeni a legfõbb ügyésznek, továbbá a Legfelsõbb Bíróság elnökének is". Erre való tekintettel is érthetetlen számunkra, hogy miként kerülhetett elõterjesztésre a törvény tervezete, hiszen ezeknek a jeles szakembereknek is látniuk kellett az elõterjesztés alapvetõ fogyatékosságait; feltételezve természetesen, hogy a törvény tervezetét véleményezésre meg is kapták.
Álláspontunk szerint a javaslat sem tartalmilag, sem pedig szerkezetében nem támogatható. A tervezetnek ugyanis sikerült alulmúlnia az Országgyûlés elé kerülõ korábbi tervezetek színvonalát is. Példaként csupán arra hivatkozom, hogy a javaslat "A törvény hatálya" cím alatt, a 2. § (1) bekezdésben nem is a törvény hatályáról rendelkezik, hanem annak tárgyáról. A tervezet a saját hatálybalépésének idõpontját sem rendezte megfelelõen, ugyanis készítõi megfeledkeztek arról, hogy a jogszabálynak területi, idõbeli és személyi hatálya is van.
Feltûnõ a szövegezés pontatlansága is, erre példaként az alapfogalmak közül az úgynevezett "érintett" fogalmát kívánom felhozni. Az érintett lehet személy, ez még elfogadható, de lehet szervezet is, amely azonban ilyen értelemben már nem fogadható el még akkor sem, ha esetleg leányvállalatról van szó. A tervezet alkotói érintett alatt nyilván a károsultat értik.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ez a törvényjavaslat nemhogy parlamenti vitára nem alkalmas, de alacsony színvonala miatt még társadalmi vitára sem. Javasoljuk, hogy induljon meg egy olyan jogalkotási folyamat, melynek célja egy környezetvédelmi kódex megalkotása. A tárca közigazgatási államtitkára szerint ez közel tíz évet venne igénybe. Véleményünk szerint ez akkor lenne igaz, ha a jogalkotásban azok a személyek kapnának kulcsszerepet, akiknek ma is szerepük volt ezen törvénytervezet létrehozásában.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a törvényjavaslat egy az egyben az országban tapasztalható rendkívül súlyos kormányzati problémákat tükrözi. Ez egy olyan gumitörvény, ami végeredményben betarthatatlan. A keretjogszabály rendelkezéseit a környezetvédelmi felügyelõk úgy hajtják végre, ahogy akarják ennek a törvénynek az alapján. Az sem kétséges, hogyha mindent szabályozunk, azt végre is kell hajtani, ahhoz viszont pénz kell.
Mindezek ellenére meg kell hogy kérdezzem, miután a miniszter úr nincs itt, a politikai államtitkár asszonyt, hogy ismeri-e a 150/1994. XI. hó 17-én kelt Korm. számú rendeletet. Ez a törvény arról szól, hogy mi a környezetvédelmi miniszter munkaköri kötelezettsége. Nyilván õ csak a saját magára vonatkozó jogszabályt ismeri, ezért mondtam, sajnálom, hogy Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter úr nincs itt.